2018. január 31., szerda

A legjobb projektmunkák 9. évfolyamon (2017/ 2018. 1. félév)

Az értékelést - eddigi hagyományainkhoz híven - egy jeles volt diákunk végezte. Ezúttal, a tavaly érettségizett, István Plakettet kapott Radványi Ákost kértem fel a válogatásra, aki, többek közt, az érdekes, eredeti történet, a kerek szerkezet, világos, összefüggő és haladó előadásmód, az arányosság, valamint a hiteles színészi megjelenítés és esztétikus fotózás, digitális utómunka minősége alapján választott.
"- Jól szórakoztam olvasás közben, eredeti, vicces történet. Az Alkonyat összevonása egy népmesével érdekes párosítás, mégis végig hiteles marad. Ötletes volt, ahogy újraértelmeztétek a két történetet, valamint Edward parodizált karaktere is tetszett. Külön dicséret jár Bellának, aki teljesen beleélte magát szerepébe, testbeszéde szinte hibátlan volt." (Radványi Ákos)



             
1. A só vs. Alkonyat (9. B): Bella: Facskó Dorina, Edward: Pécsi Patrik, Királynő, Alice: Richter Zsófia, rendező, legnagyobb királylány,: Szigeti Yvett, középső királylány, utómunka: Kiss Gréta, utómunka, fotós: Vései Viktória, rendező, Rosalie: Böjtös Szonja























Részletek a projektnaplójukból: 


Kezdetben a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy - a megfelelő létszámban - egyáltalán összeálljon a csapatunk ...
Mindenki azt a szerepet kapta, amit szeretett volna, így ebben gyorsan megtudtunk egyezni. Mindenki nagyon együttműködő volt, jó csapatszellemben folyt a munka.

Volt alapötletünk, amihez azután közösen hozzátettük a gondolatainkat, így alakult ki a végső történet. Mi rendezők (Szonja és Yvett) megírtuk a történet forgatókönyvét, amit nem fejeztünk be, mivel nem tudtuk elképzelni, hogy egy ekkora sztorit, hogy fogunk 30 diába összetömöríteni. Ezért a forgatókönyvet improvizációval véglegesítettük, mely nagyon jól sikerült.

Miután összeállt a csapat leültünk a csapattagokkal, hogy kitaláljuk a témát. Hosszas vita alakult ki: az egyik "tábor"A só című mese mellett voksolt( én is), míg a másik fele az Alkonyat című filmből merített volna témát. A kompromisszum az lett, hogy a két történetet egybeszerkesztettük. Az eredmény ,,A só vs. Alkonyat” lett.

Kiosztottuk a szerepeket az iskolában, majd 2018. január 6-án, szombaton lebonyolítottuk az Érsekkertben a fotózást. Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, a tél ellenére sem fáztunk, se nem esett se nem fújt.A fotózásra mindenki saját magának hozta a kellékeket a fényképezéshez. Könnyű volt elkezdeni, a folytatásban pedig csak úgy ömlöttek az ötletek. A véletlenek is segítségünkre voltak: éppen arra sétáltattak egy kutyát, és: "hopp!" - máris belekerült a kis történetünkbe. A "forgatás" könnyedén és gyorsan zajlott. Voltak nehézségek, mert a fotósunk tárhelye 3-szor is betelt, de ezt a gondot sikerült megoldanunk. 200-300 kép készült összesen.A képek közül kiválogattuk a legfontosabbakat a képregényhez. Yvett és én kigyűjtöttük a fotókat, megszövegeztük, majd azokat elküldtük az utómunkát végző társunknak, Vikinek, aki megszerkesztette a képregényt. Ezután megírtam a forgatási naplót és elkészült a közös élménybeszámolónk is. (Írta: Böjtös Szonja)
- - -
Dorina: ,,Én kaptam Bella szerepét, akiét szerettem is volna. Szerintem, mindent nagyon jól megoldottunk.”
Gréta: ,,Nekem nagyon jó élményeim vannak a feladattal kapcsolatban.”
Zsófi: ,,Nagyon jó hangulatban telt a forgatás. Szerintem, jól kijöttünk egymással és megtaláltuk a közös hangot.”
Viki: ,,Én nagyon jól éreztem magam a forgatás alatt. Adódtak nehézségek, de mindent sikerült megoldani.”
Yvett: ,,Az elején elég rosszul alakult a csapatválasztás, mert minket kiraktak egy csapatból és utána csatlakoztunk a Zsófiékhoz. A fényképezés gyorsan haladt és jó volt a hangulat is. A rendezőknek, Szonjának és nekem sok munkánk volt, de ha elakadtunk, akkor ott voltak a csoporttársaink és segítettek nekünk. Picit fárasztó is volt, mert nekünk kellett minden munkát ellenőriznünk.”
Szonja: "A szervezés, egyeztetés munkája könnyű volt, mert mindenki jól együttműködött. A konfliktuskezelés és problémamegoldásból, úgy vélem, csak tanultunk. A párbeszédek megírása és a forgatókönyv elkészítése volt számomra a legidőigényesebb és a legnagyobb kihívás. Mindezeket leszámítva utólag ez egy hatalmas élmény volt."






2. Városiak falusi kivitelben  (9. A)író: Bagó-Soós Liliána, rendező: Papp Csenge és Bagó-Soós Liliána, szereplők: Szűcs Klára, Bolvári Hella, Sárosdi Bernadett, Kopasz Zsóka, fotózás: Nagy Kata, képszerkesztő: Leitheizer Lívia

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 









Részletek a projektnaplójukból:

... Fő ötletadó az író volt, és az ő elképzelései alapján megálmodott környezetet Nagy Kata tökéletesen tudta biztosítani. Így már csak a fotózási időpontot kellett egyeztetnünk, aminek hamar elérkezett napja ...

Már a buszra is izgatottan szálltunk fel, az elejétől kezdve nagyon jó volt a hangulat. A fotózás már a buszról való leszálláskor megkezdődött, hisz az fontos "pillangóhatás" a történet szempontjából. Utána elmentünk a helyszínre, ahol a kedves fogadtatás után hozzá is kezdtünk a munkához.

Én mint író és rendező felvázoltam, hogy milyen jelenetek lesznek,  ekkor még csak a tartalmi rész volt készen (a párbeszédek szövegét és hosszúságát a kész képekhez megfelelően igazítottam amennyire lehetett). A munka vidám és nevetésben gazdag volt. Mindenki a maximumot kihozva magából teljesített. A képek elkészülése után, ünneplésként, elmentünk pizzázni, ami olyan jól sikerült, hogy a busz után szaladnunk kellett ...

Az utómunkát is időben betudtuk fejezni, ezzel én mindenki nevében mondhatom, hogy a feladatot nagyon jó csapatépítőként és sikerként könyveltük el! (Írta: Bagó-Soós Liliána)








3. A szemüveg rejtélye (9. B)rendező és dramaturg: Pécsi Gyöngyi, szereplők: Pécsi Gyöngyi, Varga Soma, Mácsai Frigyes, Kenyeres Szilárd, fotózás, digitális utómunka: Varga Soma





























Részletek a projektnaplójukból: 
  
A csapatunk kisebb nehézségek közepette alakult meg, hisz 8- an akartunk egy csoportba lenni, de az ennyi főre eső képkockák száma túl sok lett volna, így végül négyen maradtunk.


Csak sok agyalás után tudtuk eldönteni, mit is csináljunk. Először filmekben és mesékben gondolkodtunk, majd az iskola ebédlőjében Frigyes rámutatott Soma szemüvegére viccből, de ezt mi komolyan vettük és már történetet is gondoltunk köré. Ezért a mi projektünk’’A szemüveg relytéje’’ címet kapta.

Az én feladatom a szöveg megírása volt, amit végül Frigyes segítségével fejeztem be. Részben a fotózás is a feladatom volt, persze ezt is megosztottuk.

A feladatot színészi játékkal oldottuk meg. A jelmezeket próbáltuk egyszerűen, de kreatívan megoldani. Mindannyiunknak jutott szerep a történetben ... A munkát Szakmáron, nálunk csináltuk. A fő helyszínek a szobámban játszódtak, de a faluba is kimentünk jeleneteket fotózni kisebb- nagyobb sikerrel, hisz mindez az idősebb asszonyoknak nem nagyon tetszett... Nem készült sok kép, kb. 100 darab, és ezek közül választottuk ki a véglegeseket.

... Nagyon jó hangulatban telt a munka, rengeteget nevettünk, nagyon megszerettem ezt a kis csapatot. (Írta: Pécsi Gyöngyi)



Különdíj: Különös házasság (9. A) - részletek

Rendezés és dramaturgia: Csorba Etelka, Farkas Henrietta, László Petra, szereplők: Lego
Molnár Máté, fotózás, digitális utómunka: Kapitány Petra, Beck Patrícia, 














































Részletek a projektnaplójukból: 

Csorba Etelka:  - Miután megalakult a csapatunk, megbeszéltünk egy szombati időpontot, hogy mikor kezdhetnénk neki a feladatnak. Aznap közösen találtuk ki a történetet. Először kicsit nehéz volt hozzákezdeni, mivel nem volt annyi ötletünk. De miután többet gondolkodtunk rajta, csak úgy záporoztak az ötletek. Nagyon jól éreztük magunkat, és sokat nevettünk egymás vicces ötletein. Ez a csoportmunka mindannyiunknak nagyon tetszett.
Ezután megbeszéltük, hogy a feladatok közül ki melyikben jó és melyiket szeretné csinálni. Úgy döntöttünk, hogy a Patrícia és a Heni fog fényképezni és a képekre rászerkeszteni a szöveget ,a László Petra fog rendezni, Kapitány Petra és én pedig megírjuk a szöveget. Mivel a Mátét később vettük be, neki jutott az a feladat, hogy megépítse a hátteret lego-ból. Örültem annak, hogy nekem és a Kapitány Petrának jutott a szöveg megírása. Bár volt hogy néha megakadtunk, mert nem volt ötletünk, de a Patrícia és Heni is segítettek nekünk ilyenkor, tanácsokat és ötleteket adtak. A Petrával közösen megírtuk a szöveget és a végén megkérdeztük a többieket is, hogy mi a véleményük róla. Volt olyan, hogy az iskolában írtuk a szöveget, és volt, amikor otthon egy délután. Nagyon örültem,hogy ennek a csapatmunkának a részese lehettem. 

Farkas Henrietta: - Szombatonként jöttünk össze, és megbeszéltük, mit, és hogyan csináljunk. Mindig másnál voltunk. Nagyon jó volt a közös munka, nagyszerű volt a hangulat. ...
Először megijedtem a feladattól, mert még soha nem csináltam ilyen jellegű feladatot, de végül nem volt olyan nehéz, mert volt egy csapatom, és mindig számíthattam a segítségükre.
A csapatot én hívtam össze, vagyis hát megkérdeztem őket, van-e kedvük velem egy csapatban dolgozni. ... 
Nem voltak nehézségek a feladatok megoldásával kapcsolatban, mindenki végezte a rá szabott feladatot. Nagyon jó volt csapatban dolgozni.

Kapitány Petra: - A csoport úgy alakult, hogy szinte előre tudtuk Etivel, Henivel és Patríciával, hogy egy csapatban leszünk, mert nagyon jóban vagyunk és szeretünk együtt dolgozni. A Petrával is jóban vagyunk, és ő még nem csatlakozott más csoporthoz, így hát bevettük. A csoport egyetlen hibája az volt, hogy bár elterveztünk mindent, mit mikor és hogyan teszünk, halogattuk a dolgot kissé. 1-2 héttel a határidő előtt szerveztünk egy összejövetelt, és megbeszéltük, ki mit fog csinálni. Nem volt vita, mindenki egyetértett, és vállalta a neki szánt feladatot.
A képeket javarészt Patrícia csinálta, mert nála voltak otthon a kellékek, és a kistestvére nagyon szerette őket. A szöveget öten írtuk meg: Eti, Heni, Petra, Patrícia és én. Nem volt olyan feladat, amit bárki is teljesen egyedül végzett volna, mert szinte mindent közösen csináltunk, mindenben segítettük egymást. Mind az ötünknek remek fantáziája volt hozzá, és szívesen csináltuk.
.... Jó volt együtt dolgozni!

László Petra: - A történetet én magam írtam meg, és a rendező is én voltam. A fotózásban mindenki részt vett- ...
Először féltem a feladattól, mert nem csináltam még ilyet, de anyukám biztatott, hogy "ügyesek leszünk". Csapatunk nagyon összekovácsolódott mindig számíthattunk egymás segítségére.
A fotózásnál minden jelenetről több képet készítettünk, és a legjobbakat használtuk fel a projektben. A képeket telefonnal készítettük, ami nagyon sokáig tartott.
Nem adódtak nagy nehézségek a munka során. Mindenki végezte a rászabott munkát és könnyen együtt tudtunk működni. Sok tapasztalattal gazdagodtam, nagyon jó volt velük egy csapatban dolgozni!

Beck Patrícia: -  ... Én a fotókészítését és szerkesztését vállaltam el, mert ebben éreztem magam a legjobbnak a feladatok közül. Tudtuk azt is, hogy a képeket legoból vagy valamilyen másik figurákból csináljuk, ugyanis senki sem szeretet volna színész lenni, mert egyikünk sem szeret szerepelni.
... Máté kilépet az ő csoportjából és a tanár úr felajánlotta nekünk, hogy bevehetjük csoportunkba, mert egyedül nem dolgozhat, és valamelyik csoportnak be kell fogadnia. Sokat gondolkoztunk azon, hogy bevegyük-e hozzánk, mert a legnagyobb probléma az volt, már mindenkinek meg volt a feladata, és nem tudtunk milyen feladatott adjunk neki. Sok gondolkozás után úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk és bevesszük Mátét.
Először Dusnokon gyűltünk össze ekkor készítettük el a képeket, amelyhez én és Máté hoztuk a legokat és mi építettük a díszletet is. 01.13-án Henrietta eljött hozzánk Hajósra és megszerkesztettük képeket, az első felét Henrietta a második felét én szerkesztettem. Örültünk, hogy időre készen lettünk a képregénnyel, és büszkeséggel töltőt el minket, hogy vártnál jobban sikerült.

Molnár Máté: - Én először egy másik csoportban voltam, de nem jöttem ki velük, jól és úgy döntöttem, hogy kilépek a csoportból. Szerencsére egy másik csoport befogadott engem ...
László Petráékhoz Kalocsára, majd Etelkáékhoz Dusnokra mentünk mindannyian. Kedvesen fogadtak minket, finomat sütött nekünk édesanyáik. Utána elkezdtük a  munkát. Patrícia és vittük a legokat. A fényképezésnél minden jelenetről több képet készítettünk, és amik a legjobban sikerültek azokat használtuk csak fel. Én építettem meg Patríciával a díszleteket, és amiben tudtam mindenben segítettem.
Nagyon örültem, hogy a lányokkal együtt dolgozhattam. Korábban nem csináltam még ilyen fajta munkát. Igaz,hogy nehezen indult a csoportba szerveződésem, de végül minden jól sült ki!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése