2018. április 17., kedd

A magyar irodalom Párizs-élménye a 20. század első felében

"Óh, az élet nem nagy vigalom
Sehol. De ámulni lehet.
Szép ámulások szent városa,
Páris, isten veled." 
           (Ady Endre: A Gare de l’Esten, 1905)

“Hogy Ady, ez az iszákos hülye mit látott a pálinkában, az más lapra tartozik. Itt egyáltalán nem lehet ámulni (…): állandóan és hiába keresem benn mindazt, amit belé képzeltem.” 
          (József Attila, 1927)

A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.
           (Radnóti Miklós:Páris, 1943)

„Párizs tett magyarrá”
          (Illyés Gyula 1974) és mások ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése