2018. február 14., szerda

Dramaturgiai alapfogalmak

A jegyzet A veszprémi Vetési Albert Gimnázium tananyaga (VG), Brestyánszki Boros Rozália: Színházi alapok amatőröknek (BBR), Gabnai Katalin: A színházi előadások megközelítéséről (GK), Kaposi L.: Tanítási dráma (KL) és Komáromi Sándor: A drámaírás alapjai c. munkáinak, ill. a Kulturális Enciklopédia (KE) szócikkeinek felhasználásával készült. 
Sándor L. István:
ALAPFOGALMAK

DRÁMA: a hagyományos műnemek egyike, eredetileg színpadra szánt alkotás; az eseménysort, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok tetteiből és dialógusaiból, monológjaiból ismerjük meg. A drámai cselekmény egy adott, feszültséggel terhes szituációból (alaphelyzet) bontakozik ki, amely meghatározza a szereplők magatartási lehetőségeit: akcióra, drámai harcra késztet. A drámai cselekmény középpontjában gyakran az ellentétes célokat (eszméket, értékeket) képviselő hősök összeütközése, konfliktusa áll.(KE)

DRAMATURGIA: a nézői figyelem ébrentartásának tudománya, a cselekmény és a színpadi szöveg törvényszerűségeivel foglalkozó drámaelméletek gyakorlati rendszere. Dramaturgiákról akkor beszélünk, ha egy-egy korszak vagy szerző jellegzetes drámaépítési rendszerét mint alkotói módszert vizsgáljuk. (G. K.)

TÖRTÉNET-CSELEKMÉNY: „A színmű drámai alapja a cselekmény. Nem összetévesztendő a mesével, a dráma történetével. A mese azt tartalmazza, hogy mi történik az alakokkal, a cselekmény viszont azt, hogy az alakok (jellemek, figurák) mit tesznek, azaz a cselekmény az eseményekre ható aktív cselekvéssorozat. A cselekmény végül is a szereplők akarati törekvéseinek és azok megvalósulásának folyamata.” Az, ahogyan a történet megvalósul. (VG)

FESZÜLTSÉG: A dráma lényegi meghatározója, fenntartja és előreviszi a cselekményt. Almási Miklós szerint a cél és a megvalósulás közötti távolság. (VG)
Színházi vagy hétköznapi esemény során beálló izgalmi állapot, mikor a szereplő(k) szándékát megvalósító cselekvés (a cselekvés lehetősége) valamilyen módon akadályoztatva van, s ezért a várható akció – mely lehet pl. egy döntés, egy csók vagy egy ütés, más esetben valamely történés (beomlás, leesés, kiderülés) – felfüggesztést szenved, ezért várni kell. (G. K.)


A DRÁMA SZERKEZET (KE)

A drámai szerkezet a cselekménynek és a hősök jellemének elrendezését adja. A legelterjedtebb forma már az ókori görög tragédiában kialakult, s öt főrészt különböztet meg:
  • Az első szerkezeti elem, az EXPOZICIÓ bemutatja a szereplőket, a helyet és az időt, tájékoztat a tudni szükséges előzményekről, a szereplők kapcsolatáról, korábbi eseményekről. Az öt felvonásos műveknek az egész első felvonását betölti. 
  • A BONYODALOM a cselekmény kifejlődése, a szereplők kapcsolatrendszerének részletes kibontása, a konfliktus lényegének megmutatkozása. A konfliktus a hősök összeütközése egymással és önmagukkal. A bonyodalom a dráma legterjedelmesebb része, a cselekmény menetét a tetőfokig viszi el, előkészíti a válságot. 
  • A VÁLSÁG (krízis, tetőpont) a bonyodalomban kibontakozott cselekmény csúcspontja. A konfliktus kiélezetten mutatkozik meg, a hősöknek szembesülniük kell tetteikkel, eszméikkel. Itt kapcsolódnak össze a cselekményszálak, zárul a bonyodalom, s innen vezet az út a lezárás felé. 
  • A sorsfordulat (peripeteia) késleltető jellegű, a retardáció eszköze: a katasztrófa közeledtével a hősök még egyszer megpróbálják megoldani az eddig megoldhatatlannak mutatkozó drámai helyzetet. 
  • A katasztrófa MEGOLDÁS, a konfliktus lezárása. A kibontakozás megnyilvánul tettekben (akció) és beszédben (dikció).

DRÁMAMODELLEK (VG)

Bécsy Tamás műfaj meghatározásának középpontjában a drámai szituáció konkretizálódásának módja áll. A drámai szituáció és szerkezet alapján három csoportot különböztet meg: a konfliktusos drámát, a középpontos drámát, kétszintes drámát.

1. KONFLIKTUSOS DRÁMA: A szereplők vágyai és akaratai nyílt összeütközés formájában realizálódnak. A cselekmény és ellencselekmény egymásnak feszülésében látványosan érhető tetten a feszültség. Fontos feladat: a konfliktust előidéző ellentmondás megtalálása. 

1.1. KONFLIKTUS-FAJTÁK:
• alap- illetve főkonfliktus 
• mellékkonfliktusok 
• egyes személyek belső konfliktusai. 

1.2. A KONFLIKTUS KÜLÖNBÖZŐ ÁLLAPOTFOKOZATAI: 
különbség: rejtett konfliktus, a szereplők nem ismerik még fel 
ellentét: az az állapot, amikor az összeütközés tudatosul a szereplőkben, de még nincs egymás elleni akció 
válság: tudatosan felismert összeütközés, ami egymás ellen akcióvá fokozódik. 

Ezek a konfliktusformák állandó mozgásban vannak, bizonyos fokozatok ki is maradhatnak, vagy nem fejlődnek tovább. 

2. A drámáknak csupán egy része konfliktusos szerkezetű. A középkori vallásos játékok, Shakespeare királydrámái, Csehov művei, vagy századunk drámáinak nagyobbik hányadában nem kiélezett konfliktusok szabják meg a drámai erőteret. Ezekben a művekben AZ EPIKUS-LÍRAI MEGHATÁROZOTTSÁG sokkal erősebb, ezeknél a műveknél A FESZÜLTSÉG válik a legfőbb drámaalkotó tényezővé, a konfliktus helyét a kontraszt veszi át.


A DRÁMA KÜLSŐ TAGOLTSÁGA (VG, KE)

JELENET: olyan egység, amelyben a játszó szereplők nem változnak, a színpadi mű legkisebb szerkezeti egysége, melyen belül a szereplők változatlanok. Egy szereplő színrelépésével (entrée) v. távozásával (abgang) módosul a cselekmény- és a dialógusszakasz témája, hangulata, így a színpadi mű tagolását a jelenetek egymásutánja adja. 
A darab szerkezetében való elhelyezkedése és dramaturgiai szerepe alapján használatos a nyitó, záró és nagyjelenet kifejezés. 
SZINnek nevezett egységekben csak a helyszín változatlan, a szereplők változhatnak, s ha változnak, a szín több jelenetből áll. A FELVONÁS a terjedelmesebb drámai művek cselekményének egy-egy önmagában zárt szakasza.


A DRÁMA BELSŐ TAGOLTSÁGA (VG)

A dráma belső tagolását azok a fordulatok határozzák meg, amelyek az (erőviszonyok) megváltozásához, új állapotához vezetnek. 

• FŐFORDULÓPONTOK: amelyek megváltoztatják a konfliktus állapotát. 
• FORDULÓPONT: módosítja a konfliktus állapotát. 

• SZITUÁCIÓ: a színpadon kialakított helyzet, amely valamiféle esemény, illetve valamilyen emberi viszony köré épül. A különféle szereplők valamiféleképp viszonyulnak ehhez, azaz a rájuk jel­lemző módon viselkednek a szituációban. Ez részben személyiségükből, részben a kapcsolataik­ból következik. (Sándor L. I.) 
A szituáció fordulóponttól fordulópontig tart, míg a fordulópontok pedig viszonyrendszerbeli változásokhoz köthetők. A szituációk lehetnek nyitottak és zártak, il­letve a kezdő- és a végponton is rögzítettek. (KL)


EGYÉB FOGALMAK (BBR)

ELLENPONT: az ellenpontozó drámai struktúra olyan tematikus ívek vagy színpadi cselekményszálak sorozatát jelenti, amelyek a kontraszt elvén kapcsolódnak egymáshoz: például egy komikus epizód beszúrása egy javában bontakozó tragikus szituációba, vagy a tragikus szereplő sorsában megbúvó irónia megmutatása. A színházban előszeretettel használják az ellenpont idegen eredetű megfelelőjét, azaz a kontrapunktot. 

MOTIVÁCIÓ: ösztönzés, indíték, indítóok, hajtóerő. Pszichológiai, intellektuális, metafizikai stb. ok, amely a szereplőt az általa felvett magatartásra kényszeríti, ösztönzi. (VG)

TEMPÓ: A jelenetekben megjelenő hatáselemek, akciók, gesztusok, események eloszlásának mi­kéntje. A sűrűn záporozó hatáselemek gyors, a kevésbé gyakori gesztusok, akciók lassabb tem­pót teremtenek. Az erős színpadi hatások váltakozásából áll össze az előadás ritmusa. (Sándor L.I.) 

TÉR: A dráma résztvevői egyik helyszínről a másikra lépve haladnak, magányosan állnak, majd párban, csoportban dolgoznak. A színház (az olyan művészeti folyamatoktól eltérően, mint az írás, festés vagy zene) időben és térben jelenik meg.

ÁBRÁZOLÁSMÓD:
Realista, „természet” hű ábrázolás: az a szándéka, hogy a színpadon megkettőzze a valóságot, annak a leghűségesebb utánzatát nyújtsa – a naturalizmus részletező aprólékossággal másoló tendenciája nélkül. 
Stilizálás: a valóságot egyszerűsített formában, lényegi jellemzőire redukálva, túlságos részletezés nélkül bemutató eljárás. A stilizálás néhány általános, a fő sémára rávilágító, a jelenségek mélyét megragadó szerkezeti jellegzetességet emel ki.
Szimbolizáció: Egy dolog valamely más dolog jelzéseként való használata.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése