2018. március 30., péntek

"Mindennap elmegyünk mellette ..." – Emléktábláink 1.

"A múlt mindenkié, a jövő senkié. (...) A jövőt ne kérdezzétek, és a múltnak ne válaszoljatok, mert a múlt maga a válasz sok (...) felesleges kérdésre." (Fekete István)

Ezzel a poszttal, terveim szerint, egy sorozatot indítok útjára, mely bemutatja a gimnázium területén elhelyezett emléktáblákat, illetve megidézi az azokon szereplő egykori jeles diákjaink, tanáraink alakját, szellemiségét.
Kitűnőségeink emberi portréjának részletesebb felvázolására, később, önálló bejegyzésekben kerítek majd sort.


Az emléktábla az "emlékezetes helyet jelző", felirattal vagy domborműves ábrázolással ellátott, kő- vagy fémlap egy házon, falon – fogalmaz a szótár (1). Az emlékezetes hely – értelmezésemben – kiegészül az emlékezés helyével, alkalmával is: naggyá lett volt "gimnazistáink" sorsának, döntéseiknek és felismeréseiknek ismerete, hitem szerint, hozzájárulhat az istvános "identitás" erősítéséhez. (Ugyan a terminus mint 'önazonosság' eredetileg az individuumra vonatkozó fogalom, az identitás mai értelmezése – Erik H. Erikson nyomán – napjainkra kiegészült a kollektív azonosságtudat jelentéstartalommal is, hiszen az “ego ” nem külön sziget (2).


A Hunyadi utcai homlokzatunkon, a főbejárattól balra található emléktáblánk elhelyezését a Porta Egyesület Katolikus Munkacsoportja (3), közösen a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Érseki Hivatalával, valamint Kalocsa Város Önkormányzatával és gimnáziumunk- kal  kezdeményezte.  A Borbély Lajos, Kós Károly-díjas építőművész által tervezett, és az izsáki Borsos István, kőfaragó mester műhelyében, vörösgránitból készült alkotást,  2007. június 5-én, ünnepélyes keretek közt leplezték le.

Jogelődünk, a nagy múltú egykori jezsuita gimnázium iskola diákjai emléke előtt tisztelgő, kőbe faragott mementón a következő három név olvasható: Boldog Apor Vilmos, mártír győri püspöké, Boldog Batthyány-Strattman László, a "szegények orvosáé" és Prohászka Ottokár, volt székesfehérvári püspöké, egyházi íróé. (Képeinken, balról jobbra sorrendben – A Szerk.)




Boldog Apor Vilmos (1892-1945) , mártírhalált halt egykori győri püspök.

Boldog Batthyány-Strattman László (1870-1931), a "szegények orvosa", egykori szemorvos, aki - mindenkorra egyedülálló példát adva - kórházát alapított, és abban a szegények, a nincstelenek szembetegségeit térítésmentesen gyógyította. 

Prohászka Ottokár (1858-1927), székesfehérvári püspök, egyházi író, filozófus, hitszónok. 

Apor Vilmos és  Batthyány-Strattman László önfeláldozó, nemes szolgálatát a római katolikus egyház boldoggá avatással ismerte el, ezzel mintegy "oltárra emelve" személyüket. (A boldoggá avatás/ beatificatio egyházjogi fogalom: annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunytat Isten felvette a boldogok seregébe, az elhunyt „Isten színe látására jutott”. A boldoggá avatás előzi meg a szentté avatást).


"Egykoron mindhárman a jezsuiták kalocsai gimnáziumában készültek szolgálatukra, élethivatásukra. Hősies helytállásukkal kitüntették ezt az alma matert és az érseki székhelyvárost is. A tábla felállítása után pedig rendszeresen megemlékezhetünk majd példás életükről a nagy hagyományokkal bíró iskola falainál. Életútjuk és az általuk szolgált ügy iránt tanúsított alázatuk minden jelenlegi és jövőbeni tanuló számára nyújt követendő példát. ( ... )
Ez a mementó emléket állít majd három egykori jezsuita diáknak, akik - példamutató szent életet élve, felelősségteljes beosztásokban szolgálva - Magyarország büszkeségeiként váltak ismertté" (4).

Az emléktáblát dr. Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskeméti metropolita érsek áldotta meg. A megemlékezésen az egykori jelesekre Perity Lajos, a gimnázium igazgatója emlékezett, a Porta laudációját pedig Farkas P. József alapító szervező mondta el, az alkotást végül Bárkányi Ernő, érseki tanácsos leplezte le. Szavalatával, diákunk, Takács Katalin működött közre (felső képünkön).





"Az idő formába öntése nemcsak a szépség, hanem az emlékezés igényéről is tanúskodik. Mert ami formátlan, az megragadhatatlan, megjegyezhetetlen." (Milan Kundera)

Jegyzetek:

(1) "Emlékezetes helyet jelző lap egy házon, falon. Felirattal vagy domborműves ábrázolással ellátott kő- vagy fémlap, amely a hellyel kapcsolatban levő eseményt, vagy egykor ott élő, működő, ott tartózkodó kiváló személy képmását, vagy életének egy mozzanatát örökíti meg" Forrás: www.wikiszotar.hu
(2) Erik H. Erikson: Identitásválság önéletrajzi vetületben. In uő: A fiatal Luther és más írások. Bp., 1991, 402 - 403.
(3) A kecskeméti Porta Egyesület Katolikus Munkacsoportja több egyházi érték, műemlék megóvásában, felújításában is részt vett.
(4) Az eseményekről szóló tudósítás és a fotók forrása: www.civinaplo.hu (Alföldi Civil Napló)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése