2018. május 4., péntek

A híres-hírhedt Matuska Szilveszter, az egykori kalocsai jezsuita diák


A biatorbágyi merénylet. A robbantás színhelye (1)
Matuska Szilveszter, "a biatorbágyi rém", aki a magyar kriminalisztika történetének egyik legsötétebb fejezetében részes. Véres tettét, a biatorbágyi viadukt felrobbantását (2) 1931. szeptember 12-éről 13-ára virradó éjjel, 0 óra 20 perckor hajtotta végre. A detonációban, illetve, amikor a mozdony és az első hat kocsi a 26 méteres mélységbe zuhant, 22-en vesztették életüket, tizenheten pedig súlyosan megsebesültek.
Az elítélt elkövető személyéről nagyon keveset tudunk, és - a mai napig -  pontos indítékai sem ismertek ... Alakját ebből kifolyóan belengi egy bizonyos misztikum, amit a sajtó és a városi legendák tápláltak. 
Az egykori kalocsai jezsuita diákról, a későbbi tanítóról, katonáról, kereskedőről és - tömeggyilkosról Földesi Ákos és Gubányi Barbara (12. A) írása:

Ifjúsága, a kalocsai évek

Matuska Szilveszter 1892-ben, római katolikus családban született a vajdasági Csantavéren (ma: Szerbia - A Szerk.). Apja, Matuska Antal papucskészítő mester volt, akit 10 éves korában elvesztett. 

Az anyja újraházasodott és szerette volna ha Szilveszterből pap lesz, ezért 1903-ban beíratta jogelődünk, a kalocsai jezsuita gimnázium I/b. osztályába. 

Az adott tanév gimnáziumi értesítőjéből kiderül, hogy közepes képességű tanuló volt, de jól teljesített a reál és természettudományos tárgyakból. A következő tanévet azonban már nem Kalocsán végezte, mert hirtelen átíratták a szabadkai gimnáziumban. A pontos okot nem tudni, feltehetően a család rossz anyagi helyzete miatt kényszerültek erre.





1911-ben visszatérve Kalocsára, az érseki tanítóképzőben, kántor-tanítói végzettséget szerzett. Püspökhatvanban kapott állást.

1913-ban Matuska bevonult, és a világháborút gyakorlatilag végigharcolta egy-két kisebb megszakítással. A háború kitörésekor őrvezetői rangban harcolt a szerb harctéren. Megsérült, majd előléptették; 1914 decemberében hadapródőrmesterként került kórházba, aztán végül a tiszti iskola helyettesparancsnoki tisztségéig jutott. 1915-ben az orosz harctérre vezényelték, majd megjárta a pécsi honvédezredet és az erdélyi trachomás századot is, ahol parancsnok volt. Főhadnagyként szerelt le, és a háború után szülőfalujába tért vissza, hogy tanítóként dolgozzon, ami mellett kereskedni is kezdett.

A 20-as években, tudjuk, hogy több vállalkozása is volt, megnősült és egy lánya született. 1922-ben Budapesten, 1928-tól Bécsben élt, ahol ingatlanokkal kereskedett. Bécsi éveiről keveset tudni, de azt igen, hogy anyagilag nehéz helyzetbe jutott és különböző találmányaival akart úrrá lenni anyagi gondjain. 1931-re csődbe jutott, feleségi tüdőbajban szenvedett és ingatlan ügyletei miatt bírósági eljárás is folyt ellene

Ezeket az életrajzi körülményeket leszámítva, nem tudjuk, mi vezethetett szörnyű elhatározásához.
A helyszín közelében, könnyen felfedezhető helyen, a nyomozók, állítólag, találtak egy levelet is, amelyben ez állt: „Munkások, nincsen jogotok hát majd mi kieszközöljük a kaptalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak. Nincs munkaalkalom, hát majd mi csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek a benzin nem fogy el.” 



Leó súgta, hogy meg kell tennem”

1931. szeptember 13-án, a budapesti-bécsi gyors éjfél után 20 perccel haladt át a Bia és Torbágy közötti viadukton. A detonációban, illetve, amikor a mozdony és az első hat kocsi a 26 méteres mélységbe zuhant, 22-en vesztették életüket, tizenheten pedig súlyosan megsebesültek.

Matuska Bécsben készített bűnügyi nyilvántartási fotója.
Forrás: www.murderpedia.com 
Matuska a bécsi törvényszék előtt.
Forrás: www.dreschibe.de










Matuskát október 7-én tartóztatták le az Bécsben, ahol bíróság elé állították, és hat évi börtönre ítélték, mert elme állapota miatt nem tűnt beszámíthatónak. Az eljárás során mindent bevallott és azt állította, hogy egy Leó nevű személy sugalmazására követte el a merényletet. Ebből arra következtettek, hogy skizofrén és ezért nem volt beszámítható. Egyes elméletek szerint viszont Matuska csak megjátszotta az őrültséget ...

Feltehetően még Szabadkán, középiskolai évei alatt találkozott azzal a Leó professzorral, aki a későbbiekben nagy hatást gyakorolt rá, s akire hivatkozott a tárgyalásán is mint felbujtójára. Ez a ,,professzor” valójában egy szélhámos volt, aki bűvészként, hipnotizőrként mutatkozott be a fiataloknak. Szilveszter annyira beleélte magát a játékba, hogy onnantól kezdve mindig vele legyen. Az idővel együtt azonban eltűnt ő is. Legközelebb 1931-ben tért vissza és azt sugallta Matuskának, hogy büntesse meg az emberiséget eltévelyedéséért, így - valószínűsíthető elmebetegsége okán – ő elkövette a merényletet Biatorbágyon ...

A merényletet a kormány és az ahhoz közel álló lapok egyből a kommunistákra hárította. Ezt volt hivatott alátámasztani a fent idézett levél. A politikai összefüggések hatására szeptember 19-én, Károlyi Gyula miniszterelnök statáriumot hirdetett a kommunistaveszélyre hivatkozva.


A magyar sajtó hevesen reagált. A bulvár lapok Matuskát őrültnek állították be, akinek szexuális kielégülést okozott a robbantás.
Így ír róla Márai Sándor az Újság 1934. november 6-i számában: Matuskának nem volt érdeke a merénylet. Valamilyen gigantikus kéjgyilkosság lehetett Matuska számára (…) Az elnöknek igaza van, mikor feltételezi, hogy Matuska komédiázik… Matuska valóban szimulál. Ugyanakkor… Matuska komoly, száz százalékos bolond is… Matuska tudathasadásban szenvedő lélek-e szexuális kényszerképzetekben őrjöngő fenevad, ezt bonyolult vizsgálatok s csak idegorvosi vizsgálatok dönthetik el. Kétségtelen… paranoiás… Az őrült, aki az őrületet szimulálja, hogy rögeszméinek következményei elől megmeneküljön, éppen nem ritkaság. Valahol itt lesz a szimuláns Matuska körül az igazság…”

Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlapban november 7-én megjelent írásában Gartner Pálnak, a védelem elmeszakértőjével értett egyet: „Itt áll, kifogástalanul vasalt sötétkék nadrágjában, melyet folytonosan emelget a bokájáig és a térdéig is, hogy »legyen mibe fogózni« ebben az űrben, ebben a kimondhatatlan zűrzavarban, ebben a semmiben. Lakkcipő van rajta. Feszeng, tipeg. Arca hamuszürke, homloka zöldes a börtönlevegőtől. Szeme hideglelősen lobog. Hüvelykujjaival kétségbeesett tornagyakorlatot végzett, s attól lehet tartani, hogy kificamítja őket. Ajkai folyton mozognak. Két kezét összetéve imádkozik. A földig hajol. Iszonyú indulatait alázatba burkolja. Most egyszerre talpraesett, tréfás, meghökkentő válaszokat ad, s kötekedő, szinte szemtelen… a szavak iránt kétségtelenül van valami hóbortos, tudálékos érdeklődése s valami beteges, irodalmi érzéke is, mint sok elmebetegnek, aki a fogalmakat külön választja a jegyeitől, s úgy gyönyörködik bennük, mindentől függetlenül… Értelmes elmebeteg… van neki esze. Az esze egyik fele remekül működik. A másik fele azonban már nem. Ezért mondják az őrültre, hogy féleszű… Dermedten, tanácstalanul állunk…” (3) 

A baloldali lapok hajlottak arra a feltételezésre, hogy a merényletet az akkori hadügyminiszter, Gömbös Gyula rendelte meg Horthy tudtával. Azért nem tűnhetett alaptalannak a feltételezés, mert láthatóan jó ürügy volt a kormány számára a kommunistákkal való leszámoláshoz.
Maga Matuska nem volt soha életében köthető semmilyen politikai irányhoz, ezért nehéz feltételezni róla, hogy ez volt a fő motivációja. Alapból, a kommunistáknak kellett a legkevésbé ebben a légkörben a merénylet, plusz adalék, hogy a KMP egyik futára is a gyorson utazott ...

Azt az elméletet sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Matuskát a kormány, vagy egy jobboldali szervezet segítette, és, esetleg, volt egy társa a merényletben. Maga az ott hagyott levél is rendkívül gyanús, mert egyrészt a megfogalmazás bár kommunista jelszavakat használ, nem emlékeztet a kommunista röplapok stílusára, másrészt később bebizonyosodott, hogy nem egyezik a levél írásképe Matuska kézírásával. Vagyis, ezek szerint Matuskát csak baleknek használták volna fel és csak rákenték volna az ügyet ...
Mindenesetre, bármi az igazság, az akkori kormányzatnak kapóra jött, mert a kommunistákkal való leszámolást régóta tervezték. A merényletre elsősorban, mint a nemzetközi közvélemény előtti igazolásra volt szükség.

Ugyanakkor a tény, hogy Matuskának finommechanikai találmányai voltak - melyek közül néhány kapcsolódott a vasúthoz is-, így nem elképzelhetetlen, hogy egyedül is meg tudta oldani a robbantást. Elképzelhető, hogy a feszültségét akarta levezetni ilyen módon, de a valós indítékokat nem ismerjük. Matuska, különben, a detonációig nem tudhatta, hogy a bécsi gyorsot robbantotta fel, ugyanis, előtte egy tehervonatnak kellett volna áthaladnia a viadukton, ami azonban késett, ezért előreengedték az utasszállítót ...

Az elkövetőt 6 év letelte után Magyarországra szállították, ahol életfogytiglanra ítélték, amit a váci fegyházban kellett letöltenie, itt képeket festett és színdarabokat is írt. 

A szovjetek bevonulása idején, a zűrzavarban, 1944-45-ben Matuskának végleg nyoma veszett. Több pletyka is létezik, miszerint, a szerb nyelvet beszélve, megértette magát az oroszokkal és ezt kihasználva megszökött. Egy másik szerint hazatért szülőfalujába, ahol a partizánok megölték, s Szabadkán, 1945-ben eltemették. Mások azonban látni vélték Koreában és svéd vasútrobbantásokkal is hírbe hozták ...

Matuska rejtélyes személyisége, a merénylet gyanús és homályos körülményei, rendkívül izgatták az emberek fantáziáját. Az ügy megihletett festőket költőket, a legismertebb filmet az esetről Simó Sándor rendezte Viadukt címen 1982-ben. Ugyanakkor a sok kérdőjelekre és arra, hogy a sok verzió, városi legenda és elmélet közül melyik az igaz, talán soha nem fogunk választ kapni. Matuska továbbra is része lesz a magyar történelem legrejtélyesebb fejezeteinek.












Szabadka látképe a 20. sz. elejéről
Jegyzetek:

(1) Felhasznált képe forrásai, amennyiben azt külön nem jelzem: www.commons.wikimedia.org

Felhasznált források: 
www.wikipedia.org
- N.T.: A csinos, jó modorú kántorból lett tömeggyilkos merénylő. www.index.hu, 2017.12.10.
- György Sándor Balázs: "Bombamerénylet transzban?" - Matuska Szilveszter a sajtóban és a városi legendákban. www.napitortenelmiforras.blog.hu, 2015.08. 2.
- Harmat Árpád Péter: Matuska Szilveszter és a biatorbágyi merénylet. www. tortenelemklub.com, 2016.03.28. 
- Elter Tamás: Matuska Szilveszter sírba vitt titkai. www.origo.hu, 2015.09.13.
- Szele Tamás: Különös Szilveszter – egy merénylő életútja. www.iho.hu, 2011.9.13.
- Bombamerénylet transzban? Tolnai Világlapja,1931. október 31. 43. szám 30. o.
- Sereg András: A Matuska-per, egy híres ügy a magyar jogtörténetből. www.jogiforum.hu2015.04. 01.
- Nemes Dezső: A biatorbágyi merénylettől a statáriumig. História, 1981/1 23-28. o.
- Sára Sándor: Krónika 10. rész (dokumentumfilm-sorozat a magyar 2. hadseregről, 1979-1982)

Felhasznált szöveges dokumentumok forrásai:
 - A Jézus - Társasági Kalocsai Érseki Főgimnáziumt Értesítője az 1903/04. iskolai évről, 100-101. o.
A Kalocsai Róm. Kat. Érseki Tanítóképzőintézet Értesítője az 1912/13. iskolai tanévről, 47, 61. o.
- Kalocsai Néplap
-- LV. évfolyam 77. szám, 1931 okt. 17. 3. oldal, 
-- LV. évfolyam 72. szám 1931 szeptember 16. 1-2. oldal, 
-- LV. évf. 74. szám 1931 szept. 26. 3. oldal, 
-- LV. évf. 73. szám 1931 szept. 19. 1. oldal.

(2) Először 1950-ben, majd az 1958-as szétválás után 1966-ban egyesítették Biát és Torbágyot. A 2007-ben városi rangot szerző Biatorbágy nevezetes ipartörténeti műemléke a kettős völgyhíd, amelyet ma már elkerül a vasút.

(3) Idézi:  Sereg, 2015

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése