2018. február 14., szerda

William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi (dráma és tánc segédlet a 12. évf. projektmunkájához)

SZÖVEG: http://mek.oszk.hu/00400/00486/00486.htm#d2782



ELŐADÁSOK, FELDOLGOZÁSOK, HÉTTÉR:




    • Kenneth Branagh,:Hamlet (1996):



    William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Madách Színház, 1963. Rendezte Vámos László.
      Peter Brook: The tragedy of Hamlet (2002):
      Tom Stoppard: Rosencrantz & Guildenstern Are Dead (1990):

      FŐBB SZEREPLŐK: Claudius, Dánia királya; Hamlet, az elhunyt király fia; Horatio, Hamlet barátja; Polonius, főkamarás; Laertes, Polonius fia; Rosencrantz és Guildenstern, udvaroncok; Hamlet atyjának szelleme; Fortinbras, norvég királyfi; Gertrud, dán királyné, Hamlet anyja; Ophelia, Polonius lánya 

      CSELEKMÉNY (TÓTFALUSI ISTVÁN összefoglalásában. 77 híres dráma, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1996): 

      I. FELVONÁS. Helsingőrben a dán királyi vár őrt álló katonái két éjszaka óta látják éjfélkor megjelenni a nemrég elhunyt király, az idősebb Hamlet páncélba öltözött szellemét. Meghívják a kételkedő Horatiót is, hogy őrködjék velük, s legyen tanúja a szellemjárásnak. A szellem neki is megjelenik, de kérdéseire nem válaszol.

      Az államtanács ülésén Claudius király, az elhunyt király fivére követeket küld Norvégia uralkodójához, hogy unokaöcs- esét, az ifjabb Fortinbrast tiltsa el a Dánia ellen tervezett kalandor katonai akciójától. Majd saját unokaöccséhez, az ifjabb Hamlethez fordul, s korholja makacs gyászáért, biztosítja legmagasabb kegyéről és atyai jóindulatáról, s nyomatékosan kéri, hogy ne térjen vissza a wittenbergi egyetemre, ahonnan apja végtisztességére jött haza. Hamlet lelke háborog: anyja gyanús sietséggel ment férjhez előbbi sógorához, aki silány mása csupán elhunyt urának. Horatio, a királyfi barátja és egyetemi diáktársa beszél Hamletnek az éji jelenésről, s ő meg­ígéri, hogy éjfél előtt maga is a várfalon lesz.

      Laertes visszatérni készül Párizsba, ahonnan a koronázásra tért haza. Búcsúzóul húgát, Opheliát inti, hogy ne fogadja Hamlet udvarlását, mert királyfiak nem ilyen rangú lányokat izoktak feleségül venni, kár tehát jó hírét s tisztességét kockára lenni. Utóbb Polonius főkamarás hasonló módon és okból inti vigyázatra lányát, és megtiltja neki, hogy érintkezzék a királyfival. A szelíd leányka engedelmesen megígéri, hogy apja kívánsága szerint tesz.

      A jelenés Hamlet előtt végre megnyilatkozik. Halálát kígyómarásnak tulajdonítják, mondja fiának, valójában fivére, Claudius ölte meg fondorlatosán: míg kertjében délutáni álmát aludta, gyilkos mérget öntött a fülébe. Bosszúra szólítja fel fiát, de lelkére köti, hogy anyját kímélje, mert a királyné nem vétkes az ő halálában, jóllehet a vérfertőzés bűnét elkövette, még férje életében viszonyt kezdett annak öccsével.

      Hamlet megfogadja a bosszút, majd esküt vesz barátjától és az őrt álló két katonától, hogy az eseményeket teljes titokban tartják.

      II. FELVONÁS. Poloniusnak elpanaszolja Ophelia, hogy miután az apai parancs szerint visszaadta Hamletnek leveleit, és köze­ledését elutasította, a királyfin csendes téboly tört ki, és több­ször ráijesztett zavaros viselkedésével.

      Claudius és a királyné maguk elé kéretik Rosencrantzot és Guildensternt, akik Hamletnek gyerekkori pajtásai voltak, s megbízzák őket, jutalmat ígérve, hogy fürkésszék ki ügyesen, mi okozza a királyfinak egy idő óta tapasztalható búskomorságát és zavarodott viselkedését.

      Jön Polonius, s jelenti, hogy vissza­tértek a követek Norvégiából. Útjuk eredményes volt, s mint jelentik, a norvég király eltiltotta Fortinbrast a Dánia elleni akciótól. Kárpótlásul egy Lengyelország elleni hadjáratot bízott rá, s arra kéri a dán királyt, hogy engedjen átvonulást területén a seregnek. Ezután a főkamarás nagy körülményeskedve közli, hogy szerinte Hamlet tébolyát a szerelmi frusztráció okozza, s ígéri, hogy erről bizonyosságot szerez. Magára maradva szóba elegyedik az arra sétáló Hamlettel, aki a színlelt téboly álcájában megijeszti és alaposan nevetségessé teszi a korlátolt vénembert.

      Rosencrantz és Guildenstern tiszteletüket teszik a királyfinál. Hamlet megsejti látogatásuk valódi célját, s rájuk olvassa, hogy megbízásból kémkednek utána.

      A palotába érkeznek a városi színjátszó társulat tagjai, Hamlet régi ismerősei. A vezető színésszel népszerű tirádákat szavaltat a királyfi. A szenvedélytől, amelyet az elképzelt érzelmek váltanak ki a komédiásból, szégyenérzete támad: lám, neki valódi okai lennének a szenvedélyes fellépésre, mégis habozik. Ám van erre mentsége: a szellem hamis, ártó lény is lehet, aki a kárhozatba akarja taszítani. De most a színészekkel bemutattat az udvarban egy színdarabot, Gonzago megöletését, amelynek cselekménye feltűnően hasonlít ahhoz, ahogy a szellem szavai szerint a gyilkosság történt. Ha Claudius igazán bűnös, feltétlenül elárulja magát, s akkor már nincs ok a bosszút tovább halogatni.

      III. FELVONÁS. Rosencrantz és Guildenstern jelentik a királyi párnak, hogy még nem sikerült Hamlet bizalmába férkőzniük, ám megfigyelték, hogy a színtársulat érkezése roppant módon felvillanyozta kedélyét. Claudius kijelenti, hogy szívesen vesz részt az előadáson, mert kedvére van, hogy Hamlet figyelmét eltereli attól, amin elméje kotlik.

       Polonius és Claudius elrejtőznek, s mintegy csaléteknek elölhagyják Opheliát, hogy lássák, Hamlet hogy viselkedik vele. Jön Hamlet, híres monológja („Lenni vagy nem lenni...”) arról szól, hogy a halál utáni ismeretlen léttől való félelem tartja vissza a legtöbb embert az öngyilkosságtól, ami másképp minden földi nyűg és szenvedés megoldása lenne. Ophelia láttán a királyfi megtagadja, hogy valaha is szerette a lányt, keserű szavakkal szól a nő állhatatlanságáról (ami persze éppenséggel nem Opheliában sértette meg őt), és szinte durva szavakkal zárdába küldi az egyre kétségbeesettebb lányt. A király a kihallgatott jelenetből azt szűri le, hogy nem a szerelmi csalódás áll az őrültség hátterében; úgy dönt, hogy Angliába küldi Hamletet, mert további jelenléte Dániában rá nézve veszélyt jelenthet.

      A színészek az udvar előtt Hamlet utasítására előadják a Gonzago megöletése c. színművet. A jelenet nyomán, amelyben a színpadi király fülébe álmában mérget önt fivére, Claudius felugrik, és dühtől fuldokolva, a királynét magával rántva kiroham az előadásról. Most már Hamletnek nincs több kétsége, és elszántan készül a tettre. Rosencrantz és Guildenstern tolmácsolják a királyné rosszallását a történtek miatt, s közlik kívánságát, hogy fiát akarja látni. Hamlet nyíltan hangot ad megvetésének a két sunyi udvaronc iránt, de mivel Polonius is közvetíti Gertrud óhaját, elindul anyja lakosztálya felé.
      Claudius megbízza Rosencrantzot és Guildensternt, hogy kísérjék el a királyfit angliai útjára. Polonius bejelenti, hogy Hamlet az anyjához indult, s hogy ő majd elbújik a királyné szobájában a kárpit mögé, kihallgatja beszélgetésüket, s jelen­tést tesz róla. A király egyedül marad, és rátör a mardosó önvád, térdre omlik, s az ima szavait keresi. Így lepi meg észrevétlenül az anyjához tartó királyfi, és már emelné is kardját, amikor rádöbben, hogy ha így, a bűnbánat pillanataiban ölné meg a bitangot, még a mennybe juttatná lelkét; a bosszút ezért későbbre halasztja.

      A királyné szemrehányó szavakkal fogadja fiát, de Hamlet még keserűbb vádakkal illeti őt; a heves szóváltástól a hallgatózó Polonius megrémül, és segítségért kiált. Hamlet ledöfi a kárpiton át, abban a hitben, hogy a király rejtőzött oda. A vén, ostoba bajkeverő teteme láttán bosszankodik, de szánni nem tudja áldozatát. Ezután anyjára zúdítja minden kétségbeesését, vádolja, hogy eszményi férje helyett egy oly silány bábnak adta magát. Ekkor megjelenik apja szelleme - Gertrud nem látja -, és ismét inti fiát, anyjával bánjék kíméletesen. Hamlet megenyhül, de nyomatékosan kéri a királynét, hogy legalább férje közeledését utasítsa vissza, színleljen erényt, ha már nem bír vele.

      IV. FELVONÁS. A királyné még mindig rémülettől vacogva elmondja másnap reggel férjének, hogyan ölte meg Hamlet az éjjel Poloniust, és hogy nem tudni, hol rejtegeti a holttetemet. Claudius a két udvaroncot küldi, hogy szedjék ki ezt a titkol a királyfiból.

      Hamlet csak bolondozik a küldöttekkel, rébuszokban beszél.
      A király elé lépve is játssza tovább a bolondot, és csak mellékesen célozgat rá, hol rejlik a holttest. Claudius közli vele, hogy vétkéért száműzetés jár, Angliába kell mennie két kísérőjével.

      Hamlet a hajó felé menet tanúja lesz, hogy Fortinbras serege átvonul az országon Lengyelország felé: Egy századostól megtudja, hogy jelentéktelen földdarabért folyik a háború. Öt ismét az önvád gyötri: mennyivel nyomosabb oka volna neki, s mégsem ragad kardot.

      Ophelia elméje elborult a kettős csapás, apja halála és Hamlet elutasító magatartása miatt, szelíd tébolyával megijeszti s elszomorítja a királyi párt.

      Polonius halálának és sietős, dísztelen temetésének hírére Laertes hazasietett Párizsból, s abban a hitben, hogy apja valami udvari cselszövénynek lett áldozata, zendülést támasztott. A lázongók élén akar behatolni a királyi palotába. Claudius erélyével leszereli a zendülőket, Laertest pedig, akinek háborgását csak szítja az, hogy tanúja lesz húga tébolyának, meggyőzi róla, hogy ő maga cseppet sem oka a történteknek.

      Hajósok levelet hoznak Horatiónak Hamlettól: a királyfi tudatja, hogy az Angliába tartó hajóról egy tengeri csetepatéban átugrott a rájuk támadt kalózhajóra. Most dán parton van, a hajósok váltságdíjat várnak érte, s a királynak is levelet visznek, őt, Horatiót pedig majd elvezetik hozzá.

      A király is értesül, nem kis megdöbbenéssel, Hamlet visszatéréséről. Laertes elé tárja tervét: Hamletet majd felbiztatják Laertes ellen, feldicsérve előtte vívótudományát, s barátságos viadalt javasolnak, amelyben Laertes majd szabályellenesen, éles fegyverrel fog vívni, s így bosszút állhat apjáért. Laertes közli, hogy ráadásul kardja hegyét gyilkos méreggel is be fogja kenni, a király pedig biztonság okáért még egy mérgezett serleget is készenlétbe fog helyezni arra az esetre, ha a küzdelemben kihevülve Hamlet inni akar. - A királyné hozza a szomorú hírt, hogy Ophelia a patakba fúlt.

      V. FELVONÁS. Két sírásó készíti elő Ophelia sírját. A visszatért Hamlet Horatióval együtt tanúja lesz, hogy éppen apja hajdani udvari bolondjának, az elmés Yoricknak a koponyáját hajítják ki a gödörből; a múlandóságról elmélkedik.

      Ophelia temetési menete érkezik, Hamlet és Horatio háttérbe húzódnak. A szertartás rövid, öngyilkosság gyanúja miatt az egyház ennyit sem engedett volna, ha hatalmi szó közbe nem avatkozik. Laertes a még nyitott sírba ugrik, és színpadias tirádákkal siratja húgát. Hamlet előugrik, feldúltan ő is a sírba veti magát, és most mindenki élőit megvallja, hogy igenis szerette Opheliát; birkóznak, míg szét nem választják őket.

      Hamlet elmeséli Horatiónak, hogy az Angliába tartó hajón, rosszat sejtve, átkutatta titkon két kísérője holmiját, s megtalálta a levelet, amelyben Claudius meghagyta hűbéresének, az angol királynak, hogy mihelyt Hamlet Angliába érkezik, késedelem nélkül adja hóhér kezére. Ő a levél helyett írt egy másikat, amely átadói, tehát a két udvaronc számára követelt azonnali halált, majd megmenekült a kalózhajó révért, megérdemelt sorsára hagyva a két hitvány alakot.

      Egy udvaronc meghozza Laertes kihívását; Hamlet a kívánt feltételek szerint elfogadja.
      A párbaj előtt Hamlet, elmebajára hivatkozva, megbékíti ellenfelét, s baráti jobbot kínál neki, amit Laertes színlelt kiengesztelődéssel elfogad. A vívás során Hamlet több találatot ér el egymás után, de Laertes az első sikeres vágásnál megsebzi ellenfelét. Közben a királyné megszomjazva a mérgezett kehelyből iszik; a király már nem tudja megakadályozni. A küzdelem hevében Laertes elejti kardját, s Hamlet kicseréli a ma­gáéval, s most már ő sebzi meg ellenfelét. Laertesen vesz előbb erőt a méreg, földre roskad, közben a királyné is lerogy, s utolsó szavaival mérgezésre panaszkodik. Laertes most már tetteit bánva mindent feltár Hamlet előtt, s azt is tudatja vele, hogy percek vannak csak hátra életéből. Hamlet végre egyetlen hatalmas döféssel megöli Claudiust. Utolsó szavaival Fortinbrast jelöli meg utódjául. - A norvég királyfi épp ekkor tér vissza győztesen hadjáratáról, s parancsot ad Hamlet méltó eltemetésére.

      Nincsenek megjegyzések:

      Megjegyzés küldése