2017. december 8., péntek

"A Világegyetemista" – Müller Péter Sziámi (2.)


Müller Péter és Kirschner Péter (2017).  Forrás: www.9900.hu
Müller Péter Sziámi költő, énekes. Több évtizede a magyar alternatív zenei szcéna emblematikus figurája, a hazai fesztiválkultúra egyik legnagyobb hatású alakja. Kora tavaszi, kalocsai koncertjük előtt készített interjúnk második részében a művész világképe árnyaltabban is megfogalmazódik.
Kérdezőtársaim: Remetei Vanessza és Kopasz Erik.

A fotókat Baczúr László készítette, a szöveget Bolvári Mirella (11. A) gépelte. Mindkettőjük munkáját köszönjük!





    „A FIATAL - ÖREG NEKEM NEM VALÓDI PROBLÉMA!”
T. T:  Elhangzott, hogy a középiskolások, a mai fiatalok ott vannak a koncertjeiden, hívtak a slamhez! Mitől van az, hogy te érdekes vagy számukra? A korosztályod ugye, jellemzően, nem az …
M. P. SZ.:  Én nem tudom, hogy érdekes vagyok-e?!

T. T:  Akkor miért keresnek, mit akarhatnak tőled?
K. E. Én visszakapcsolok a slam poetryhez: nekem ott tűnt ez fel! Egy nagyon fiatal műfajról van szó, amit viszonylag fiatal korosztály művel. És akkor ott van egy idősebb ember …
M. P. SZ.: – Bácsi! (nevet)


K. E. Igen, akkor (mosolyog): itt van egy bácsi, de ő ugyanolyan jól slammel, ugyanazokról a problémákról és stílusban beszél, mint a többiek! S a szövegére (a szövegedre) koncentráltam, meg, amit próbáltál átadni, s a korkülönbség ellenére, úgy mond, „azzal elértél hozzám”, az működött! 
M. P. SZ.: – Nem keres(t)em az ismertséget, nem tudom! Mindig azt csináltam, amihez kedvem volt, vagy konstatáltam, ami történt, s hogy ennek mi a következménye. Akkor is „elvittem”, ha rossz volt a következménye ...
slammel amúgy most tartok ott, hogy a következő bajnokságra nem biztos, hogy el fogok menni! Nem azért, mert nincs „olyan izmom hozzá”, vagy nem tartom magam esélyesnek (voltam az országoson második, harmadik is), hanem, mert megjelent sok 13-14 éves, és ők már jobban érdekelnek! Amíg az érdekelt jobban, hogy mit szólnak, ha „előveszem az arcomat” és dumálok; amíg a jó érzésem, a versenyhelyzet megvolt, és amíg fel lehetett bosszantani egy csomó embert, hogy leverjenek (mosolyog): addig csináltam! Most már azonban ez „kész” lett, működik! Ugyanúgy van ez, mint volt a Sziget Fesztiválnál: amíg tétje volt és buli volt (hisz házibulinak indult, nem egy vállalkozásnak), addig érdekelt, de amikor azt láttam, hogy „egyben van” (és a kultúraszervező üzletemberek bulija lett), akkor kiszálltam belőle, mert engem az már nem érdekelt …

Illusztráció. Fotó: Carolyn Gregoire
A "fiatal - öreg" amúgy nekem nem valódi probléma! Alapélményünk az, hogy észrevesszük a bennünk élő kétféle vágyat: a szabadságvágyat és a biztonság utáni vágyat. És a kettő közötti egyensúly megtalálása (amihez önismeret kell) a valóban fontos! Másrészt még a „carpe diem-srácok” is tudják, hogy halandók vagyunk! Minden pillanatban tudjuk ezt, de persze (mosolyog), nem ezzel töltjük az időnket … Szerintem, mindezekből látszik, hogy sokkal nagyobb az azonosság az emberek között, mint a különbség! Ez egy univerzális alap, amire építhetem, azt, hogy nekem sem fontos, hogy hány éves vagyok – miközben van 6 gyerekem s egy unokám –, mert ha kegyetlen vagyok, tudom, hogy előbb-utóbb a gyermekem és az unokám is odakerül, ahova én, illetve – onnan jön!
Azért időnként szembesülök azzal, hogy vannak, akik meglepődnek rajtam: „mért nem veszem észre magam, hogy én sokkal öregebb vagyok?!

T. T:  Vállalkozásaidat végiggondolva mondhatjuk, hogy te egy „kitaláló  beindító”, vagyis egy ötletelő, kreatív (alkat) vagy?
M. P. SZ.: – Alapvetően, igen! Én nagyon hűséges vagyok, de csak egy olyan dologhoz tudok hűséges lenni, ami saját maga marad! Ha nagy szavakat akarok használni (mosolyog), végül is magamhoz kellene hűnek maradnom …

T. T:  De semmi sem marad ugyanaz! Hisz, mint mondják egyes alkotók, ha leírsz, elkezdesz egy sort, már az is „folytatnia akarja magát”, élni a saját életét, játékát  nem?!
M. P. SZ.: – De korlátok közt kell tartani! Játszottuk Tóth Krisztával (Tóth Krisztina jeles kortárs lírikusunk. A következőkben említett játékról többet itt tudhatsz meg– A Szerk.) azt, hogy valamelyikünk fölírt egy sort, majd mögé egy másikat, és összehajtottuk a lapot. Azután a második sor lett a rímsor), s ahhoz írtunk , ahogy régen a suliban… – Ha nem egyedül írsz, akkor, ugye nem az van, hogy a „vers megcsinálja magát”, hanem az egy társas játék! Most elővettem ezeket a soronként egymásnak küldözgetett verseket, és tök jók, tehát így is lehet! (Gondolkodom, hogy a csomó költő haverommal csinálnék egy ilyen „hajtogatós” verskönyvet, bár ez mégis inkább talán egy magánjáték …)



„ALAPÁLLÁSOM, HOGY AMIT ÉRZEK, KIMONDOM, NEM ÉRDEKELNEK A KÖVETKEZMÉNYEK!


Fotó: www.elte.hu
R. V.:  Engem érdekelne, hogy „problémás” volt-e a kamaszkorod, gimisként lázadó voltál-e?
M. P. SZ.: – Én semmi ilyet, lázadást nem éltem át! … Gyerekkoromban intézeti gyerek voltam – nem egy javítóintézetben, pl. valami betörés miatt –, hanem mert az anyukám nevelt egyedül, és 6. osztályos koromban beteg lett. Ekkor beraktak egy intézetbe, ami igazából egy "egy hetes" iskola volt, tehát, aki tehette, az hazament hétvégén (én annyira nem). 
Utána anyukám férjhez ment, és bekerültem egy nagyon elit iskolába, az Apáczai gimnáziumba. Ott én kemény anyagnak számítottam! Nem voltam rossz tanuló, jeles volt még az érettségi bizonyítványom is, de sok botrány volt körülöttem ... 
Egyszer, harmadikban – s akkor majdnem kirúgtak  egy osztálykiránduláson találtak egy csajt az ágyamban! Ezt sose felejtem el (nevet, ahogy mi is)! Figyeljetek, nem szégyellem, egyrészt, mert szűz voltam még, ill. ő (a lány) az osztályban „fiúsítva” volt… Azt történt, hogy bejött a szobámba, leült az ágyam szélére dumálni, s amikor bejött az osztályfőnök, bebújt mellém az ágyba (mosolyog). Ezért őt kirúgták az iskolából, én rovót kaptam – ami nagyon igazságtalan volt, mert engem is ki kellett volna rúgni! 
Máskor meg csináltunk egy kamarakórust, s valamit elénekeltünk, amit nem kellett volna .., de nem direkt, csak beletrafáltunk…Nagy botrány lett belőle, a pártbizottság is foglalkozott az üggyel (az állampárt, az MSZMP – A Szerk.)

R. V.:  Akkor te nem kerested a bajt? Nem voltál provokátor?
M. P. SZ.:  Semmi rosszat nem csináltam! Ezt is megírtam: a kisfiamnak egy szavalóversenyre írtam egy "szabadon választott" verset, aminek az a címe, hogy Az apukám kiskorában. Úgy kezdődik, hogy „Az apukám kiskorában / csibész volt az iskolában./ Övé volt az első intő, / de még milyen megdöbbentő! / Azt írja az osztályfőnök: / Kedves Szülők, lássák Önök! / Peti fiukat megintem, / példátlan, szerintem, / hogy az ablakon kiugrott, /katonákkal masírozott” – És ez szó szerint így volt! Nem voltam ugyan rossz gyerek, de kétségtelen, hogy elsős koromban az utcán gyakorolt egy katonazenekar, s annyira kedvet kaptam, hogy a földszinten lévő osztályteremből kiugrottam, s elmentem hallgatni őket! Ezért aztán kaptam egy intőt. De nem bántottam soha senkit… Nem kerestem tehát a balhékat, de az alapállásom, hogy amit érzek, azt kimondom, nem érdekelnek a következmények!

T. T.:  A politikához is így viszonyulsz?
M. P. SZ.:  Soha, semmilyen eszmerendszert nem követtem! A bal- vagy jobboldaliságot hülyeségnek tartom. Azt gondolom, ami történik veled, azt ítéld meg, hogy azt te szereted (vagy nem szereted)! Ha nem értesz hozzá, járj utána, ha nem érdekel, tedd félre! Mindezekből áll össze, kicsoda az ember. Akit behülyítettek, manipuláltak, az nagyon nehezen tud ebből kimászni. 
Feltehetőleg, minden jobb érzésű fiatal egy kicsit inkább radikális, és minden jó öregember konzervatív …


Illusztráció. Forrás: www.444.hu
Én egész életemben ugyanolyan életet éltem, ha ez a konzervativizmus, a hagyományok iránti érdeklődés, akkor én mindig nagyon konzervatív voltam! Mindig érdekeltek a hagyományok, minden fajta hagyomány, az ókor kínai filozófia, a magyar mondák (amiket átírtam versbe), vagy az ókori görögök ... Közben pedig, mosolygok is ezen, el vagyok könyvelve "ellenzékinek", "baloldalnak"! Pedig ez (mosolyog) nem úgy van, hogy "beálltam egy pártba vagy összedumáltam a haverokkal, hogy döntsük meg a rendszert"! 
Nem! Ha kérdeznek, arról, ami nem tetszik, elmondom, hogy nem tetszik! Ha verset írok, abba is belekerül, hogy mit érzek ... Nagy botrány lett, amikor 2015-ben – az első bevándorló hullám idején – írtam egy versetKivándorló vagy bevándorló vagy? címmel. Rögtön megjelent "mindenhol" címlapon, hogy "bevándorlóellenes ellenes" verset írtam  a Magyar Hírlapban, hogy hazaáruló vagyok. Közben, bennem semmi ilyen nincsen: egy szó sem volt a versben Magyarországról, csak, hogy az európai kultúrában hogy jutunk el odáig, hogy elnézzük, okozzuk azt, hogy emberek családostól a tengerbe fulladnak  … Meg, hogy keresztény emberek felteszik a kérdést – mert nyilván nem mindenki terrorista –, hogy mit tegyenek, ha valaki életveszélyben hozzájuk menekül …

T. T.:  Péter, amiről a ’80-as évek kapcsán beszéltünk, az Vanesszának és Eriknek már történelem ... (Az említett korszak társadalmi, kulturális - rockzenei összefüggéseiről, pl. itt olvashatsz tovább – A Szerk.) 
M. P. SZ.: – Igen, az új szerelmes dalunkban (Cukortüköraz van : „(…) mindenféle könnyek gyűlnek a szemedbe, / csak azt ne mondd, hogy ez már történelem …” (nevet)

T. T.:  Mindez, amiről beszélsz, nekik, az ő generációjuknak egy érettségi tétel…
M. P. SZ.: –Szégyen! Belekerültünk a tankönyvekbe ….

T. T.:  Megöregedtünk!
M. P. SZ.: – Nem, de frankón benne vagyok a tankönyvekben (mosolyog)! Tavaly, a nyolcadikos Peti fiam bement az iskolába, és azt mondták neki, "nyisd ki a szöveggyűjteményedet"! Benne van/ volt a Besúgok és provokátorok!

T. T.:  S hogy reagált a srácod?!
M. P. SZ.: – Piruló fejjel felolvasta! ... Nekem meg káromkodott, hogy "ilyen helyzetbe hoztam", "ezt kellett tennie" (mosolyog) ... Persze, örült is neki! (Az említett szöveg, az Ismeretlen katonával és a Jó, ha van gyerekverssel a Tóth Kirisztina - Valaczka András szerkesztette Irodalmi ikerkönyvekben (Nemzeti Tankönyvkiadó szerepel – A Szerk.)



MINTHA A SZAMURÁJ-ÖSVÉNYRE LÉPNÉNK …

Illusztráció."ΓΝΩΘΙ ΣΕΑΥΤΟΝ – Ismerd meg önmagad!"
Forrás: www.nyest.hu
K. E.:  Ez az interjú a gimink blogjára készül … Mit "adsz át", akár tanácsként is, gyermekeidnek, a fiataloknak?
M. P. SZ.: – Szerintem, ebben a beszélgetésben ezeket mind elmondtam! Ilyen, „hű, de” bölcs tanácsot biztos, hogy nem fogok megfogalmazni! 
A kedvenc anekdotám ezzel kapcsolatban, hogy amikor Dosztojevszkijt halálra ítélték, bement hozzá egy rajongója a börtönbe, és megkérte, adjon tanácsot, hogyan kell élni. „Fiam, kövess el őrültségeket”! – válaszolta (mosolyog). De ez csak egy bon mot! Ha tényleg, egy mondatban kellene elmondani, mi a legfontosabb az életben, akkor az egy bibliai parancs, bár nem vagyok klasszikusan vallásos, hogy „ne tégy a felebarátoddal olyat, amit nem kívánsz tenmagadnak”! Ezt azonban nem olyan könnyű végrehajtani! Nehéz, mert nem tudod mindig, mit kívánsz magadnak (nevet)!
 A másik ilyen fő parancs a delphoi jósdának a felirata: „Ismerd meg önmagad”! A legjobb az lenne, ha minden ember azzal töltené az életét, hogy megismeri, hogy kicsoda is: ő. Félmillárdnyi szó van kódolva a kromoszómákban, ezt mind ki kellene olvasni az életünkben. Ez azonban egy hosszabb beszélgetés témája….

Illusztráció. Forrás: www.simplilearn.com
És még egyet hozzáteszek: bármennyi tapasztalatom is van, bármennyire is „agyas” vagyok, nem tudok feloldani egy dilemmát (ami a saját gyermekeimmel kapcsolatban is felmerül): hogy a világ baromi gyors változásának mi lesz a következménye? A ti szüleitek ezt most nem látják … Nem azt mondom, hogy baj van, „világvége”, hanem, hogy baj van az internettel, de főleg a nagy adathalmazokkal (a „big data”- val)! Ennek következtében ugyanis bejött egy olyan gondolkodásbeli változás, ami a hagyományos, humán gondolkodást felülírja! A korábbi generációk számára ez pánikot okoz: a gyerekek nem olvasnak, nem filozofálnak, és nem is értik, hogy mi van velük! (mosolyog) Persze, mi se értjük! Akkora adathalmazok jöttek létre, hogy azt a hagyományos gondolkodási modellekben nem lehet már értelmezni. Szép lassan megszűnt, megszűnik az, amiben mi felnőttünk, az ok-okozati gondolkodás, az etikai gondolkodás teljesen elmúlikaz, hogy miért, és marad helyette, hogy mennyi. Ez ugyan egy nagyon értelmes, laza gondolkodásmód, de nagyon idegesítő!

K. E.:  Baj tehát, hogy a neten lógunk?
M. P. SZ.: - Nem! Én azt mondom, hogy ne essünk kétségbe (szülők), ha látjuk ezt! Közben ugyanis – tapasztalom (nevet) – a gyerekeim nem lettek érzelemszegények! Ha a középiskolásokhoz kell szólnom, akkor azt kell mondanom, hogy legyen annyi önérzetük, hogy ne hagyják magukat annyival elintézni: „jaj, ne lógj már annyit a gépen!” A szülőknek pedig, hogy próbálják tudni azt, miért vannak fenn a hálón, mit élnek meg .... (Nem veszélyesebb a netezés vagy a számítógépes játék, mint bármi más!)
A régi kultúrákban azt mondták, hogy a mámor ugyanolyan fontos, mint a levegő! A „mámor” alatt nem a drogokat vagy az alkoholt értem! A levegő nélkül a tüdő mondja fel a szolgálatot, mámor nélkül pedig a lélek és a szellem fullad meg! Nem mechanikusan kell élni („csak menjen az idő”), hanem mámorossá kell tenni minden pillanatot: az alvást, evést, szeretkezést … A mámor forrása az emberben belül van. Önfeledtség, ... hogy mindent – közömbös, elrontott pillanatainkat is – mintha a „szamuráj-ösvényre” lépnénk, intenzíven kell átélnünk



  „KELL EGY HÉT EGYÜTTLÉT”

R. V.:  1993-ban, Gerendai Károllyal megszerveztétek az első (Diák)szigetet, mely Közép-Európa legnagyobb kulturális rendezvényévé vált azóta. Hogy kezdődött?

M. P. SZ.:  Sziget is ugyanolyan „keskeny vágányról” indult, mint a többi dolgom: a Sziámi zenekar családias nyaralásából lett ... A ’90-es évek elején a kultúrházak bezártak, pedig előtte azok voltak a közösségi élet központjai, odajártak az emberek szórakozni. Én akkor jöttem haza Hollandiából, azt sem tudtam, hogy itthon rendszerváltás van! Ki szerettek volna nevezni „nagy posztokra”, ami engem inkább taszított, s elköltöztünk egy kis zalai faluba (Nemesrádó – A Szerk.) A helyiekből pedig összeállt egy zenekarunk, mellyel sokkal sikeresebbek lettünk, mint a nagynevű „pesti” zenekarok: egy évben 200 fellépésünk is volt, ötször végigturnéztuk az egész országot! Közben nagyon sok helyen lettek barátaink, főleg gimnazisták.

R. V.:  Ezek az ismeretségek voltak az „alap”?
M. P. SZ.:  Igen! Ez a koncertezés úgy kinőtte magát, hogy emlékszem, volt olyan hónap, hogy 3000 levelet kaptam – az emberek személyes, fontos dolgaikat osztották meg velem! Azt találtam ki, hogy elkérek egy Zalaegerszeg melletti kis tábort.… Mondtam az ismerőseimnek, hogyha van kedvetek, gyertek el, és megismerhetitek a többieket is! A táborban százan voltunk, átlagban gimnazisták, de családok is jöttek csecsemővel. Ez a nyaralás nagyon jól sikerült: minden este más koncert volt, az utolsó este pedig egy nagy bulit csaptunk. A következő évben már 8400 ember jelentkezett …


R. V.:  Változtatnotok kellett …
M. P. SZ.:  Sziget mostani főszervezőjével, Gerendai Károllyal – aki akkor a Sziámi zenekar koncertszervezője volt – utaztunk együtt egy koncertre, miközben ötleteltünk, hogy mit csináljunk ezzel a sok emberrel. Nagy nehezen sikerült megkapnunk az Óbudai szigetet egy zenés ifjúsági összejövetelhez. Az első évben 43 000 ember jött el – és mi nagyon megijedtünk a sok embertől!



T. T.:  Ma Magyarország „a fesztiválok országa”. Mi a szerepetek ebben a kultúrában? Ti, hanem is az elsők, de a legsikeresebb, legmarkánsabb rendezvény vagytok!
M. P. SZ.: – Divatot mi csináltunk a fesztiválozásból, de ahhoz az kellett, hogy valami olyanba nyúljunk bele, teljesen véletlenül, ami elemi igény volt (a „fesztivál" csak a neve)! A szlogenünk, hogy "Kell egy hét együttlét" rendkívül egyszerű, ugyanakkor ennek is van egy ezoterikus hagyománya, mint a szeretninek: az ember szeretne nem félni a másiktól, s itt kiderül, nem ölik meg egymást, közösen leizzadnak a buliban, és olykor elhálják a nászt is (mosolyog)!

T. T.:  S az évek alatt egyre népszerűbbek lettetek, majd terjeszkedtetek …
M. P. SZ.: – A dolog úgy szervesült, hogy amikor növekedtünk, elkezdtünk embereket keresni, mert nem voltunk elegen. Az első Volt Fesztiválnak, a Sziámival, mi voltunk a nyitó zenekara, és barátság szövődött a soproniakkal. Amikor azt láttuk, hogy nekik nehézségeik vannak, nekünk meg emberre van szükségünk, megkérdeztük, hogy nincs-e kedvük együtt dolgozni. Bekerült a szervező cégbe a Volt fesztivál, majd, jóval később, kitalálták a Balaton Soundot, és, még később, pedig lett egy olyan kapcsolatrendszere és presztízse a cégnek, hogy megbízták a Balaton körüli nagy rendezvények  szervezésével, koordinálásával. A szervező csapat így egy 60-70 kiváló szakembert foglalkoztató cég lett, ami még Európában is nagyon erősnek számít! A Sziget már Bécstől Isztambulig szervezett fesztiválokat, változó gazdasági sikerrel, de jó ambíciókkal. 
De ez már egy másik terep, mint ahol én élni akarok! Olyan, mintha a tanítványodból hirtelen menő bankár lenne: büszke vagy rá, hogy így kinőtte magát, de ... Amikor azután ilyen nagy és sikeres üzleti vállalkozás lett, én gyorsan ki is léptem, mert  nem vagyok üzletember.


T. T.:  Mi a szereped ma a fesztiválban, ill. van-e egyéb szervezői munkád?
M. P. SZ.:  Az üzletrészemet ugyan eladtam, de mai napig én vagyok a Sziget "tiszteletbeli" kreatív igazgatója, amiért kapok egy minimális fizetést is. Ha van egy ötletem, elmondom, szólok, ha valami „gáz”, stb. Nekem ez annyi, hogy tudok a Sziget dolgairól.
Ugyanilyen alapon meg tudtam csinálni Miskolcon a Bartók Plusz Nemzetközi Opera Fesztivált, annak is én vagyok az alapítója. Ez azért "tudott sikerülni", mert – Lőrinczy György barátom ötletéből kiindulva  azt mondtuk, hogy ez lesz az a fesztivál a világon, ahol a három nagy Bartók színpadi művet (A csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi és A kékszakállú herceg vára – A Szerk.) legalább egy előadásban színre állítjuk. Másrészt ez lesz a közép-kelet-európai opera mustrája!


 „EZ EGY ÉLŐ CUCC ÉS NEM EGY MÚZEUM!”

T. T.:  2009 óta saját, teljes neveden, illetve 2012-től a Müller Péter Sziámi AndFriends formációval (Kirschner Péter, Roszik Hella, Varga Orsolya, Angler Ákos, Winterverber Csabalépsz fel. Most duóban játszotok majd Kirschner Péter gitárossal. Mi a műsorotok?
M. P. SZ.:  Igen, ma azokat a zenéket játszunk –  ez egy olyan 20-30 szám  amiket ketten, egy szál gitárral is, elő tudunk adni (különben ezek hangszerelt zenekari számok). A "kezdetekből" (URH, Kontroll és Sziámi), amit szeretek, azt játsszuk, és most már van három nagylemeznyi saját, új számunk is, amiből szintén válogatunk.

T. T.: - Hogy jött létre ez a buli?
M. P. SZ.:  Annyi történt, hogy meghívtak: a Robi (Dobosi Róbert – A Szerk.) nevű helyi srác mondta, hogy el szeretné énekelni az Ismeretlen katonát …

T. T.:  És mit gondolsz, ma, Kalocsán ki lesz a közönségetek, és miért vagytok számu(n)kra érdekesek?
M. P. SZ.:  Fogalmam sincs! Általában sem szoktam gondolkodni arról, hogy ki lesz a koncerten. Szóval, ezt nem lehet személyre szabni, de biztos lesz itt egy idősebb – nem az a tipikus koncertközönség , 40-50-es rétegakik ezeket a dalokat anno (még kalózkazettán) hallották. Ők biztosan nagyon örültek, hogy „megint vagyunk” (:-) – A Szerk.)
A közönség másik fele pedig, állatira meglepő módon, általában (főleg Pesten) gimnazista vagy egyetemista. Ez nagyon jó, mert azt jelenti, hogy ez egy élő cuccés nem egy múzeum! A fiatalokkal beszélgetve, vagy azt mondták, hogy a szüleik adták oda nekik a zenénket, és rájöttek, hogy jó, vagy, hogy „őrület”, milyen aktuálisak ezek a dalok most! Van most valami lelki állapot vagy helyzet, ami picit hasonlít az akkori diktatúra elleni lázadásra …
Azt veszem észre, hogy az új számok terjednek, mert feltesszük a netre. Persze, soha nem lesznek milliós letöltések, de pl. a Szeretni méget 70 000 ember megnézte, ami jó szám ebben az alter szcénában …

T. T.:  Köszönjük a beszélgetést, és jó bulit Nektek – és nekünk!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése