2018. május 6., vasárnap

A "magyar" előtt - Ujjgyakorlat Molnár Tünde Annától

Molnár Tünde Anna: Verselemzés - Avagy mit gondolt a költő?

Már hónapok óta ismerem Mártit - éppen ideje lenne meglepnem valami aprósággal. Csak hát csóró vagyok, semmit se tudok neki venni! 

Na de várjunk! Én költő volnék vagy mi, nem?! Hát akkor miért is ne írhatnék neki verset? Attis, ez milyen jó ötlet már! Bárcsak nekem jutott volna eszembe… ja, de várjunk: hát nekem jutott eszembe! Jó, tudom, hülye vagyok … Nem baj, térjünk a lényegre!

Gedő Lipót karikatúrája.
Forrás: www.
members.iif.hu
Valami verset kéne írni, de eh … - Most hasonlítsam én is virágokhoz meg madárcsicsergéshez Mártikámat, mint a többiek?! Az olyan klisés! Valami más kéne, valami: egyedi! Valami olyasmi, amivel beírhatom magam a nagy költők közé! Valami, amire azt fogják mondani az unokáim meg az unokáim unokái, meg az ő unokáik - meg az összes többi ember, aki ezt olvasni fogja-, hogy "Igen, ez az Attila tudott valamit!"

Akkor: mi legyen a téma?! Nézzük, mit is akarok igazából megfogalmazni? ... Hogy milyen szép Márti, milyen puha a haja!… Igen, igen, ezt mind tudjuk, szóval valami más kéne… Megvan: legyen mondjuk az hogy, hogy örökké szeretni fogom! Igen, ez az, tökéletes! De az "örökké" az olyan bonyolult szó… egyáltalán mi az az "örökké"?! Lehet valamihez ilyen sokáig ragaszkodni? Nem lesz ez a szerelem egy idő után fájdalmas - akár szellemileg, akár fizikailag, akár pénzügyileg? Ajjajj, ebbe még bele se gondoltam! Na, nem baj, beleírjuk ezt is. Úgyis divatosak az ambivalens érzések! 

De mégse ebből kéne kiindulni, hanem az első ötletből, holtodiglan - holtomiglan dologból (ezt meg majd szépen párhuzamba állítom vele, hogy olyan szép ellentétpárokat alkossanak, mint mi Mártikával!) Hmmm … viszont ezt a templomban szokták mondani, esküvőkön, nem?! Az örök hűség jelképe meg a jegygyűrű - meg is van, a tökéletes motívum: a kör! Olyan szép, szabályos, nincs se eleje, se vége… tényleg, ez a lehető legjobb motívum! 

Mondjuk, jó… itt ez a kör, de most mit kezdjek vele?! Kéne még valami, ami felkelti az ember figyelmét. Várjunk csak! Mit is viselt ma a parkban, mikor sétálgattunk? A ruhájára emlékszem, az olyan szépen kiemelte a csípőjét, a fenekét, a kebleit - nem, ez már más téma! Erre majd este visszatérünk ... 

Volt még valami, ami nem jut eszembe… Oh, persze! Hát a nyaklánc a nagyitól! Korall vagy igazgyöngy, vagy mi is volt?! Mindegy is, ez most lényegtelen. 
Klárisok. Ez lesz a cím és egyben a felütés is, ez bizony: "Klárisok a nyakadon"! - De most hogyan tovább?! Ha valaki azt hiszi, olyan könnyű egy poétának, annak üzenem, mennyire téved: ez bonyolultabb, mint egy agyműtét. Mire minden kicsi részlet a helyére kerül…. Hahj, már megint másfele járnak a gondolataim - vissza a munkához, vagy soha nem leszek kész! Nyakadon, nyakadonon-on-on-tavon. ... Mi lehet a tavon, ami gömbölyded és egyben groteszkül hatna itt? Békák! Békafejek! - Hehe, milyen vicces békabuksikat elképzelni egy szerelmes versben. Brekk

Még valami kéne, amivel végleg sokkolom a népet! És ha lehet, mély hangrendű szón legyen, mert arra tudok -ont használni. Ha már volt tavon, legyen havon is. Sötét, sokkoló és gömb alakú tárgy a fehér kristályok között. Nem is gondoltam még bele, mennyire hasonlítanak a havas fák a bárányokhoz! Tényleg, a bárányok ürüléke is kör formájú … Jó: az első versszak kész! 

Úristen! … már ennyi az idő?! Észre se vettem, hogy besötétedett. Szóval, ezért láttam olyan rosszul… értem, értem ... De legalább telihold van, az is fénylik most annyira, mint a Nap! - Oh, egy pillanat: a telihold is kör alakú, sőt, az udvara is olyan, mint egy gyűrű! És ha már szerelmes verset írok, kell bele valami virág is ... Milyen jól jön ilyenkor, hogy a Holdon vannak foltok, nyugodtan lehet az a következő versszak eleje, hogy "Rózsa a holdudvaron"! 

De ne már… megint ez a fránya -on! Kéne még valami szép dolog, mint mondjuk egy sál - várjunk csak, ez nem jó, mert akkor eltakarja a nyakláncot ... Esetleg kalap?! Nem, ahhoz meleg van, a szalmakalap meg nem elég elegáns, ráadásul a ritmus se jó, és olyan sincs, hogy fejedon - maximum hajadon-, de ennyire nem akarok belefolyni a szóviccekbe

Akkor már legyen egy szép öv. Mondjuk arany - a Hold volt ezüst, akkor ez legyen: arany! Mi is van akkor eddig? 

"Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon."

Ilyen nincs - megint nem tudom, hogy folytassam! Eskü', felkötöm magam! Vagyis … ez egész jó lenne ellentétnek, hiszen a hurok is kör alakú, mint az öv meg a gyűrű. "Kenderkötél, kenderkötél nyakamon." - Tökéletes! 

Ah… azok a lábak meg fognak őrjíteni még ma este! Hamar be kell fejeznem ezt a verset, különben nem érek a végére. De ez a kép egyszerűen nem hagy nyugodni! A formás combok, a kerek fenék, az a kecsesen ringó csípő … minden férfi álma! - Jó, nem érdekel, ezt is beleírom. Még pont jól is jön ki, hiszen a harang alakú szoknyájára rá lehet fogni, hogy ott van benne a körforma. Szóval, akkor: 

"Szoknyás lábad mozgása, 
harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása."

... Csak hogy legyen benne valami természeti kép is - minden kolléga ír a verseibe ilyeneket, én sem maradhatok ki a sorból!

Ez így viszont túl boldog, és ráadásul, a fene egye meg, annyira nem szeretem a páratlan versszakból álló verseket! Kéne még egy, ami szemben áll ezzel az előbbivel. - Ácsi! Az elején már utaltam arra, mennyire megosztó tud lenni ez az érzés. Mi lenne, ha a végéről írnék? Hogyha az lenne a vége, hogy ez is elmúlik? Úgyis itt a harang-motívum - akkor szoktak harangozni, amikor meghal valaki! Ha ezt belecsempészem az előzőbe… 

"Szoknyás lábad mozgása,
harangnyelvek kongása,
folyóvízben 
néma lombok hullása."

Ez az! Így lesz tökéletes! Még, ha nagyon akarjuk, a vízre hulló falevelek által keltett fodrokra is rámondhatjuk, hogy kör alakú, így még a szimbólumrendszerbe is beleillik. Nincs egy hiba sem a rímekben, a ritmusa is pont jó… 

Már csak le kéne másolnom egy szép papírra Mártinak, aztán majd, ha legközelebb találkozunk, elmagyarázom neki, mit miért írtam. Legalább lesz valami beszédtémánk, és nem kell félnem, hogy rájön az "öt perc".


Ez a tudás és stílus - emelt szinten is - ötös, kedves Tündi:-) Gratulálok, és sok szerencsét  kívánok az írásbelihez! (Remélem, József Attila is lesz a címek közt ... !)  - A Szerk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése