2018. március 19., hétfő

Kiss Benedek, költő, műfordító - az István első Kossuth-díjasa!

Kiss Benedek költő átveszi a Kossuth-díjat Áder János köztársasági elnöktől,
 2018. 03.15-én a Parlamentben. (MTI-fotó: Koszticsák Szilárd)

      "Kiss Benedek kimagasló költői, valamint a bolgár irodalom avatott tolmácsolójaként létrehozott műfordítói életműve és a népköltészet világát idéző népszerű gyermekirodalmi alkotásai elismeréseként kapta az állami kitüntetést. 
      „Mióta eszemet tudom, költőnek érzem magam. Az, hogy készültem is költőnek, csak annyit jelent, hogy iskoláim révén egyre többet tudtam meg a költészet titkosabb dolgaiból is” – mondta el Kiss Benedek. 
     Hozzáfűzte: külön élő szülei különböző módon fogadták a költészet iránti korán jelentkező elkötelezettségét. Édesanyja teljes szívből támogatta, mivel fia törekvésében a saját „elrontott, elfuserált énekesi pályáját látta megvalósulni”
       „Édesapám viszont, aki kimondottan rusztikus és reál gondolkodású volt, kétségbeesett. Mindenféleképpen valami mérnöki pályát szánt volna nekem. Én ezzel kezdetektől fogva szembeszegültem” – mesélte Kiss Benedek, aki egyetemi évei alatt a Kilencek költőcsoportosulás egyik tagjaként szerzett ismertséget. 
        Megjegyezte: szülőfaluja, Akasztó közössége is már nagyon korán költőként tekintett rá, ez nagy önbizalmat adott neki. Kalocsára, gimnáziumba kerülve egyre jobban megismerkedett a költészet mindenféle formai meghatározottságával, a versek mikéntjével, elsős gimnazistaként minden szavalóversenyt és irodalmi pályázatot megnyert, így a teljes iskolai közösség költőpalántaként fogadta el. 
        Kiss Benedek 2014-ben jelentette meg legutóbbi verseskötetét Lombjukat a fák elejtik címmel. Elmondta, hogy bár betegeskedése, legutóbb egy súlyos válltörés akadályozza az alkotásban, még négy kötetre való ötletét szeretné megvalósítani, így – akár a szénaboglyát – szeretené „betetejezni” életművét. 
       „Teljes konzervatív vagyok az írás mikéntjét illetően, a legnagyobb technikai eszköz az írógép volt, amihez annak idején közöm volt. Mindent csak kézzel írok” – mondta el. Kitért arra is: évtizedek alatt kialakult életmódja fordított, ugyanis csak éjszaka tud írni. Ebből következik, hogy későn fekszik, és későn is kel. 
       „Ha nehezen is, ezt feleségem most már elfogadja és tolerálja” – tette hozzá Kiss Benedek, aki úgy fogalmazott, bár az igazi művész nem „kitüntetésekért és plecsnikért”, hanem valami belső kényszerből alkot, vagyis elsősorban magával szeret békében élni, ha a munkáját a társadalom is elismeri, az ráadás a jóra, ezért ő maga is nagyon örül a Kossuth-díjnak.
Forrás: www.hirado.hu

Blogunk írásai, posztjai az alma mater egykori diákjáról idekattintva olvashatóak!

Szívből gratulálunk Kiss Benedeknek - az István első Kossuth-díjasának!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése