2018. március 15., csütörtök

Ismét volt Istvános Kalocsa Város Díszpolgára!

Forrás: Illés György, KALOhírek
A Kalocsa Város Díszpolgára címet általában kétévente adják át, a legutóbbi kitüntetett Lakatos György fagottművész, fesztiválszervező volt, aki a címet 2016 márciusának idusán vette át "országosan és nemzetközileg is elismert előadóművészi tevékenységéért és a Kék Madár Alapítványban végzett szervező munkájáért". 
A mai városi ünnepség keretében tartott testületi ülésen pedig Kovács László fazekasmester kapta meg a rendkívül megtisztelő elismerést az önkormányzati képviselőktől "kiemelkedő munkásságáért és szakmai tevékenységéért, példamutató közösségi munkájáért, társadalmi és kultúrateremtő elhivatottságáért".

Bejegyzésünkkel az egykori I. István Gimnázium két diákja életműve előtt tisztelgünk - gratulálunk munkátokhoz, eredményeitekhez, és további bőséges alkotókedvet kívánunk Nektek!

Kovács László a Népművészet MestereKántor Sándor-díjas és Pilinszky-díjas fazekasmester. Karcagi származású, 1983 óta él és alkot - működteti mostanra országos hírű műhelyét Kalocsán,  a Kunszt József utcában. Alkotóházának kemencéiben igazi remekművek születnek. Hazai és időnként külföldről érkező fazekasok számára tart nyári táborokat, műhelye pedig nagyon látogatott turistalátványosság. Hivatása mellett közösségi tevékenységéről, művészi értékeket, más alkotók munkásságát népszerűsítő rendezvényeiről is jól ismert. Kovács László nemcsak szakmai körökben elismert, hírét-nevét országszerte és a határainkon túl is ismerik. (Forrás: www.kalohirek.hu és www.kalocsaineplap.hu)


Ars poetica

Kovács László, fazekasmester (a szövegek forrása: Madár Helga és Kovács László fazekasok honlapja, www.fazekasmester.hu, a képeké: www.halasmedia.hu, www.kalocsaineplap.hu):

"A felszálló füsttel egy időben egy anyag tűnik el világunkból visszavonhatatlanul. A katlanban a négy őselem, a víz, a föld, a levegő és a tűz összeölelkezéséből egy új anyag születik, a KERÁMIA.
- Hírnök is egyben, hogy a végtelen idővel együtt vigye hírül a jövőnek az EMBERT, aki alkotott."

* * *
"Úgy gondolom és hiszem, hogy a tradicionális kultúráknak nagy jelentőségük van és lehet a jövőben. Különösen ebben az érték vesztett világban. E kultúra az, amely évszázados, olykor évezredes értékeket képes koncentráltan őrizni és felmutatni - összesűrítve és ugyanakkor hallatlan letisztultsággal és őszinteséggel jelenik meg számunkra a különböző műfajokban.

Egy nemzet, egy népcsoport lelkisége, erkölcse, értékrendje válik számunkra érthetővé. Ezen értékek alapján el lehet igazodni, meg lehet ismerni más népeket, más kultúrákat, érthetővé válik számunkra a világ. Egy-egy tárgy formája, díszítménye, vagy egy tánclépés, a dallam íve jelentéshordozó, mi több érzelmeket vált ki függetlenül attól, ki milyen nyelvet beszél. A kommunikáció könnyebben létrejön, a különböző kultúrával rendelkező népek érthetővé válnak egymás számára.

A hagyományok ápolása biztosítja a gyökerekből való állandó táplálkozást, a tiszta forrást, miképpen messziről a falu tornya mutatja az utat a helyes irányba, ahol az otthonát találja meg az ember. Függetlenül attól, hogy ma már nem létezik az a paraszti közösség, mely egykoron létrehozta e művészetet, mégis úgy gondolom, az egyetemes kultúrában éppoly fontos helye van, mint bármely más művészetnek. Egyszerűen azért, mert azt egy közösség lelke érlelte széppé, őszintévé és igazzá. Azzal, hogy fölvállaltam e kultúra gyakorlását, őrzését, egyben felelős is vagyok ennek továbbadásáért."

* * *
"Minden közösség annyit ér, amennyit múltjából felvállalni és megőrizni képes, mert értelmes jelent megélni és jövőt építeni másképpen nem lehet!"
(Kiemelések: A szerk.)


Fotó: Illés György Cinó. www.kalohirek.hu
Vallomásos gondolatok a díjról

"És eljött a mai nap, amikor egy olyan elismerést kaptam, amely übereli azt is, mert olyan közösségtől kaptam, ahol élek, ahol mindennapjaimat töltöm, ahol ki kell mennem az utcára, és ezt a felelősséget természetesen viselni is kell. 
Ez számomra egy újabb érzékeny feladatot jelent."
* * *

"Köszönöm szépen a kalocsai barátaimnak, akik biztosították számomra azt az érzelmi hálót és kapcsolatot, amely szükséges ahhoz, hogy egy ember tudja a munkáját végezni. (…) Én azt gondolom, hogy olyan közösség nélkül egyetlen ember sem tud alkotni, bármilyen hivatástudata is van, ha nem alakítja ki maga körül azt az emberi közösséget, atmoszférát, amelyben lehet dolgozni. 
Ezek a kalocsai barátaim mindig ott álltak mellettem, és segítettek, és mindig a megtartó erőt jelentették számomra." 
(A szövegek forrása: Illés György Cinó: Kovács László: a díszpolgári cím kihívás és felelősség – Tegnap avattuk Kalocsa „újsütetű” díszpolgárát. KALOhírek, 2018. 03. 16., www.kalohirek.hu)





Lakatos György fagottművész, humanista és kultúraszervező. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi docense, Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas előadóművész. Sok kulturális és közéleti tevékenység kötődik a művész nevéhez: a Zeneakadémia, ahol tanít, különböző formációk, koncertek, lemezek, projektek, és olyan alapítványok, mint „A fagott kultúráért” és a „Kék Madár”. Ez utóbbihoz kapcsolódik az évente megrendezett kalocsai „Kék Madár Fesztivál”, amelynek fellépő művészei lemondanak a honoráriumról, a befolyt összegből pedig az alapítvány a Kalocsa környéki beteg, fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő családokat támogatja.



Vallomása a "Kék Madár Alapítvány a beteg gyermekekért" alapítványáról:

„Cseppenként telik meg a tenger. A Mi tengerünk is. Nem tudom ugyan pontosan, hogy hol van, pedig keressük sokan, azt hiszem mindannyian. Távol, vagy itt valahol, egyáltalán mekkora? Kis tavacska, vagy mindent beborító végeláthatatlan víztömeg?
Nem tudom, de sietünk, rohanunk tülekedünk, könyökölünk, botladozunk, sántikálunk, hogy a partjára ülhessünk, csak legalább egy pillanatra, megláthassuk, egy fuvallatát elkaphassuk.
A Tenger fölött madarak köröznek, sokfélék: kicsik, nagyok, öklömnyiek, hatalmasak, zöldek, sárgák, s persze kékek is. Fürödnek a napsütésben, szállnak fel s alá, bíztatják a csüggedőket, s énekelnek szívünk örömére.
Vigyázzunk fészkeikre, kicsinyeik röptére, ne bántsuk Őket, s ha netán valamelyik a vállunkra repül, hallgassuk az énekét, ne zárjuk kalitkába egyiket se, a Kék Madarat se,
… s talán Egymást se.
Szóval, cseppenként telik meg a Tenger, de ha nem telik meg az se baj, csak ne száradjon ki soha.”
(A szövegek és kép forrása: www.kalocsa.hu)



Vallomásos gondolatok a díjról

Lakatos György, fagottművész (a szövegek és képek forrása: V. I. (Vörös István): „Ez most egy emberi díj!” Díszpolgári gondolatok két felvonásban, 2016. 04. 04. www.kalocsaineplap.hu  és Illés György Cinó: Átadták Lakatos Györgynek a díszpolgári okmányokat. 2016. 03. 16. www.kalohirek.hu):

„Imádom ezt a várost, nem csak a szüleim miatt! A Duna, a gimnázium, a zeneiskola, az utcák, a Vajas, az Érsekkert, a fák… amikor már egyetlen hozzátartozóm sem él majd, nekem ezek akkor is mind-mind jelenteni fognak valamit, úgy, hogy megjegyzem, nem is itthon dolgozok, hanem máshol élek. Hazajáróként kapni egy ilyen címet, kimondhatatlanul megható és emberi. Ez egy emberi díj! A Liszt-díj, a Bartók-Pásztory-díj, az szakmai díj. Hogy a Kék Madár Fesztiválért Patrónus, Példakép, Kultúráért elismerést kaptam, az szintén jó. De ez egy emberi díj, aki mögött ott van a sokaság… de nem ragozom magam, most kezd rám ülni, hogy ez nagyon komoly dolog.”


* * *
„Azért az nyomott ám rendesen rajtam. Amikor végighallgatja az ember a díjait, az nyomasztó egy kicsit. Nyilván ott motoszkál a fejedben, hogy ezt megcsináltad, ezt elérted, ez jó, de egy szó, mint száz, ebben a díszpolgári díjban sokkal több van. Több van családból, hovatartozásról, honnan jövésből… ezt tényleg fel kell még dolgoznom.


* * *
"Egyedül nem megy. Tehát hiába csináltam volna én akármit is, akárhogyan, akármi óta akármeddig, de egyrészt ez a két ember nélkül, akik itt ülnek előttem, nem ment volna– mondta az újdonsült díszpolgár, az első sorban ülő szüleire, dr. Lakatos Istvánra és Lakatos Isvánnére, Klári nénire utalva, majd hozzátette: Meg a többiek nélkül sem, akik ott vannak: az a két gazember kisfiúm, meg az az ifjú hölgy [a gyermekei], és mögöttük az öcsém és a családja, nélkülük sem ment volna.

És nem ment volna a Duna nélkül sem, mert ha a Duna nem erre folyna, akkor lehet, hogy az ember valahol más lenne, és keresné a Dunát valahol – mondta az ünnepelt, majd fölidézte a sok segítséget, amit a Kék Madár Fesztivál szervezése során a várostól, a Művelődési Háztól, a zeneiskolától, és sok mindenki mástól kapott. – Enyém ugyan az oklevél, de ha pár nevet ráírhatnék, akkor egy pár százat biztos, hogy rá tudnék tenni, akik nélkül hiába fagottoztam volna én össze-vissza, biztos, hogy nem lett volna belőle semmi."
(Kiemelések: A szerk.)


* * *
Az alábbi vidám életképpel (Kalomédia Kft, 2015) kívánunk Kovács Lászlónak, a Mesternek további jó munkát, és sikeres tevékenykedést a városért!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése