2018. július 1., vasárnap

A legjobb dráma év végi projektmunkák – 12. A

Végzőseink év végi projektmunkája dráma tantárgyból a "Motívumok és témák William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi c. tragédiájában" volt. 
A következőkben részleteket közlök a legsikeresebb megoldásokból és reflexiókból. Valamennyi munkához gratulálok Nektek, tartalmilag és formailag is kiemelkedőek! (A bőbeszédűség és az ismétlés elkerülése miatt a szövegeket tömörítve, illetve szerkesztve közlöm – A Szerk.)

A legjobb projekt (az évfolyamon is)

  • Dienes Dominika, 
  • Maruzsenszki Éva, 
  • Nagypál László, 
  • Tompai Anett.
A legjobb megoldások (a szerző nevének betűrendjében): 
  • Dienes Dominika: (11.) Hamlet és a szerelem 
  • Csefkó Gergő: (21.) #Hamlet
  • Klein Szabrina: (11.) Hamlet és a szerelem
  • Kollár Fruzsina: (17.) Hamlet és a semmi  
  • Maruzsenszki Éva: (1.) A hatalom természete
  • Nagypál László: (12.) Hamlet vallomása Rosencrantznak és Guildensternnek.
  • Párdányi Panna: (2.) Hamlet-értelmezések
  • Tompai Anett: (10.) Ophelia, a jókislány 

Illusztráció. Ingres: Napoleon 
császárrá koronázása, 1806
Maruzsenszki Éva: A hatalom természete 

„Az ember képtelen beismerni a bűnét, vagy a hibáját, ameddig hatalma van, hogy ne tegye.” (Szálé László)

– (...) Ha egy ember alárendelt helyzetben van, egy nála magasabb szinten álló emberrel szemben, akkor kénytelen meghunyászkodni, kötelességét teljesíteni – még akkor is, ha azok neki nem tetszenek, vagy nincs belőle haszna. 
Egy gyerek-szülő kapcsolatban a gyerek alá van rendelve a szülőnek, ő irányítja, ő szabja meg, mit tehet és mit nem. (...) Az irányító szerepen kívül, nagy jelentősége van az igazságnak és az őszinteségnek is. Egy szülő arra neveli a gyerekét, hogy igazat mondjon, még akkor is, ha valami rosszat követett el. Mivel a gyerekek félnek a szülői szigortól, ezért inkább elmondják, és  –természetesen – megkapják az ezért járó büntetést. Fordított esetben, ha a szülő hibázik valamiben, akkor nem tartozik a gyereknek magyarázattal! Ez az alá-fölérendeltségi viszony nagymértékben függ tehát a körülményektől
Ugyanígy működik ez azoknál az embereknél is, akik olyan nagy befolyással rendelkeznek, hogy már-már nincs felettük senki, akinek felelősséggel tartoznának. Az általuk vétett hibákat, elkövetett bűnöket így nem tekintik a sajátjuknak, s nem is foglalkoznak azokkal, vagy megmásítják az igazságot, annak érdekében, hogy továbbra se sérüljön a tekintélyük.

„Az uralkodó első szabálya: mindenért te vagy a felelős.” (Egy bogár élete c. film)
– Ha valaki mások felett uralkodik, vagy irányítói szerepet tölt be, akkor felelősséget vállal értük. Ezzel magára vállalja azt is, hogy ha azok bármelyike olyan dolgot tesz, ami a többiek számára rossz kihatással van, akkor azért is őt fogják felelősségre vonni, mert az ő hatáskörébe tartozott volna, hogy megakadályozza (...)

„Senkiből nem válhat nagy vezető, ha mindent egymaga akar felépíteni, vagy ha a teljes dicsőséget saját magának akarja.” (Andrew Carnegie)
– Egy emberből, csak a saját erejét felhasználva, segítség nélkül, nem válhat nagy és ezzel együtt jó vezetővé. Az, hogy mindig "helyesen" cselekedjen, mások nélkül, nem lehetséges (...) A korlátlan hatalomvágy, ... sokak számára (ők voltak  diktátorok) jelentette a a múltban bukást. A diktatúra egy személy hatalmán és irányításán alapuló rendszer. (...)

„Az elnyomás csak arra jó, hogy megerősítse és keményebbé gyúrja az elnyomottakat.” (John Steinbeck)
 Ha egy uralkodó a hatalmát arra használja, hogy elnyomja azokat, akik felett uralkodik, akkor az ilyen ember nem érdemes a hatalomra. 
Azok az emberek, akik az elnyomása alatt vannak, nem fogják sokáig tűrni, hogy korlátozzák őket, főleg, ha a hatalom megszilárdítása érdekében különböző erőszakos cselekedeteket szenvednek el. Ilyenkor fontos szerepe van az egyén és a tömeg lélektanának. Egy ember ugyanis nem mer felszólalni, hiszen félti a saját és családja életét, ha azonban többen fognak össze, akkor van esélyük felszabadulni az elnyomás alól. 


Tompai Anett: Ophelia, a jókislány 

Ophelia engedelmessége saját jelleméből és a családja befolyásából egyaránt adódik. Ő egy kedves, érzékeny természet, aki nem tud önállóan reagálni a külvilág durva hatásaira, ezért próbál mindenki kérésének eleget tenni azzal, hogy teljesíti azokat. Tekintélytisztelet, a szófogadás, de az önzetlen szeretet is jellemzi. Meg sem fordul a fejében (egy pillanatig sem) az, hogy ellent mondjon bármelyik családtagjának is. A külvilág dolgaitól – azáltal, hogy mások mondják meg neki, hogy mit tegyen –megóvja magát. Gyermeki tulajdonság a gondolkozás nélküli engedelmesség és cselekvés! (...)

Kötelességtudásra nevelték, hiszen mikor Hamlettől levelet kap, rögtön megmutatja apjának. A levél elolvasása után Polonius megtiltja neki, hogy Hamlettel (aki szerelemének sok jelét mutatta már iránta), hogy beszéljen, illetve, hogy időt töltsön el vele a továbbiakban. (... ) Tisztelettudó magatartása miatt nem ellenkezik, pedig az apa, a fiútól való eltiltáskor, csak a saját érdekeit nézte, hiszen főkamarás volt, és nem akart rossz színben feltűnni "könnyelmű" gyermeke miatt. (...) Laertes, is hasonló „parancsot” adott húgának, hiszen nem bízik Hamletben, nem nézi jó szemmel kettejük kapcsolatát. Úgy gondolja, hogy a fiú szándékai nem tiszták, nem gondolja komolyan az ígéreteit. Ezeket a figyelmeztetéseket Ophelia szó nélkül elfogadja, egyik családtagjának a kérését sem tagadja meg, és a továbbiakban ezen tanácsok szerint él. 

Kislányos engedelmessége miatt azonban Hamlettel a kapcsolata megromlik. ... egyre hűvösebb lett a kapcsolatuk és egyre távolodtak egymástól: kizárták a másikat a saját világukból. Szívük mélyén ugyan továbbra is nagyon szerették egymást, de az érzelmek háttérbe kerültek a mindennapokban. Ophelia tette, hogy kémkedett Hamlet hogyléte iránt szerelméből, aggodalmából is fakadt (annak a gondolatnak a szörnyűsége, hogy megőrült a szerelme), ...  a fiú azonban ezt ellenségességként fogta fel, és mivel a lány eddig is kerülte (apja és bátyja tanácsa miatt), azt tanácsolta Opheliának, hogy 'vonuljon zárdába'. 
Nem ezt érdemelte volna lány, hiszen ő szándékosan nem akart rosszat Hamletnek, ...  Megtörte belül (érzékenysége), ahogy Hamlet ellökte magától. Végső összeomlásához és halálához "már csak" apja elvesztése kellett, illetve apja halála miatt következett be. 
Azt gondolom, hogy a szerelme által okozott fájdalom inkább a lelkében, apja halála pedig a szívében okozott fájdalmat, ... Bizonytalanság és hatalmas űr keletkezett benne, amit nem bírt elviselni, és teljesen összeroppant ... 

Ha Ophelia tudta volna, hogy Hamlet valójában bosszút hajt végre, és emiatt játssza az „őrültet”, és, hogy valójában még mindig szereti a lányt teljes szívéből, akkor valószínűleg nem lett volna öngyilkos, hiszen akkor ez a tudat átsegítette volna apja elvesztése miatti fájdalmán. Haláláért azonban nem (csak) a királyfi hibáztatható, Polonius és Laertes is bűnös (akik túlzottan irányítani akarták), illetve maga, Ophelia is ...  (elvtelen) engedelmessége miatt.

Ophelia és Júlia két teljesen más jellem. Júlia sokkal határozottabb, erőteljesebb karakter. Benne a szabadságvágy nagyon erős, és saját maga irányítja a sorsát. Ellenszegül apja parancsának, miszerint neki Parishoz kell hozzámennie. A "saját maga ura", a szabad párválasztásban hisz. Ezzel szemben Ophelia nem mondd semmiben ellent apjának, még azt is eltűri, hogy eltiltsa attól az embertől, akibe szerelmes. A Rómeó és Júlia hősnője ezt semmiképp nem hagyja, küzd, dacol, kiáll szerelméért ... Főképp a szerelem hajtja előre, nem az udvaroltatás a célja, (nem ment volna olyan hamar hozzá feleségül), Hamlet szerelme azonban udvaroltatni szeretne magának, ő még 'nem nőtt fel' ilyen nagy lépésekhez az életben. Míg Júlia teljesen felnő a műben, asszonnyá érik, addig Ophelia megragad egy gyerekes szinten, hiszen még ellenkezni sem mer. 

Mindketten megpróbáltatások elé vannak állítva, melyekkel ők különbözőképpen birkóznak meg. Júlia küzd azért, hogy Rómeóval lehessen, és nem engedi, hogy bármi is kétségbe vonja az érzelmeit. Képes mindenre szerelméért: altatót vesz be, amivel halottnak tettetheti magát, hogy ezzel késleltesse a Parissal való esküvőt, amire Polonius lánya sose lett volna képes, .. Ha neki apja egy konkrét másik személyt szánt volna, akkor minden kérdés nélkül engedelmeskedett volna, és hozzáment volna. 

Hamlet. Madách Színház, 1962.
 A Film Színház Muzsika  címlapja. 
Vass Éva és Gábor Miklós
Ophelia nem tudja felmérni a dolgok komolyságát, és nem tekint előre a jövőbe, a 'jelenbe leragadva ' él. Nem ért még meg felnőtté, hogy felmérje tetteinek következményét. Júlia azonban hamar eljut erre a szintre és a jövőbe nézve tervez, próbálja saját maga megoldani a problémáit. (...)  Bátran családja szemébe meri mondani a saját gondolatait, kívánságait. Amikor apja elutasítja ... sem adja fel: különböző rafináltságokkal próbál túljárni apja eszén: például eljátszotta, hogy mégis jó lesz ez a házasság,... S bár előrébb hozzák az esküvőt, mégis tovább küzd és hű marad Rómeóhoz és a közös elképzelésükhöz. Ophelia viszont, véleményem szerint, az első kudarc után feladná, ha egyáltalán neki merne állni egy olyan döntésnek, amit nem mások hoznak meg helyette. 

A két lány halálának, öngyilkosságának indokai teljesen különbözőek. Ophelia az apja és a szerelme által okozott fájdalom miatt lett öngyilkos, hiszen nem tudta elviselni ezt a külvilág által okozott kínt. (...) Júlia ezzel szemben a szerelmével, való 'örök élet' vágya miatt ölte meg magát, (...) gondolkozás nélkül ezt választotta, hiszen .... csak ő, a házastársa volt neki a fontos az életében. 

A két személyiség, lány bár a családjával, ill. a társával való viselkedésben ellentéte egymásnak –őszinteségük mégis közös tulajdonságuk. Mindketten elmondják szüleiknek őszinte gondolataikat, ...  Ophelia még 'őszintébb' is, hiszen ő a levelet is odaadja apjának. (Persze, ezt úgy is felfoghatjuk, hogy nem engedné meg az apja irányító személyisége, hogy titkolózzon a lánya). Júlia csak egy idő után nyílik meg, de akkor is csak a dajkájának önti ki a szívét Rómeóval kapcsolatba, mikor már úgy érzi, hogy az teljes mértékben támogatja. Ő az anyja, az anyja helyett. Az ő családjában nincs ekkora ragaszkodás, elidegenedtek egymástól. 


Gábor Miklós, 1978
Fotó: Kárpáti Éva
Dienes Dominika: Hamlet és a szerelem 

Ahhoz, hogy Hamlet és Ophelia szerelmét megítéljük, először a két szereplőt kell kell jobban megismerni, hogy milyen a személyiségük, valójában mit is akarnak, és melyek azok az „apró” jelek, amit a másik felé mutatnak.
A címszereplő különbözik a többitől lelkületben és erkölcsiségében, világképében is. Hamlet emberi értékeket képvisel, „testesít meg” a mű világában. Humánuma egyedi környezetében, a felborult értékrendben ... Ezeket az értékeket mindenféleképpen védi, és nem mond le semmi áron róluk,  kompromisszumot sem köt.
Hamlet bizonytalanságban él, hisz nem tudja, hogy ki van mellette és ki van ellene. Szinte, mindenki elfordul tőle és ellene van ... Még azok iránt is bizalmatlan, akik szeretik őt. Hamletet túl sok csalódás éri, minden zavaros körülötte. A Dániában történt esetet az egész világ romlottságaként éli át. Nem biztos magában, és érzi, hogy egyedül nem fogja tudni megváltani a világot. Úgy érzi, hogy egyetlen módja van annak, hogy elmeneküljön ezek elől, ami nem más, mint hogy az őrültséget színlel.

Hamletnek Ophelia, a főkamarás, Polonius lánya és Láertész húga a szerelme. Ophelia ugyan viszonozta a fiú érzéseit, de természete sokkal jobban befolyásolható, mint Hamleté. Opheliát leginkább mások  irányítják, érzelmileg bizonytalan. (...) A II. felvonás 1. színében Ophelia és Polonius párbeszédében Hamletről beszélnek. Ophelia fél attól, hogy Hamlet teljesen meg fog őrülni visszautasított szerelmében, hisz jelentkeznek bizonyos erre utaló jelek. Szavaiból egyértelműen kiderül, hogy nagyon meg van ijedve, attól, hogy miatta fog megőrülni a szerelme (...)
Hamlet érzéseiről az V. felvonás 1. színében Horatioval való párbeszédében olvashatunk ("sírásó -jelenet"). A fontos momentum a jelenet végén figyelhető meg, amikor Hamlet megtudja, hogy Ophelia sírját ássák; teljesen „ki kell” magából, érzelmei felülkerekednek rajta és kimondja érzéseit: „Szerettem Opheliát; negyvenezer Testvér szerelme, összefogva, nem Ér az enyimmel.” – Szavaiból egyértelmű, hogy teljes szívéből szerette a lányt. 
Az, hogy eldöntsük, valaki szereti-e a másikat, igazán nehéz, hiszen teljes mértékben leírni se tudjuk, hogy mi az a szerelem. Mivel egy érzésről van szó, nem lehet sem fizikailag megfogni, sem "parancsolni neki", irányítani. (...) A tragédia hőseiről sem tudja senki megmondani, hogy mennyire, de az biztos, hogy szerették egymást, mert erre több jel is utal. 

(...) Shakespeare darabjaiban már találkoztunk azzal, hogy a mű végén a két szerelmes meghal. A Romeo és Júlia végén a halálesetek ugyan másképp történtek, mégis párhuzamot figyelhetünk meg. A szereplők sorsa egyértelműen azonos, hisz mindketten meghalnak, de a haláluk körülményei másképp alakultak. Ophelia a szerelme miatt lesz öngyilkos, mert azt hitte, hogy Hamlet megőrült. A halála tragikus volt, de – számomra meglepő fordulatként – Hamlet nem lett öngyilkos Ophelia halála miatt, ahogy az, talán a Romeo és Júlia ismerete után talán „várható” lett volna. A szerelem viszont mégis közrejátszhat, hiszen Hamlet párbaj miatt hal meg, ami Ophelia emléke miatt volt.
(...) Ha belegondolnánk, hogy mi lett volna, ha nem hal meg Hamlet, akkor a szerelmét siratva élt volna tovább? Vagy előbb-utóbb tényleg megőrült volna és öngyilkos lesz ő is?

(...) Shakespeare drámájában végül szinte mindenki meghal. Vajon van-e értelme ennek? Ha megnézzük, hogy (még) az értékeket pusztító emberek is elhunynak, akkor világos lesz számunkra, hogy a két szerelmespár sorsa közös: csak nem, olyan „békét” hoznak a mű végén áldozatukkal, mint a Romeo és Júliában. Ugyan meghalnak, de Dánia megtisztul. A tragikus hős pusztulása egyszerre vereség és győzelem. Az erkölcsi világrend, amelyet a tragédia főszereplője önnön feláldozása árán állít helyre (...)


Nagypál László: Hamlet vallomása Rosencrantznak és Guildensternnek  A monológ Hair c. musicalben betöltött helye, szerepe

Hamlet lelkiállapota a II. felvonás 2. színében szereplő vallomása tükrében: egyértelműen zavart. (...)
Már a mű elején tudatosítja velünk a főhős, hogy teljesen elvesztette az élete értelmét, optimizmusát, és a hitét: „Egy tű fokát nem ér az életem.” „Én nem gyönyörködöm az emberben.”– jelenti ki később, vagyis egyértelműen biztos abban, semminek sincs értelme. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni  lelkiállapotának okait először meg kell, hogy ismerjük a főhős személyiségét. Hamlet a többiektől sokkal jobban eltér gondolkodásában, erkölcsében. A világhoz való viszonya is más, ezért ő máshogy éli meg lelkileg a különböző dolgokat. (...)
Vallomásának értelmezéséhez szükség van arra, hogy azokat a szereplőket is megismerjük, akiknek éppen szavait mondja. Rosencrantz és Guildenstern elvtelen szolgalelkek, gerinctelen figurák. A király első szavára vállalják a besúgói megbízatást. Ostobák, hisz később Hamlet könnyűszerrel kiszedi belőlük a titkukat. Pályájuk korábbi szakaszában Hamlet társai voltak, most a 'másik oldalon', az udvar tisztviselői ranglétrájának alján állnak, jelentős karrier várományosaiként. A mindenkori hatalom engedelmes kiszolgálói ők, „a királytól pártfogást, jutalmakat és tekintélyt” igyekeznek nyerni.

Hősünk fájdalmas szemrehányása („síp” gyanánt „játszani akarnátok rajtam; ismerni billentyűimet; kitépni rejtelmem szívét”) lepereg Guildensternről és Rosencrantzről. Jellemük szimbóluma a „szivacs”. Bukásuk nem a balszerencséből, hanem épp az erkölcsös világrend felülkerekedéséből következik, „önnön csuszás-mászásuk” miatt – megérdemlik azt.
(...)  Hamlet vallomásában dühe tör ki.  (...) Szerintem, igazából nem is a két szereplőre dühös, hanem inkább saját magára, ill. a saját,  zavart lelkiállapotára, és csupán rávetíti, a tudat alatt benne összegyülemlett minden keserűséget és csalódást „áldozataira”, Rosencrantzra és Guildensternre. Vallomása tehát nem feltétlenül ellenük irányul, inkább az egész világ ellen. Próbálja megváltoztatni az életét, mert úgy, ahogy eddig élt – a monológból ez is  kirajzolódik –, szerinte teljesen elhibázott.

Hair. Rend.: Miloš Forman, 1979
"What A Piece of Work is Man’ című dalt a Hair musicalben Shakespeare: Hamlet, dán királyfi című alkotásából ez a vallomás ihlette. A Hairben, a főszereplő fiú éppen a háborúba készül, ám a világról alkotott képét meglepően hamar formálja át néhány útjába akadó hippi. (...) Úgy, ahogy a Hamletben is, az egykorú szereplők teljesen máshogy állnak a világhoz, életük értelméhez, ... Hamlet idézett szavai – „elvesztettem minden kedvemet, s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal”–teljesen jól leírja a hippik életszemléletét ... A hippik élete szabad és próbálnak függetlenek lenni a hatalomtól; lázadnak, ahogy Hamlet is lázad minden ellen ...
A dalnak a darabban kulcsfontosságú szerepe van, a két lány egy nagyon megindító duettben a hippi élet lényegét és fontosságát emelik ki. A közönségnek próbálják elmagyarázni, hogy mit is jelent hippinek lenni, hogy a tévhiteket eloszlassák. A hippik abban a korban ... egyfajta lázadók voltak, akik nem törődtek a vietnámi háborúval, a szabadságot és az élet örömeinek élvezetét hirdették helyette. (...) 

Részletek a reflexióikból:
Éva: A projekt érdekes és tanulságos feladat volt a csapat minden tagjának. Miután csoportba szerveződtünk, a csapaton belül mindenki választott magának feladatot. Kiindulásként közösen megnéztük Domiéknál a filmet. Az órákon megbeszéltük, hogy a kiválasztott feladatokat hogyan építsük fel, majd azokat, mindenki otthon dolgozta ki. (...) 
Választott feladatomhoz is kutatómunkára volt szükség, idézeteket kellett gyűjtenem a hatalomról, majd rövid értelmezéseket kellett azokról írnom. A drámában is meghatározó szerepet játszik a hatalom, így megpróbáltam olyan idézeteket keresni, amelyek kapcsolódnak a darabhoz. A szövegek elsősorban az egyén és a tömeg közti ellentétről szólnak, viszont vannak olyanok is, amelyek azt mutatják be, hogy a hatalom hogyan tudja gyökeresen megváltoztatni az embereket. 
Nekem nagyon tetszett a csoportmunka, mert jó hangulatban teltek az együttlétek, és mindenki próbált segíteni a másiknak. Viszont nemcsak ebből a szempontból volt hasznos, hanem gyakorlásként is szolgált a továbbtanulás szempontjából, így már nem lesz ismeretlen a helyzet, ha egy újabb projektet kell megvalósítanunk.

Anett: A projekt során csapatunk összekovácsolódott és új élményekben részesült. (...)
Én a 10. feladatot választottam, mely az Ophelia, a jókislány címet viselte. Nagyon megtetszett, hogy a feladat egyik részében a Romeo és Júlia hősnőjének jellemével kellett összevetnem Opheliát. Nekem nagy kedvencem ez a Shakespeare-mű, ezért rögtön, első ránézésre tudtam, hogy ez a nekem való feladat. Először kigyűjtöttem a két nő tulajdonságait, illetve, hogy Ophelia családtagjai milyen intelmekkel látják el a lányt. Ezután már csak szöveget kellett megírni, mely nem jelentett sok problémát. A feladat második, összehasonlító része jobban tetszett. Annak megírása gyorsabban is történt. Ophelia engedelmességének kifejtése azonban kihívás volt, mert nehéz volt eldönteni, hogy a lány tettei miből is adódnak pontosan.
Összességében a feladat elgondolkodtató volt, s közben átismételtem a Shakespeare magyar tételt is...

Dominika: Miután megtudtuk, hogy megint projektfeladat lesz, rögtön tudtuk, hogy kivel akarunk lenni. Négy fős kis csapatunk mindenben egyet tudott érteni és gyorsan és könnyen neki tudtunk látni a feladatnak. (...) A feladatát mindenki maga választotta, hogy miben tudna a legjobban érvényesülni és mi áll hozzá közel. Az órai munkák is nagyon sokat segítettek, hiszen mindenki feladatát át tudtuk beszélni ... Sajnos, az órák rövidsége miatt mindenkinek otthon kellett befejeznie a munkáját egy megbeszélt közös időpontra ... de nem volt gond, mindenki tartotta magát az ütemtervhez. 
Nekem, nem volt kérdés, hogy a 11. feladatot választom, a Hamlet és a szerelem címűt, hiszen az irodalomból a legjobban a szerelmes versekkel tudok azonosulni. Az érzelmeket nagyon részletesen lehet tárgyalni és mégis rejtélyesek maradnak (azt, hogy ezt, hogy értem a feladatomban kiderül). 
Nagyon hasznos, szerintem ez a feladattípus, hiszen az életünk további részében is találkozni fogunk vele. 
Nagyon hálás vagyok, hogy ebben az évben két ilyen feladatban is részt vehettem, ráadásul más-más emberekkel (ami direkt volt!) Kipróbálhattam magam, hogyan megy másokkal együtt dolgozni ... egy közös célért. Szerintem, nagyon hasznos és jó dolognak lehettünk a részesei, és a megszerzett tapasztalatainkat jól fogjuk hasznosítani az életünkben. 

Laci: A legutóbbi projektmunka nagy sikere után, tudtam, hogy valamennyi tapasztalatom már van ahhoz, hogy sikeresen tudjak most is egy csapat részese lenni. Nagyon jó döntésnek találom, hogy most más emberekkel tudtam együtt dolgozni, akik szintén nagyon jó barátaim lettek a négy év alatt, ... Gyorsan megalakult a csapatunk, majd neki is láttunk. (...)
Nekem rögtön megtetszett a "Hamlet vallomása Rosencrantznak és Guildensternnek". Úgy éreztem, hogy ez a feladat nekem való és élvezettel írnám is meg. Nagyon jó volt az, hogy órán is ezzel tudtunk foglalkozni, mert így bizonytalan pontokat meg tudtunk beszélni. 
A legjobb érzés az volt, hogy tökéletesen gördülékenyen tudott a csapat együtt dolgozni. Tudtuk, hogy tétje van, de nem mindig ez volt szem előtt, hanem, hogy a csapat, a tőle telhető legjobbat tudja kihozni magából, és a munka végén elmondhassuk, hogy "igen, mi mindent beleadtunk, dolgoztunk vele és közben még jól is éreztük magunkat." ... Örülök, hogy a dráma órák projektfeladataiban magamévá tehettem bizonyos tudást, amiben biztos vagyok, hogy később kelleni fog az életemben. 


Csefkó Gergő: Hamlet-mém 1.
Csefkó Gergő: Hamlet-mém 3.
Csefkó Gergő: Hamlet-mém 2.


Részletek Gergő reflexiójából: Nekem lassan ment az ötletszerzés, de segítségemre volt néhány művelt és okos barát; gondolataik és véleményük az általam megkérdezett témáról. A feladatok megvalósítása már jóval egyszerűbben ment, habár az első ötletemet elvettem azzal az indokkal, hogy a rajzkészségem nem elég megfelelő (vagy legalábbis én így gondolom) a jó megvalósításhoz. Én azért ezt feladatot választottam, mert ki akartam magam próbálni ... A csoport többi tagjával (Király Merci, Sándori Enikő) a dráma tanórákon és szünetekben konzultáltunk, arról, hogy ki mennyit haladt az eddigi munkájával, és hogy lenne-e szüksége valamilyen segítségre. (...)


Kollár Fruzsina: Hamlet és a semmi 

Hamlet ... nem mond le az értékrendjéről, hanem vállalja a harcot a végsőkig! Hamlet halála az 5. felvonásban következik be. A leszámolást jellemző módon nem ő kezdeményezi, Claudius állít számára háromszoros csapdát, halálát készítve elő. Hamletnek rossz előérzete van a vívómérkőzés előtt, megsejti a halál közeledtét, de erőt vesz magán. Nem az életét félti, egyedül a jó hírét, a becsületét és erkölcsi feddhetetlenségét. Amikor végre leszúrja Claudiust, nem érzi, hogy elérte volna a maga elé tűzött célt – csak a bosszú tervét hajtotta végre. Bár végzett azokkal az emberekkel, akik a dán királyi udvar erkölcsi romlottságát okozták (s ezért életét áldozta fel), a közvéleményt nem tudta meggyőzni igazáról. Ezt a feladatot haldoklása közben barátjára, Horatióra bízza. A párbaj végén meghal Hamlet, de halála előtt Fortinbrast jelöli meg utódjául. (...) Halála mélyen megrendítő, de kétféleképpen értelmezhető, hisz kudarcnak és sikernek is el lehet könyvelni.

Kudarcként fogható fel, véleményem szerint, azért, mert halála már előtt elveszti életének két legfontosabb kapcsolatát, Opheliát és édesanyját, ami lelki állapotának további romlását okozza, s életének elveszik az értelme. Nem tudja továbbvinni a dinasztiát, megszakad a család. Sokra lett volna hivatott, Fortinbras is nagy királynak gondolta, de ez nem teljesedhetett be.
Hamlet kora legmagasabb szintjén gondolkodik, s akárcsak Antigoné, nem képes élni egy bűnökkel bemocskolt világban, így első gondolata az öngyilkosság. Nem mer szembeszegülni a világgal, hanem menekülni akar belőle. Vallása azonban tiltja az öngyilkosságot, és ez csak fokozza kétségbeesését.
A kor eszmerendszerének közelgő széthullását is jelentette tragikus sorsa, személyében talán az utolsó értékekkel teli vezető tűnt el ...

Sikerként is felfoghatjuk viszont a tragikus eseménysort, hisz a királyfi életének összes küzdelme felszabadul halálával. Megakadályozza, hogy aljas ember kezébe kerüljön a trón, azzal, hogy édesapja gyilkosát megöli. Hamleten kívül majdnem minden áldozat erkölcsileg romlott, Dánia így megszabadul ... Hamlet áldozatával a végkifejletben eltűnik a világból az árulás, aljasság – helyreáll az a világrend, mely apja halálával szűnt meg. (...)
Hamlet magányos harcot vív a világ romlottsága, hazug képmutatása, gonoszsága ellen, ... Azért bukik el, mert olyan feladatot tűz maga elé, ami meghaladja az erejét: a puszta bosszúnál többet akart, egy új erkölcsi világrendet akart érvényre juttatni. (...) Végül az egyenlőtlen küzdelembe ő maga is belepusztul.


Klein Szabrina: Hamlet és a szerelem

Hamlet szerelmével, Opheliával szembeni talányos viselkedésének magyarázata az anyjáról alkotott képpel is összefüggésbe hozható. Hamlet és Ophelia kapcsolata a cselekmény ideje alatt jelentős változásokon megy keresztül.
A lány a dráma elején feltétlenül viszonozza a királyfi szerelmét: ,,Atyám szerelmét úgy kínálta, mint / Becsületet és szokást" – vall Poloniusnak. (...)
Hamlet magatartása az apja szellemével való találkozás után megváltozik: saját sorsában véli felfedezni anyja apja iránti hűtlenségének párhuzamát. Az a lehetőség, hogy Opheliában is csalódhat, fontos meghatározója lesz világhoz való viszonyának, emellett joggal gyaníthatja azt is, hogy a lányt kémkedésre használják fel ellene. Ophelia alakja ugyanis eszményített a tragédiában, ennek az ideálnak látszatként való esetleges lelepleződése Hamlet félelmét igazolná, hogy nincs a földön igazi nagyság. Ebben a kettős, bizonytalan lélekállapotban a főhős eszményei megőrzését várja Opheliától, de a kételye abban is megnyilvánul, hogy nem meri ezt az ideált a valóság próbájának kitenni.
Hamlet többször is felszólítja Opheliát, hogy vonuljon kolostorba – a 3. felvonásban is, amikor ... bár a lány kérdéseket tesz fel Hamletnek, aki viszont kegyetlenül elutasítja: ,, Én nem szerettelek”, „ Eredj a kolostorba”. Ezt a felszólítást részben az motiválja, hogy Opheliára vonatkozó, elbizonytalanodó érzései ellenére ragaszkodik ahhoz az eszményképhez, amelyet egykor szerelmesében megismert.

Pedig Hamlet Opheliával szemben felmerülő kételyei alaptalanok, hiszen a lány Hamlet "női megfelelője": érzékeny személyisége ugyanúgy képtelen elviselni a külvilág durva hatásait, akárcsak a főhősé; mindkét szereplő a romlott világban a jót, az értékeket képviseli, haláluk ezért is tragikus. Ophelia az egyetlen olyan alak a tragédiában, aki Hamlet eszményeinek maradéktalanul megfelel. Ezt a főhős mindvégig sejti, bár a lány viselkedésének számára érthetetlen megváltozása határozott véleményét némileg megzavarja. Ophelia azonban egyetlen tettével sem bizonyult érdemtelennek Hamlet szerelmére. Ez magyarázza meg azt a vad indulatot, amely Hamletből Ophelia halálakor tör ki. ... feltárja érzéseit, egy szerelmi vallomással, mindenki számára az 5. felvonásban : ,, Szerettem Opheliát; negyvenezer / Testvér szerelme, összefogva, nem / Ér az enyéimmel”. 
A feladatban feltett kérdésre véleményem szerint itt és ekkor kapunk választ: Hamlet mindvégig szerette a lányt, de a bosszúállás terve miatt ezt az érzelmét el kellett, hogy fojtsa. (...) A műben azt is tekinthetjük tragédiának, hogy kettőjük szerelme nem valósulhatott meg. (...) 

Részletek a reflexióikból:
Szabrina: (...) Az órákon  a szövegalkotási feladatot is közösen végeztük Fruzsival, (Gyuris Bencével és Katona Dáviddal). Nagy segítségünkre voltak az órán kikészített Hamlet-példányok. Erre a legnagyobb szükségünk A Hamlet és a szerelem feladatnál volt. Itt a feladathoz szükségez ellentétes  tartalmú kijelentéseket kerestük ki a drámából. Ehhez, nagy részben Fruzsi információkeresési készségét használtuk (...) Emellett, ebben az esszénkben a szereplők tükörrendszerről is irtunk, amihez a magyar órákon elsajátított technikákat alkalmaztuk
A Hamlet és a semmi feladatnál az érvelés technikáját alkalmaztuk. Saját ötleteink alapján valósítottuk meg ezt a feladatot, legfontosabb az volt, hogy Fruzsival érveket és ellenérveket gyűjtsek a siker és kudarc felfogásához. (...) 


Párdányi Panna: Hamlet- értelmezések

(...) A darab egyik legfontosabb eleme Hamlet megváltozása., amikor a fiú ráeszmél, hogy senki sem az, akinek látszik és mindenki ,,álarcot” visel. A kezdetben tiszta erkölcsű ember ezt tapasztalva maga is ,,álruhát” ölt, s egy őrült szerepébe bújik.
Hamlet, felnőtté válása során, fokozatosan ismeri fel az őt körül vevő rosszat, a gonoszat, s egyre inkább veszt ő maga is értékeiből ,,álarca” által.
A mű több kérdést is felvet, így értelmezni sem egyféleképpen lehet. (...) 

A műben lévő sok ellentmondás és az emberek ,,álarca” arra enged következtetni, azt sugallja, hogy nem ismerhetünk igazán senkit, akárki akármilyennek mutathatja magát. Nemcsak az embereket, a világot sem ismerhetjük meg, valamint nem kaphatunk egyértelmű választ létezésünk miértjére sem, egyszerűen annyit tudunk, hogy életünk során egy célt kell kitűznünk magunk elé és azért küzdenünk.

Felvetődik a művészet kérdése is, tulajdonképpen mi is a művészet szerepe? – Ez az a kérdés, amire talán, találhatunk megfelelő választ. A művészek a világban nem létező harmóniát egyedül műveikben tudják elérni, ezzel megmutatva az olvasóközönségnek, mi is lenne a helyes a világban, mi az együttélés módja, hogyan kéne bánnunk embertársainkkal, s hogy szabaduljunk meg ,,álarcainktól”.

Úgy gondolom, még most, a 21.században sem kaphatunk megfelelő választ ezekre a kérdésekre, s az emberek még most is törekednek valós énjük elrejtésére, ennek egyik fő eszköze az ún. „social media”. Amellett, hogy az interneten sokan egy hamis személyiséget építenek fel, a való életben is egyre inkább csak az tud érvényesülni, akinek jó „álarca” van, ... másnak mutatja magát, ... csak azért, hogy saját céljait, valamint akaratát érvényesítse.

A Hamlet egy örök életű és érvényű mű, akármelyik korszakban is olvassuk, mindig aktuális lesz, hiszen az ember soha sem tanul, és soha egyikünk sem veszi le igazán ,,álarcát”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése