2017. október 6., péntek

"Örökkön mámorban élni" – Kiss Benedek bordalai

  "A bor csodája a mitikus időktől, Dionüszoszon keresztül az Eucharisztiáig végigkíséri az emberiség történetét. A bor csodája és misztériuma ugyanakkor végigkíséri a mi életünket is. A bölcsőtől a sírig, a születéstől a halálig számtalan formában találkozhatunk vele: gondűzőként vagy örömszerzőként, ihletadóként vagy szakralitásként, mágiaként vagy csodaelixírként hétköznapjainkon és ünnepeinken is jelen van a bor."írja Ködöböcz Gábor a témánkba vágó alapvető tanulmánya bevezetőjében (1). 
   A bor szimbolikájáról és szakralitásáról értekezik az eredeti magyar gondolkodó, Hamvas Béla is, A bor filozófiájában a nedű isteni eredetét és kivételes jelentőségét hangsúlyozva: „A bor az embert a megzavarodott világból kiemeli, hogy az aranykori rendbe visszahelyezze.” (2)
    A bordal ősi lírai műfaj, eredetileg ivás közben énekelt, s a bort, a borivást magasztaló költemény. Az ókori latinoknál, Horatius költészetében dúsul fel filozófiai gondolatokkal. Bordalaival – a gimnáziumunkhoz kötődő legjelentősebb kortárs költő  Kiss Benedek is ehhez a hagyományhoz kapcsolódik. Borverseinek különlegessége, hogy, mint szőlősgazdának, szemléletében egyesül a közvetlen tapasztalat (az élet) és a képzelet (költészet) (3). 

Illusztráció. Szent György-hegyi szőlőtábla
Fotó: Heim Alexandra - We Love Balaton
SZENTGYÖRGYHEGYI OLASZRIZLING

Itt élek; nyáron,
a Szentgyörgy-hegy alatt,
a bazaltorgonák sípjai alatt,
és mivel fölöttünk lebeg az Isten:
az Isten lángszóró szeme alatt,
ahol a szőlőlevelek miriádjai:
zöld fülek, hallgatóznak,
hallgatják leendő boruk titkát.
Mennyi fickós tűz lobog boraidban,
Szentgyörgy-hegy elfekvő elefántja!
Mily szárnyalásra készteted a lelket,
tüzes Olaszrizling,
Szentgyörgy-hegy első bora!
Barátom boltíves pincéjében
munka után ha
hersegő testedet harapjuk jó fogakkal,
hogy szikrázik tőled az élc, a szellem,
hogy harsan pajzán történetekre
legyőzhetetlen, szilaj nevetés!
Olaszrizling!
ha zöldesfehéren csillámlasz
metszett kehely-poharakban,
felejti az ember a fáradtságot,
s ha kimegy pösölni
a csillagokkal kivert éjszakába,
hetykén veti meg a lábát,
s úgy nézi szemközti fényeidet, Badacsony,
mint aki e tájat immár
el sose hagyja,
mint aki örökkön,
s örökkön mámorban él. (4) 



Pannon tájon

A tapolcai medence látképe. A kép forrása: www.borászportál.hu
„Ha az ember Somogy felől a Balatonon át közelíti meg a Badacsony-vidéket, úgy látszik, az előbbihez képest világosabb és melegebb földre ér. A napfény fehérebb, majdnem olyan fehér, mint a Földközi-tenger fölött. A színekről a köd eltűnik és jobban világítanak. A tárgyak körvonala élesebb. A légkör mintha elektromosabb lenne. Ez nem a Kárpát-medence… Ez az Adria fehérebb, tisztább, melegebb és világosabb tája…” (Hamvas Béla: Öt géniusz) (5)

Kiss Benedek"Szent György-hegyre úgy találtam, hogy az egyetem után, amikor már megjelentek a köteteim, Szigligetre jártam nyaranta az Alkotóházba. Nagyon megtetszett az a környék, s mivel gyerekkoromban a szőlők között, a szőlők örömében-fájdalmában éltem, ezért természetes volt, hogy a másik szőlővidék, a híresebb, a badacsonyi, megfogja a lelkemet, s nemcsak mint költőt! Elkezdtem keresni a környéken egy öreg szőlőt, s egy olyan kis présházat, amit föl lehetne újítani
(...) Amikor megláttam, azonnal fölkiáltottam: ez az! Ezt kell megvenni! Az az érdekessége, hogy a Szent György-hegy alsó lábánál van, hátunkat a Szent György-hegynek vetjük, az egyik ablakunk a Csobáncra néz, a másik Szigligetre, és az én dolgozószobám pedig a Badacsonyra. Mint alföldi gyereknek nagyon fontos volt még az is, hogy minden ablakból más hegyre lehessen látni; s ez igencsak sikerült, hiszen ebből kettőn még várrom is van! De a leglényegesebbet még nem mondtam: a hegy lába alatt több négyzetkilométeres lapály terül el, s gyerekkorom tájára emlékeztet: csatorna húzódik rajta keresztül, és ugyanúgy van rajta nádas, mint a szülőfalumban. Tehát itt nemcsak Szent György-hegyiként érezhetem otthon magam, hanem akasztóiként is.
(… ) szeretek itt dolgozni; a diófa alatt nemcsak a jó társaság jön össze, és nemcsak halat sütni és énekelgetni szoktunk, de verselni is igen jól lehet alatta! Tervem az, s most ezen munkálkodom – hiszen nemcsak a verseket, hanem a bort is szeretem (sőt, azt még jobban) –, hogy a magyar történelmi borvidékek jellegzetes borait megéneklem. És nemcsak egy ciklust, hanem egy teljes verskötetet akarok ezekről a jó magyar borokról összeállítani. Már a címe is megvan: Borok dicséreti(6) 


"Borivóknak való filozofikus műfaj

    A bordal ősi lírai műfaj, amelyet a népköltészet is ismer. Eredetileg olyan dal, amelyet ivás közben énekeltek, s amely a bort, a borivást magasztalta. Az ókori görög költészetben alakult ki, legjelesebb mesterei Alkaiosz és – az elsősorban bordalairól ismert – Anakreón. A latin irodalomból Horatius emelkedik ki, nála a műfaj filozófiai gondolatokkal átszőtt változata jelenik meg. Az európai középkor jellemző bordaltípusa a vágánsoké, versgyűjteményük a 13. századi Carmina Burana. A 18. századi rokokó bordalaiban Anakreón hangján újítja fel, a műfaj utolsó virágkora a 19. századi romantika, népiesség(7) 
   A bor dicséretére a magyar irodalomban minden korszakban rábukkanunk. Balassi Bálint Borivóknak valójától, Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versén át a legismertebb magyar "boros" költő Petőfi Sándorig. Borozó című versében ezt írja: "Gondüző borocska mellett / Vígan illan életem; / Gondüző borocska mellett, / Sors, hatalmad nevetem." Vörösmarty Mihály híres ars poetikus költeményét, A vén cigányt ezzel fejezi be: "Szűd teljék meg az öröm borával." A Szózat költője Keserű pohár című versében is elmélkedik a borról: "Gondold meg és igyál: / Örökké a világ sem áll." Kölcsey Ferenc olyan jeles italnak tartotta a bort, hogy nemzeti imádságunkban, a Himuszban történelmünk dicső és tragikus eseményei között megemlíti: "Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél."(8) 

   Kiss Benedek ír modern, megújított bordalt és hagyományosat is. Az Októberi tücsök c. kötetében (2005) külön ciklust szentel a műfajnak, Szép magyar boroknak dicséreti cím alá rendezvea borverseit. A költő dalforma-igényéről Vasy Géza így ír: „Olyan típusú költészet ez, amely az élmény közvetlenségébe a világszemlélet tudatosságát is beépíti, s így jön létre az érzékelhető, a leíró, valamint az értelmező elemek egysége, méghozzá gyakran a líra legősibb műfajában, a dalban”. Ugyanott Vasy Géza arra is felhívja a figyelmet, hogy „Az igazi dalköltők mindig vonzódtak a filozofikus gondolatisághoz. Kiss Benedek költészetének legfőbb ihletője alighanem a természetélményhez szervesen kapcsolódó elemi életélmény. A létezés gondjai tehát érzékletesen és tárgyiasan jelennek meg: ami elvont bennük, az is szemléletes.” (9)  A szent györgy-hegyi szőlős motívumú verseire talán még inkább igaz ez a megállapítás:


SZÚNYOG ÉS CSILLAG

Én szívem békéje,
Szentgyörgyhegy nagysága,
óborok mélysége,
én szívem békéje,
Hádesznek tűz-szája.

Kézfejemen lepke,
mellettem a kutyám,
alszik lelkem lelke,
kézfejemen lepke,
izzik a délután.

Óborok mélysége -
a sör már elfogyott.
Én szívem békéje,
mély alkony kéksége,
csillagok, csillagok.

Jönnek a szúnyogok,
lábamnál a kutyám.
Tördemic fölragyog.
Szúnyogok, szúnyogok,
s csillag csillag után
ÖREG TŐKÉK KÖZÖTT

Öreg tőkék közt fiatalodva
ülök a Szentgyörgyhegyen.
A Szentgyörgyhegyen
mindig fúj a szél,
hogy aki dolgozik sajogva,
melege ne legyen.
S a zöld kendőjű hegyek is körben
- a Szigliget
Badacsony,
Gulács -
hűsítsenek, mint pásztoróra hevében
egy ismeretlen lánykacagás.
Még csak reggel van.
A völgyek metszett
gyümölcstáljait harmat füröszti.
Harsog a Nap, és
egyszerre
én is dalolni kezdek,
mint a kút vize, számon
pogány kedv ömöl ki.
Igen, a harc a gazzal
nyúvasztja derekam,
tenyerem kérgét, persze,
hólyagok poloskázzák,
persze,
persze,
persze -
de akinek dala van,
magához vonja azt
a pólyázó magasság!
Éneket választ ki a lélek,
miként a testem verejtéket!



Caravaggio: Az ifjú Bacchus.  Az antik
kultúrkör meghatározó eleme volt a
Dionüszosz-, ill. Bacchus-kultusz 
(a szőlőművelés, a bor és 
mámor istenségeinek tisztelete).
A bor mint kultúrtörténeti és spirituális jelenség  a Hamvas Béla - i hagyomány 


    A bor különleges helyet foglal el az emberiség történetében: nem csak egy az  italok között; nem csupán gasztronómiai értéke van, hanem kultúrtörténeti szerepe is, sőt spirituális tartalmakat is hordoz. A keresztény-keresztyén szimbolikában a bor például Krisztus kiontott vérét jelképezi az áldozáskor, illetve az úrvacsorakor. A magyar és az egyetemes kultúrtörténet számos alkotásában találkozhatunk a borral. Egyetlen más italról sem született annyi költemény, annyi dicsőítő megnyilatkozás, mint a borról. (11) (A poszt további olvasásához ajánlom a  Bëlgától a Boros c. dal hallgatását – A Szerk.)
  A szakralitás "egyértelműen végigvonul Kiss Benedek egész költői életművén" (10). A lírikus a Balaton-felvidék, a tapolcai medence tájainak "pannon derűjét" ábrázolja, s azt az eszményt, amely által az ember önmagát és az isteni természetet is megleli:
szőlő virágzik, / illatként leng életem / [ ] / Ó, Istenem, / aki vagy s nyilvánvaló vagy most / mint a fény: / érezlek, s érzem magamat is / én vagyok én. (Isten szabad ege alatt. Részlet) (12) 
... „Végül is ketten maradnak: Isten és a bor." – mondhatjuk összegzően Hamvas Béla klasszikusa, A bor filozófiája szavaival költőnk, a szőlősgazda szemléletmódjáról.

Hamvas Béla ( 1897 – 1968)
   A bor kultusza inspirálta Hamvas Bélát, kiemelkedő XX. századi írónkat, gondolkodónkat is. Hamvas tradicionalista gondolkodóként (13), a modernitást elutasította, és a nagy világvallásokhoz, a régi bölcsességekhez nyúlt vissza forrásként. 1945-ben megírt alapművében a bor spirituális, metafizikai tartalmairól ír filozófiai megalapozottsággal és eredeti, szórakoztató stílusban. 
     A bor filozófiájának már a legelején leszögezi, hogy az ateisták (14) megmentéséért írja könyvét, s imádkozni tanítja őket. Az életet lealacsonyító modernizmussal, az ilyen-olyan elveket vakon követő fanatizmussal és az ájtatoskodással szemben az életörömben hisz, az igazi vallásnak az öröm vallását tarja. – Saját szavaival: "Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateistáknak." S miután az ateisták előtt az "Isten szót ki sem szabad ejteni", Hamvas cselhez folyamodik, és más neveken említi. Legfőbb névnek a bort választja, amelyet ő hieratikus (szent, megszabott) maszknak tart, vagyis Isten egyik maszkjának, megnyilatkozási formájának. 

A keresztény liturgiában 
a bor (a misebor) az eucharisztia,
az Utolsó Vacsora megismétlésének
nélkülözhetetlen anyaga.
   Hamvas szerint a bor elfogyasztása olyan tudatállapotba emeli az embert, amely magasabb rendű a köznapi észnél. A filozófus a bor mámorát tekinti a valódi józanságnak, "az igazi éberség" lehetőségének, amikor az apróságnak tűnő részletekre is figyelünk. A mámor pedig az embert a világra, az életre érzékenyebbé, nyitottabbá teszi – a racionalizmus, a "ráció rémuralma" ellenében ennek fensőbbségét hirdeti. ("Számtalanszor tapasztaltuk magunknál és másoknál, hogy ha valami nagy szamárságot csináltunk, azt mindig azért tettük, mert nagyon okosak akartunk lenni.") Számítások készítése, kapkodás, idegeskedés helyett, mondja továbbá, bort kell inni: ez az igazi vallásnak, az öröm vallása, mert Isten ebben nyilvánul meg. A lemondás, az önkínzás Hamvas szerint rossz vallás, "Egyetek, szeressetek, gyönyörködjetek, és főként igyatok és igyatok és igyatok vallja. (15)




„Végül is ketten maradnak: Isten és a bor."
Kiss Benedek bordalai

   Kiss Benedeknek isten-képzetében, Istenhez való viszonyának meghatározója a mulandóság, a halál előérzete és a létösszegzés (kényszerűsége). A magyar irodalom istenesei, a Balassi-féle rosszfiú-alkudozásoktól Ady bűntudat-megvallásán át Pilinszky "hazatalálásáig" – hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki –, közt egyéni hangot üt meg: versei tiszta, egyszerű szavak, ahogyan imádkozni illik. (16) 

Bianca (17)
     A szent györgy-hegyi táj-, ill. borversei (ahogy a költő dalaira általában is jellemző) egyszerre látomásosak és konkrétak: ilyenkor, ősszel, már legtöbbször, ködbe burkolózik a bazalthegy, s a lírai én lelki tájában is mind több a melankólia. Lehangoltságnak morális és egzisztenciális okai is vannak: a (szellemi, erkölcsi) társtalansága, a meg nem értettség, illetve az elmúlással való illúzótlan szembenézés.
   Kiss Benedek rokonságot érez, és versben párbeszédbe kezd (allúziókkal, utalásokkal) a nagy előd  "hegyi költő", Babits Mihállyal. A szüret (szimbolikusan) létösszegző szituációjából való kiindulás, a töprengés, a mulandóság-hangulat, de az évszak-metaforika is kapcsolja az Ősz és tavasz között-höz versét, a Babits Mihály a szőlőhegyent. Nemcsak ebből, de a Lecsupált szőlőskertből is tudjuk, hogy a hegyre való kivonulásának morális oka is van. A búskomorabb képeket ugyanakkor életigenlő gyöngédség is kíséri. (18)
      Németh István Péter így fogalmaz: "A szüret ideji szőlőhegy minden őszön a létezésre, annak szép értelmére vagy gyönyörű értelmetlenségére figyelmezteti a munkálkodó és szemlélődő költő-gazdát"(19). A létösszegző szándék az évszak-metaforikával beszél az elmúlás lehetőségéről: "Az őszi termés gazdagságával szemben áll a közelítő, halált hozó tél agresszivitása, hogy majd ez utóbbi évszak síri dermedtségét fölválhassa újra - a megváltásban, megújulásban, örök körforgásban, isteni rendben eljövő tavasz." (20)  Az őszi idillben, a tavasz-várásban, (a reményben) azonban erősen jelen van a "katasztrofista szemlélet" is, amit Kiss Benedek Rilke megidézésével nyomatékosít: "Kinek most nincs háza, nem épít már soha".(R. M. Rilke: Őszi nap)/ Kiss Benedek: "Ha ki most nem szed, bort másnál iszik":


BABITS MIHÁLY A SZŐLŐHEGYEN
(részlet)

Fönt, a szőlőhegyen jó nekem,
hol nem ér el a város zsivajja!
Idegen, jaj, minden idegen
a világban, s minden idegem
mégis az otthont, rokon akarja.

De rokonom nincs e kocsmazajba,
mit fájó torokkal nem tudok
túldalolni, s mit nem állhatok.
Itt ha új avar hull holt avarra:
Isten lép csak. Ott: minden unott.

Ott engemet már minden elhagyott,
nem lehet már magam tovább csalni.
Kit szerettem, mind megtagadott,
s tudom, nemsokára meghalok -
ó jaj, meg kell halni, meg kell halni!
KÉSŐ INDIÁN NYÁR

Gesztenye gurul, mint a nevetés:
puttó-hasát csiklandozza a fény.
Levelek cseppje sárgáll, mint a méz.
Darazsak dongnak rakott venyigén.

Szüreti idő, késő-indián-nyár.
Ha ki most nem szed, bort másnál iszik.
Méz hulló cseppje - akácfalevél sárgáll.
Langy sugár: tarts meg, tarts ki tavaszig!

Tengerek hava szakad ránk nem sokára,
jég-fog őröl majd, zabál a fehér.
De most még késő-indián-nyár van.
Darazsak dongnak rakott venyigén.

S gesztenye gurul, mint a nevetés.




HAJNAL A SZENTGYÖRGY-HEGYEN

Köd üli meg lent a lapost,
mint dögös púpja a pupost,
köd fölött piros sugár
mint Jézus a vizen jár.

Hol vagytok, ti madarak?
Fölszakad a pirkadat,
de a vidék csendje oly holt;
rigó csak városban rikolt?

Elment a munkásvonat
a morc Badacsony alatt,
a Nap kazánja föllángol,
kibújok az éjszakából.

Tallér kutyám kenyeret kap,
tüdőmbe nikotin harap,
kisszékemre települök,
rigó helyett én fütyülök.

Kis párom biz jól alszik,
szuszogása kihallszik,
Csabagyöngye míg cukrosul,
álma rózsállva fodrosul.


LECSUPÁLT SZŐLŐSKERT

Dolgaimban fulladozva
lesem tétlen, hogy pereg az idő.
Mint átalkodott falurossza,
mindig máshonnan kerülök elő.
Pedig mindig csak ugyanonnan -
mindig egy éppen-el-nem-végzett
dolog árnyában kutakodva,
szedve ki üres madárfészket.

Múltamat fosztom. S tán jövőmet.
A jelennel semmi gondom.
Vetem hátamat ködfalú ősznek.
Lecsupált szőlőskert -
rettegem decembert,
mégis borok tüzét mondom.





BÍZTATÓ

Ég vörösen a vadszőlő levele,
édesen csordul
az érett szőlő leve,
kapatos darázs a Nap, már nem szúr,
sugár-lábakkal markolja az eget,
míg aláfordul.

Hidegek jönnek, kedves, de ne félj,
kívül-belül ha csonkol is a tél,
lesz még erőnk ragyogni
kimájusultan,
mint valamikor,
egymásra hulltan.

Láttuk már az eget
elpernyehedni,
aztán meg a Napot
kipenderedni,

s mit kellett, tettük,
megtettük együtt,
mi kellett, időn túl,
de mindig megjött.

Most már ti, gyerekek,
repüljetek,
de előbb egyet
körözzetek
megperzselődött
fejünk felett
hullámzó, fiatal remegéssel!

Ne gondolj,
ne gondolj még,
kedves,
a téllel!

(3) A Kiss Benedekről közölt fotók forrása: MMA: Isten csavargója - Portréfilm Kiss Benedekről.
(4) Ezért a verséért az Élet és Irodalom 1992-es bordalversenyén díjat kapott. Forrás: Németh István Péter: Szőlőhegyi évszakok gazdája. Vázlat Kiss Benedekről, a Szentgyörgy-hegy poétájáról. In: N.I.P.: Mit hoztál? Tűnődések a tájhazáról, Új Horizont, Veszprém, 2003., 126-140. A tanulmány a internetes változata. [2017. 09.30.]
(5) Hamvas Béla: Öt Géniusz, A bor filozófiája. Szombathely, 1988
(6) A bor varázsa. Kiss Benedekkel Faragó Laura beszélget. Napkút Kiadó. [2017. 09.30.]
(7) Vö. Kulturális Enciklopédia. Projektvezetője Osztovits Szabolcs.
(8) Ágoston Balázs: A bor mint kultúrtörténeti és spirituális jelenség Hamvas Béla A bor filozófiája című műve rövid ismertetése [2017. 09.30.]
(9) Németh István Péter i. m.
(10) Uo.
(11) Szalai Zsolt: Nyáresti delírium. Szépirodalmi Figyelő. 2004/ 1., 106-107. p.
(12) Vö. Ködöböcz Gábor i. m.
(13) A tradíció szó a latin tradere (átadni) igéből származik. Jelenthet bármilyen hagyományt vagy szokást, amely a régmúltból származik. A filozófia terén azt a szellemi áramlatot szokás vele jelölni, amely a 20. században a francia René Guénon és az olasz Julius Evola munkássága nyomán vált ismertté, és amelynek legismertebb magyarországi képviselője Hamvas Béla volt. A tradíció vagy tradicionális gondolkodás a régebbi korok különféle vallásos és szellemi örökségét alkalmazva kíván a jelenkor emberének szellemi segítséget nyújtani. Forrás: www.wikipédia.org[2017. 09.30.]
(14) Az ateizmus az isten, istenek vagy más természetfeletti lények létezésébe vetett hitet elutasító eszmei irányzatok csoportja. Hamvas a művében az ateizmus három formáját kritizálja: a szcientizmust, a puritanizmust és a pietizmust.
(15) Az összefoglalás alapja: Ágoston Balázs i. m. 
(16) Kemsei István: Kiss Benedek: Szomorúan és boldogan. In: Kortárs2008/ 04. [2017. 09.30.]
(17) A tőkékről készült fotók Torgyik Pál szőlősgazdától.
(18) Németh István Péter i. m.
(19) Németh István Péter i. m.
(20) Németh István Péter i. m.

A poszt megjelenését támogatta a Skizo Borház. Köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése