2017. szeptember 26., kedd

Kerekesné Geri Zsuzsanna: "... a hang kinyílik, mint egy gyönyörű, érzékeny virág!"


Kedves vendégünk "ezer szállal kötődik" gimnáziumunkhoz mind családja, mind pedig a maga okán. Édesapja közel egy évtizeden át igazgatta az Istvánt, munkásságának eredményei máig hatóak. Édesanyja tanított iskolánkban. Testvérével ő maga is itt érettségizett, ahogy gyermekeit is hozzánk járatta. S két időszakban is tanított ének - zenét az alma materben.
Kerekesné Geri Zsuzsanna Kalocsai Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény magánének-tanárával családról, zenéről és a tanításról kedves növendéke, Török Luca beszélgetettA poszt elkészítésében köszönjük Vargacz Tamásné Czár Éva és Kerekes Marci segítségét!


A Geri család 1978-ban



- Zenélt-e valaki a családjában? Honnan jött a zene szeretete?
- Szüleim, mindketten hegedültek – apukám a tanító-, anyukám pedig az óvónőképzőben tanult játszani a hangszeren –, de otthon nem zenéltek. Hangversenyekre, operába viszont rendszeresen jártunk, édesanyám, ahogy én is, nagy Puccini rajongó. Édesapám is nagyon szerette a klasszikus zenét.

Közös fellépés testvérével,
Felnagyné Geri Emesével (1)


- „Kötelező” volt hát zenét tanulnia?
- Szüleim nem erőltették – én szerettem volna, mert nagyon tetszett, hogy az osztálytársaim zongorázni tanultak. Továbbá ének-zenei általános iskolába jártam, énekeltem kórusban, Dr. Lakatos Isvánné, Klári néni kiváló kórusvezető irányítása alatt. És még néptáncoltam is, Pécsi Sanyi bácsinál, egészen nyolcadikig… Azután, Fuchs Ferencnél kezdtem el zongorázni, (aki abban az időben került a zeneiskolába, s később igazgató is lett – A Szerk.) Ő remek pedagógus volt: szerette a zenét, szeretett bennünket, a "második apánk" volt. Bátorított mindannyiunkat, hogy minél többször szerepeljünk. ... Sokat tanultam tőle, és végül is neki köszönhetem, hogy zenetanár lettem!


- Ki és hogyan figyelt fel az énektehetségére?
- Tóth Zsigmondné, kiváló énektanárnőm ajánlott be Solymos Györgyinek, aki Bajáról került ide éneket tanítani. Györgyi néni azt mondta, hogy várjak még a magánénekléssel, mert ebben a korban (12 éves voltam csupán) még nem fejlődnek ki teljesen a hangképző szervek. Én azonban nem hallgattam a tanácsára – nem is gondoltam arra, hogy a kamaszlányoknál is van egy kicsi mutálás –, és el akartam kezdeni a tanulást. Mivel tehetségesnek tartott, végül felvett. Nála tanultam meg énekelni, és tőle sajátítottam el a szerepléshez szükséges kiállást is, vagyis azt, hogy egy-egy dal előadásakor hogyan összpontosítsak, hova nézzek, stb.

- Fel sem merült, hogy az általános iskola után valamilyen zenei szakközépiskolában folytassa a tanulmányait?

- Nem, mert otthon úgy gondolták, hogy egy gyerek 18 éves koráig maradjon csak a szülei közelében. A nyolcadik után amúgy kézen fekvő volt, hogy az I. Istvánba megyek tovább, hiszen apukám, dr. Geri István (2) hosszú évekig (1960-tól 1968-ig – A szerk.) volt ott igazgató, s anyukám, dr. Geri Istvánné is oktatta az óvónőképzősöket (3). A gimnáziumnak már akkor is jó híre volt, a zeneiskolában pedig megkaptam mindent, amit csak a zenéről elméletben és gyakorlatban tudni kellett. S igaz, kemény munka volt, de fel tudtak készíteni a Zeneművészeti Főiskolára is.

- Mire emlékszik a gimnáziumi évekből?
- Sok-sok szereplésem volt, és versenyekre jártam. Az Országos Diáknapokon, Gyulán, például, arany díjat nyertem. Bai Jenő igazgató úr, és tanáraim mindig támogattak, segítettek céljaim elérésében.

- Hol folytatta ének-zenei tanulmányait? Mesterei, tanárai közül kire gondol vissza szívesen, hálásan? 
- A gimnázium első-második évében még ének-magyar szakos tanárnak készültem, de a negyedik évben Fuchs Ferenc javaslatára a Zeneművészeti Főiskolán magánének szakra jelentkeztem. A három fordulós felvételi akadályait sikeresen vettem, így az érettségikor már tudtam, hogy felvettek. Végig hátrányát éreztem azonban annak, hogy még csak 18 éves voltam, ugyanis a hangom még éretlen volt, és nem volt elég "nagy". Én azonban "ösztönös" voltam, nem latolgattam, csak mentem előre! Azután szembesülnöm kellett a "korai" tanulmányok hátrányaival! A diploma megszerzése után még két évig jártam Jelinek Gábor hangképző tanárhoz Budapestre: ő "dobta meg" és "lazította ki" a hangomat. Nagyon jó tanár volt, többször koncerteztünk együtt! 


- Előadói pályában nem gondolkodott?
- Sokszor megkérdezték, hogy miért nem maradtam Szegeden, pl. a színházban?! Amit azonban ott tapasztaltam, hogy egy-egy szerepért "könyökölni", " taposni" is kell – legyen bár ez a pálya, vagy inkább a karrier elengedhetetlen feltétele – nem volt az én világom! Utólag már azt is tudom, hogy csak az éneklés nem elégítene ki igazán, a tanításra is szükségem van!

- Mit szeret a magánének tanításában?
- (Leemel egy, az íróasztala fölött, a falon lévő bekeretezett papírlapot, s annak szövegét olvassa – A Szerk.) „A magánének tanítás szépsége, hogy a növendék hangját, zenei érzékenységét, mint egy növény magját ápolgatom, nevelgetem, bontogatom és hosszú, türelmes munkával, mint egy virág gyönyörű érzékeny hanggá nyílik.” – Én ebben találom a gyönyörűségemet! (Mosolyog.)

- Kalocsán kezdte a tanítást …
- A diploma után itt, a zeneiskolában várt a lehetőség, az állás! Szeretett igazgatóm, Fuchs Ferenc hívott haza. Különben is ragaszkodó típus vagyok. (Szegedet azért szeretem, a gyerekeim is ott élnek!)

- Milyen ez a tanári szoba, a munkahelye? Jól érzi itt magát?
- Igyekszem otthonossá varázsolni: fontos a jó környezet és közérzet! A falakat dekoráltam a régi tanítványok fotóival és az aktuális ének-szemléltető eszközökkel. Törekszem arra, hogy itt a tanítványok jól érezzék magukat, pihenhessenek addig, amíg nem ők következnek. (Mosolyogva a kanapéra mutat – A szerk.) Ha fáradtak, le is fekhetnek … Lehet inni és cukrot is kapni, s nem csak akkor, amikor megérdemlik! Negrót adok, mikor rekedt valakinek a hangja! Hallom azt is a skálázásnál, ha előző nap fagyizott, diót evett, a cigarettázásról nem is beszélve ...

- Mi van, ha a növendék nem készül? Mikor "szakad el a húr" Zsuzsa néninél?
- Először beszélgetünk, sokat beszélgetünk: miért nem jár órára, miért nem készül?! De amikor nem fejlődik, nem szól a hangja, akkor megmondom, hogy nincs semmi értelme a képzésnek. Ráadásul, a zeneiskolában tandíjat is fizetnek!


- Mindig ilyen közvetlen, őszinte a diákjaival? Egy-egy szereplés után is kendőzetlenül megmondja a véleményét?
- Őszinte vagyok a növendékekkel! Tudniuk kell, hogy mindig azt hallják tőlem, ami a valóság. Ezért nagyon örülnek, ha megdicsérem őket. Sokszor azonban vissza kell fognom magam, és nem rögtön elemezni a hibákat, mert a gyerekeket annyi sokkhatás éri az életükben, hogy nem mindig viselik el a kritikát! Harcot folytatok azért is, hogy hallgassanak rám, ne csak a társaik dicséretére figyeljenek. A bíráló megjegyzéseimmel természetesen a fejlődésüket segítem, azt, hogy minél jobban, szebben énekeljenek! Ők sokszor csak népszerűek akarnak lenni, ami a fejlődésük megtorpanásához vezethet.

- Kikre büszke azok közül, akiknek elindította a pályáját?
- Polyák Valira, aki az én tanítványom volt, mikor megnyerte a Simándi József Énekversenyt. Ő egy fantasztikus hanggal megáldott előadó! Azután Mádi Piroskára, aki operett-primadonna lett, Majoros Bernadettre, aki a kaposvári színházban énekelt musical-t, Petrovics Anikóra, Szabó Pistire … nálam tanult hangképzést Köteles Leander is, és sorolhatnám tovább! 

- Rendszeresen fellépnek a magánének tanszak gálakoncertjein a volt, már felnőtt tanítványai is. Mi motiválja őket (az éneklésre)?
- Igen! Nagy örömömre, nem akarják abbahagyni! …. Otthon gyakorolnak, bejönnek órákra, és sokan visszatérnek fellépni is! Velük a magánóra már a barátságról is szól: beszélgetünk, és sokszor a gyakorlásra nem is marad idő (nevet)! Nagyon szeretnek énekelni! Ők már inkább a klasszikus zene rajongói. Én hiszem, hogy aki egyszer megérzi a klasszikus dalok, operák világát, az már nem akar mást énekelni!

- Sok más zeneiskolában egyáltalán nincs magánének tanítás, Kalocsán pedig mindig sok az érdeklődő …
- Nagyon nehéz a mai világban klasszikus hangképzést, magánéneket tanítani – a populáris zene a népszerű! Ezért indítottam el kb. 12 évvel ezelőtt az operett –musical esteket! (4). Ezek a műfajok a „mézes madzag”-ok (mosolyog). Azt mondom a gyerekeknek, ”ha rendszeresen jársz órára, ahol a helyes hangképzést, légzést…elsajátítod, otthon is gyakorlod a népdalokat, műdalokat, melyekkel a technikai, zenei fejlődésed kibontakozhat, akkor év végén előadhatod a kedvenc mese-, vagy filmdalodat, stb."! Persze a legnagyobb öröm számomra, amikor a növendék sok éves tanulás után azt mondja, hogy ő már csak klasszikus művet szeretne énekelni.
Kamaraéneklés


- A legutóbbi Musical esten Ön is szerepelt. Milyen fellépései vannak?
- A tanári hangversenyeken mindig fellépek. A Zenei Világnapon az évfordulójukat ünneplő zeneszerzők művei közül válogatva adunk elő néhány darabot a kollégákkal. Ezen kívül karácsonyi, és más iskolai koncerten, esküvőkön, városi műsorokon is énekelek.


- Van-e kedvenc szerzője?
- Én is, mint anyukám, Puccini rajongó vagyok! „Fürdeni lehet ugyanis a dallamaiban”, olyan egyszerű, mégis csodálatos melódiákat komponált, hogy szinte beleremeg az ember! Verdit és Csajkovszkijt is szeretem.

- Otthon is rendszeresen hallgat komolyzenét? 
- Általában nem: én az órákon „telítődöm” a zenével! (Mosolyog.) Néha egy-egy áriát meghallgatok több előadótól is, hogy ki, hogy énekelte.

- A műfajok rangsorára kérdezve: nem elfogult az opera iránt?
- Nem, nincs előítéletem, de ez a kedvencem. Ha szép éneklést hallok, az mindig tetszik, akármilyen műfaj legyen is! Az viszont tény, hogy aki komolyan tanult hangképzést, és tud operát énekelni, akkor számára nincs lehetetlen, mert nagyon komoly technikai tudással rendelkezik.

- Tanított éneket gimnáziumunkban is. Milyen tapasztalatai voltak?
- Először 25 éves koromban tanítottam az iskolában. Akkor alig volt korkülönbség köztem és a tanítványok között. Ismertük egymást, szinte baráti kapcsolatban voltunk. Nagyon jól viselkedtek velem, nem akartak nekem rosszat. Keleti Sarolta énekkarát vegyeskarrá alakítottam, mert úgy gondoltam, hogy a lányok is szívesebben járnak próbára, ha vannak ott fiúk is… (mosolyog.) És be is vált! Nagyon jó hangzású kórust sikerült létrehozni, főleg a volt ÉZI-sekkel (5). A megyei kórustalálkozón is megdicsértek bennünket. 
Később már Perity Lajos igazgató úr hívott éneket tanítani. Másodszorra már több évet tanítottam itt. Szerettem, ha az osztályban mindenki énekel, még ha nincs is jó hangja, fontos volt, hogy csak énekeljen – de ne kiabáljon! Azután örültem, mikor azzal jöttek hozzám a tanulók, hogy ezt és ezt a zenedarabot otthon megkeresték, meghallgatták. Óriási dolognak tartom, ha egy osztályban, csak egy gyereket is megfog a komolyzene! 

Fanni diplomaosztóján, 2013-ban készült családi fotó
- Gyermekei folytatták-e a család zenei hagyományát?
- Férjem, Kerekes István katonazenész volt, tubán játszott. Neki is nagyon jó zenei érzéke van, (leszerelése óta pedig otthon gitározik). Gyermekeinket azonban nem irányítottam zenei pályára, (mert az nehéz, s a megélhetés sem könnyű.) Nagyon örülök ugyanakkor annak, hogy Fanni fuvolázott és zongorázott, Marci pedig trombitán, ill. később basszusgitáron játszott. Nemcsak művelték, hanem értik, értékelik is a zenét, és a mai napig hallgatják, szeretik. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert olyan pályákat választottak, mely számomra elképzelhetetlen volt. Mindig nagy tisztelettel néztem a reál tantárgyak értőire, így rájuk is. Fanni orvos lett, Marci pedig mérnökinformatikus. Lelkiismeretesen végzik munkájukat, és a zene segíti, színesíti a mindennapjaikat (mosolyog)!



Török Luca: Az Énektanárom

   Geri Zsuzsanna tanárnő (diákjainak Zsuzsi néni) minden elfogultság nélkül "a világ legjobb énektanára"... Nemcsak azért, mert szakmailag minden technikát ismer, ami csak létezik – és azokat nagyon könnyedén át is tudja adni diákjainak , hanem mert hozzá mi szinte haza járunk. A tanórái kellemes hangulatban telnek, otthonosan érzi magát az ember az ő termében. Két, bemelegítő skála között pedig jót lehet vele beszélgetni  ha egy diáknak valami gondja van, a tanárnőnek nyugodt szívvel elmondhatja bánatát, és biztosan segítő tanácsot is kap.
   Zsuzsi néniben azt is szeretjük, hogy őszinte. Mindenkinek vannak rossz napjai, nincs ez másképp az énekeseknél sem. Ha esetleg egy fellépés rosszabbul sikerül a tervezettnél, a tanárnő nem hitegeti a diákot, hanem megbeszéli vele, mi volt a hiba forrása, és azt együtt kijavítják. Vigyáz arra, hogy a tehetséges énekesek "ne szálljanak el saját maguktól", ezzel is segítve fejlődésüket.
    A Musical est, ami minden évben megrendezésre kerül a magánénekesek számára a városi színházban, számomra a tanév egyik legkedvesebb eseménye. Egész nap együtt próbálunk, meghallgatjuk egymást, tanácsot adunk és biztatunk, hordjuk a pohár vizet azoknak, akikre rátört az "öt perces pánik", mondván: ,,Már csak 4 óra és kezdődik a koncert, én meg nem tudom a dalszöveget!Zsuzsi néni ilyenkor még mindenkinek mond pár biztató szót, beszélgetünk, ő teszi lehetővé, hogy egy igazi közösség váljon belőlünk. 
   Az énektanárok "leg-je" tökéletesen lavírozik a dicséretek és az elmarasztalások szlalompályáján. Ezáltal sikerül neki elérnie azt, amire minden pedagógus a szíve mélyén vágyik: szigor nélkül tisztelik diákjai, hallgatnak rá, és szeretik őt.


Jegyzetek

(1) Felnagyné Geri Emese zenepedagógus, a Kalocsai Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (AMI) zongoratanára. Fotó: Illés György. www.kalohirek.hu
(2) Dr. Geri István (1929–2013) 1960-tól 1968-ig az I. István Gimnázium igazgatója. 
”Tiszta szigorúsággal követelt, mert tisztelte a vezetésére bízott növendékeket. Tantestületében mindig tisztelet és megbecsülés övezte határozott vezetői stílusa, követelményei, a tanártársak gondjaiban is segítő magatartásáért.” ( Bai Jenő, ig.) 
A gimnáziumot igyekezett fejleszteni, az ő tervei alapján új előadótermek, laboratóriumok, szaktantermek jöttek létre, megszépült a díszterem is. Megszervezte a tanulók nyári táborozását is: a rászorulókat ingyen táboroztatták. A gimnázium balatonszéplaki üdülőjének létrehozását is Ő intézte, és még az építkezés munkálataiban is részt vett. Később, mint Kalocsa város vezetője, majd a megyei tanács elnökhelyettese is segítette az iskola munkáját, fejlődését. 
Dr. Geri István életéről, pályájáról bővebb ismertetést ide-, és idekattintva talál. – A Szerk.

 Nicolas Schöfferrel és Dániel Gézánéval.
 Az óvodában és a gimnáziumban is
alkalmazták a művész alkotásait.


(3) Dr. Geri Istvánné a gyakorló óvoda vezetője volt. A gimnázium óvónőképző szakközépiskolájában óvodai gyakorlatot, módszertant tanított.
A második világháború előtti katolikus hagyományok után az óvónőképzés az I. Istvánban  folyt tovább 1975-1983 közt. A szakképzés megindításával egy időben nyitotta meg kapuit Kalocsán a Csokonai Óvoda, mely a kis óvó nénik gyakorlatának helyszíne lett. A nevelőmunka irányítója dr. Geri Istvánné volt. (Az óvoda 1992-ig adta  az óvónő képzés bázisát.) Forrás: www. kalocsa.hu



(4) Az operett –musical estekről lásd posztunkat: idekattintva.
(5) Az 1957-ben alapított Ének-Zenei Általános Iskola (ÉZI) 1960-ban költözött át új helyére, a a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának zárda épületébe. (A műemlék jellegű épület régi, népies neve: "Szent sarok".) A tanulók az emelt óraszámú énekoktatás (heti 4+2 óra) mellett - a harmadik évtől - hangszeres oktatásban is részesültek. Az énekkar rendszeresen működött (alsó tagozatban a kicsinyek kórusa és a felső tagozatos énekkar). 1982-től a kórust Villányi Eszter vezette. Hagyománnyá vált az iskola életében a tanév végén, a szülők és érdeklődők számára rendezett záró koncert, mely "Dallal-tánccal" néven vált ismertté. Forrás: Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése