2017. június 14., szerda

Duna-versek a Kihívás napján

Szentesei Dániel, (9. C) és a zsűri
 (Dr. Deákné Tóth Veronika, Dr. Tóth-Kovácsné Holler Anett tanárnők)

Ép testben, ép lélek! – A testi és lelki tényezők együttese, harmóniája hívja életre az egészséget az emberben! 
A latin közmondásnak tartott Mens sana in corpore sano est (1) lett a május 31-én, a Kihívás napján megrendezett iskolai sportnapunk jelmondata. E gondolat jegyében nem kizárólag a testmozgásra adtunk lehetőséget diákjainknak: a sporton kívül nagy szerepet kapott, számos más terület melletkörnyezetvédelem, az egészséges életmód és az önkifejezés - kreativitás is (a nap történései részletesebben: itt!) 
A meszesi önkormányzati üdülőben, a  közös főzés - ebéd után mutatták be az egymással versengő osztályaink a Dunáról készített ún. „szellemi termékeiket”: verseiket, dalfeldolgozásaikat, mozgáskoreográfiáikat.
A folyó gyakran ihlette meg, s késztette töprengésre vagy számvetésre legnagyobb alkotóinkat: József Attila szerint "bölcs" s a "mult, jelen s jövendő", Ady viszont "vén rókának", "korhelynek" láttatja - bár a "titkait" ő is kutatja.
Vajon legjobb verselő diákjainkban mi mindent idézett föl a folyam? Alkalmi költeményeikhez, jó indulatodat kérve, Nyájas Olvasó, tartalmas szórakozást kívánok! (Fotó: Magony Martin)




Szabó Tirza Rebeka, 9. B
Török Luca (11. C)
Szabó Zója, 10. A

Szabó Tirza Rebeka, (9. B): Zúg a Duna


És ismét előtted állok!
Mert idejövök, ha vigaszra vágyom.
Nálad fedhetetlen minden,
Megpihenhet fáradt lelkem.

Igen… itt vagyok újra,
Mert vágyok bús morajodra!
S talán utoljára látsz most engem,
Halk melódiám tán többet nem zengem.

Mennem kell, nem maradhatok,
Búcsút intek nektek, habok! -
Csillogó testedet hullámaid borítják,
Emlékszem őket szemeim hányszor csodálták.

S most elhagylak, és Te nem szólsz semmit.
Nem korholsz, inkább hallgatsz megint.

A Duna Solt és Kalocsa közöttA kép forrása: KvVM (www.enfo.agt.bme.hu)
Legnagyobb folyamod, kicsi hazám
Elköszönök hát: Isten hozzád!

De ne hidd, hogy elfelejtelek,
Hisz örökre már a szívembe véstelek.
S büszkén hallom majd a nagyvilágban,
A város hangos, üvöltő zajában,
- A szitkozódáson és a szennyen túl -,
Hogy valahol, valami bizony zúg.

Mélyen és öblösen mesél,
Hangja messze, még hozzám is elér,
S elnyomja a nagyváros zaját,
Hogy halljam, amit zúg az én Dunám!





Illusztráció. Forrás: www.hajdupress.hu
Bicsérdy Bella, (11. C): Duna
                            - Előadta: Török Luca, (11. C)

Duna! Te szép, te jó, te buja!
Hullámzol, mint egy tuja
a szélben.
Ebben a hőségben
épp a parton ulok,
mint egy tulok ...

A napfényben
érzem a pörkölt illatát.
                                                                                       Megcsap, szippantok - sóhajtok!
                                                                                       Mintha már: kész lenne,
                                                                                       és csak engem vár!
                                       
                                                                                       S lám, mikor a pipacsok
                                                                                       már rég hervadnak,
                                                                                       e tikkadt nyári napon,
                                                                                       magával elragad
                                                                                       a pörkölt 
                                                                                       fenséges illata!




Szentesei Dániel, ( 9. C): Eszperente (2)

E vers eme remek helyhez lett
megszerkesztve, 
melynek neve
Meszes

Meszes rengeteg embernek
szerzett fergeteges perceket,
melyekben nevettek, hencegtek,
remekeket csevegtek
egy-egy kedves emberrel, 
de eme "tengerbe" 
esetleg belemehettek s tespedhettek! 

Eme helyen lengyelek,
de lengyelek mellett ezer s ezer emberek csevegnek 
lepleken terjeszkedve -
eme tenger mellett,
mely nem teljesen tenger,
mert reggel-este Fekete-tengerbe menetel.

S gyermekeknek,
melyek eme helyen versenyeznek,
remek kedve s rengeteg szerencse legyen!





 Fotó: Gábor Péter (www.epiteszforum.hu)
Szabó Zója (10. A): A Duna

A Dunát bámulom s cikázó habjait,
mint mossák városok partjait.
Eközben messze, hol a folyó ered,
Egy fiú a vizére papírhajót enged.

Útra kel a hajó, hiába ha kicsi,
A hatalmas Duna anyja helyett viszi.
Mellette Bécs, Pozsony, s átkel Pesten,
Tíz országon által folyik rendületlen.

Nemzetek folyója, mégis félnek tőle,
Ha kiönt a medréből, rohannak előle!
Pedig ha veszély jött, az át nem kelt rajta,
Jegén az igazság koronáját kapta.
Nemzetek folyója, el nem vehető,
A Duna, „mely múlt, jelen s jövendő”.

A papírhajó, mely az országokat járta,
Az embert mindenhol másmilyennek látta.
„De bármennyire másak – mesélte utána –, 
Ők mindenhol ugyanúgy néznek a Dunára”.



Jegyzetek:
(1) A gondolat eredetéről, jelentéséről részletesebben idekattinva olvashatsz!
(2) A nyelvi játékról részletesebben lásd itt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése