2017. május 2., kedd

Farkas Ádám: "Az építészetben az alkotás és a kísérletezés vonz"


Farkas Ádám építészmérnök, a BME-n szerzett diplomát 2012-ben. Város- és épülettervezéssel, ill. belsőépítészettel foglalkozik. Pályáját szülővárosában, Kalocsán kezdte, s szakemberként, tanárként is vissza - visszatér: keze nyomát magán viseli több (köz)épületünk. Jelenleg Budapesten él, a 3h Építészirodában dolgozik a MOME bővítésének terveivel és egy, a Corvin-Szigony sétányra készülő irodaházzal foglalkozik. Egykori diákunk alkotókedvét, kreativitást már az istvános évek alatt is megmutatta mind rajzban, mind pedig a - verselésben.


- Az építészek terveznek lakóházakat, középületeket … Te miért a várostervezés szakirányt választottad az egyetemen?
- Elsősorban magam is házakat tervezek. A városépítészet azért volt számomra nagyon érdekes, mert (a háztervezésnél) ez egy jóval összetettebb, több változó tényezőt tartalmazó rendszer, amelynek megvannak a maga törvényszerűségei az életben és a tervezésben is.

- Az építészképzés jellege általában kettős: alkotói – művészi, illetve műszaki oldala is van. Hozzád melyik áll közelebb, s miért?
- Az alkotói oldal, mert sokkal izgalmasabb, szabadabb: a kísérletezés terepe. A műszaki oldal is érdekes, és persze, elengedhetetlen része a szakmámnak, de jóval kötöttebb. (Farkas Ádám portfóliója idekattintva látható.)

- Diplomamunkád egy Kalocsához köthető tervezés volt: "KultúrKÖZtér a kalocsai érsek egykori istállójában". Mi volt a témád, s mi motivált a helyszínválasztásban?
- Témám az egykori érseki lovarda tömbjének áttervezése volt, hogy a benne található funkciók, mint pl. a műhelyek, óvoda, szociális lakások, jobban kiteljesedhessenek. Elgondolásomban az összekapcsolható és egymást erősítő funkciókat egymás mellé rendeztem, a nyitottságot igénylő helyeket felszabadítottam, a "beszorult" és intimitást igénylő használati tereket pedig elkülönítettem. Azért választottam szülővárosomat témaként, mert kedves érzelmek, élmények kötnek a helybéli emberekhez, a helyekhez. Szakmailag a helyszínválasztásban pedig az motivált, hogy egy élettel és konfliktusokkal teli helyszínt találjak. A - kalocsaiak többsége által talán nem ismeret - valamikori érseki gazdasági udvar tele van feszültségekkel: egy része pusztul, miközben gyerekek rohangálnak az udvarán, s a kerítés túloldalán lévő másik felét pedig kézműves, művészi alkotások tarkítják. Ez a hely, épület tele van lehetőségekkel, de mégis félig halott... Olyan, mint egy korhadó fatörzs, amin megjelenik az élet. Valahogyan persze a pusztulás is az életet szolgálja, de az épületek nem természeti képződmények: vagy megújulnak, vagy építési törmelékké, azaz hulladékká válnak.

- Hogyan indult a pályád, melyek voltak, s kikkel az első projektjeid?
- A pályám Kalocsán indult, már a diplomamunkám készítése alatt elkezdtem dolgozni az önkormányzat fejlesztési csoportjában. Pályázatokat írtam, így valósulhatott meg a Kubikus parki épületem, amelyet az Építészfaktor Kft.-vel karöltve készítettünk. Ezzel párhuzamosan dolgoztam a Kondor Tamás vezette CSŐ építészirodának is.


- Kalocsán részese voltál a Kalocsa Szíve Programnak is. Milyen módon kapcsolódtál a projekthez?
- Részt vettem az "ötletelés" szakaszában, illetve a pályázat lebonyolításának egy részében, illetve az érsekkerti kapuépület, valamint a Schöffer Múzeum felmérési, dokumentálási munkálataiban. A tervezés oroszlánrészét az ezzel megbízott CSŐ Építésziroda végezte.



- Itthoni saját munkád a Balkán -terasz. Mi inspirált a tervezésekor?
- Egy olyan terasz létrehozása volt a célom, amely nyáron megfelelő árnyékot tud adni, véd az esőtől, és , zárható lamellái révén szükség esetén a széltől is. Fontos volt még az is, hogy a terasz nyitottsága megmaradjon mind az udvar, mind az utca irányában is: így koncert idején is jól használható, és, ne adj' isten, piacnapokon is megnyitható lehetne - bérelhető felületként.

- Milyen városi igényeknek kellett megfelelned a Kubikus park építészeti programjában?
- A városvezetés részéről nem sok elvárás volt: legyen ott "valami", ami kiszolgálja a parkot: lehetőleg legyen kicsi és tagolt, legyen benne mosdó, büfé, és persze ne kerüljön sokba, megfeleljen a hatósági előírásoknak ... Számomra pedig az volt a fontos, hogy az épület mind a Vajas, mind a park és a Kubikus-szobor felé biztosítsa a kilátást - a fedett, de nyitott teret is, hogy a tér, úgymond, átáramolhasson rajta. Mindennek, úgy érzem, sikerült is megfelelni - a későbbi tervmódosítások, és a kivitelezés minősége persze csorbítanak az eredményen. a kalocsai Építészfaktor Kft., akikkel a mai napig vannak közös projektjeink. (a Kubikust, Érsekkerti kapuépületet is együtt csináltuk).

- A Schöffer Múzeum koncepciójának megalkotásában nyilván szerepet játszott a művész életműve, látásmódja. Hogyan valósítottátok meg a hagyomány és az újítás kényes egyensúlyát?
- A tervezés munkálataiban csak kis részem volt. Amit hangsúlyoztam, hogy a szobroknak, elsősorban, térre van szükségük, s minél nagyobbra, hiszen alapanyaguk valójában a körülöttük változó tér. A régi, polgári családi ház mára már csak idézet, hiszen az alapjáig el kellett bontani műszaki, financiális okok miatt. Az épületegész, szerintem, jól sikerült.

- Ma is tanulsz, és oktatsz is tanársegédként a műegyetem várostervezés tanszékén.
- Folyamatosan képzem magam, a szakma tervezői/ művészeti oldalát igyekszem erősíteni. Feltölt a tanulás és a fejlődés. Két év után most diplomáztam az Építész Mester Egylet Mesteriskolában, ahol rengeteget tanulhattam a hazai szakmai elittől. 
Az egyetemre volt mesterem hívott, hogy "próbáljam ki magam a másik oldalon" is. Egyelőre azonban a tanári pálya nem az "én utam": a gyakorlatban szeretném kamatoztatni a tudásom, és ott érzem a fejlődés lehetőségét is. Bár alapvetően szeretek "fejben tervezni", de ha az nem marad a "fiókban", hanem meg is épül, az nagyobb élmény!

Berhidai ravatalozó
- Nyomon követed-e az építményeid sorsát (használatát, sikerét, stb.)?
- Azokét, melyek Kalocsán vannak, igen. Nem kérdezősködöm, de mivel minden családtagom itt él, eljutnak hozzám a hírek, visszajelzések. A Kubikust és a Balkán-teraszt láthatóan szeretik/szerették, bár sajnos, az utóbbi egy ideje nem működik. A többit, ami össze-vissza van az országban - ha arra járok és nem felejtem el -, megnézem ... hogyan öregszenek, mi változik rajtuk.





- Milyen érzés elsétálni az általad tervezett épületek mellett pl. Kalocsán?
- Alapvetően jó, de minél tapasztaltabb vagyok, és ahogy öregszem, egyre több kritikával szemlélem őket. Mindig azt nézem, mit csinálnék most másképp. Érdekes, hogy míg a teraszt maximum részleteiben tervezném át, addig a Kubikust akár formailag és telepítésében is nagyban módosítanám: jó néha egy-egy témára visszatérni!



- Nyaranta városépítész alkotótáborokat szerveztél Kalocsára - „haza hoztad” a diákjaidat. Mik voltak a céljaid? Miket csináltatok?
- Egyrészt a diákoknak jó tervezési helyszínt, témákat akartam találni, azután a városból (a tervezés szintjén) kihozni a legtöbbet, és végül, a magam jó kedve is. Minden megszületett tervet (tanulmányt) rendkívül sikeres és színvonalas volt! Rengeteg elemzés, ötlet, de konkrét városfejlesztési koncepció, épületterv és építmény is készült "papíron". Szerveztünk nyilvános fórumot is, ahol a diákok beszámoltak a kutatásaikról, de sajnos, csak kevés érdeklődő jött el. Az anyag valahol az önkormányzatban még talán megtalálható, nem "lobogtatta azokat senki", vélhetően azért, mert a diákok kritikai meglátásaiknak is hangot adtak.

- Milyennek látták városunkat a kívülállók?
- A várost jónak és izgalmasnak találták: jók az adottságai, élhető kisváros jó kapcsolatokkal a környező falvakkal, a Dunához. A Vajas csatorna vonala is érdekes metszete a városnak. Fontosnak találták, hogy a városvezetés láthatóan aktív és a lakosságot is aktivizálni akarja. de hiányosnak is, főként a Vajas-part menti területeket illetően, amely azóta persze színesedett a Csilás parki részen és az Érsekkerti részen. De egészen a zsidó temetőtől kezdődően, a paprikaüzemen át a piac mellett, és egészen a hobby kertekig újraértelmezték a patak helyzetét, lehetőségeit a városban. 

- Amikor Kalocsán éltél, egy kis közösség tagjaként jógát is oktattál. Miért gyakorolsz?
- A jógával édesanyám ismertetett meg még a gimi alatt, az érettségi előtt nagyon stresszes lettem, és rengeteg szemölcsöm nőtt. Ekkor kezdtem el jógalégzést végezni, melynek hatására egy hét alatt nyom nélkül eltűntek a pöttyök! A mai napig stresszoldásra, önmagam fitten tartására használom a gyakorlatokat. Mivel a munkámból fakadóan sokat ülök, fontos a sok nyújtás, fejenállás, a hátizom edzése.

- Ahogy mondtad előzetesen, „hobbyként” a versírással, továbbra is foglalkozol. Mi a szerepe az életedben az írásnak mint (művészi) önkifejezésnek?
- Alapvetően egy szófukar ember vagyok: ha nem tudom magam pontosan, tömören és szépen kifejezni, akkor inkább nem teszem. Számomra az írás funkciója merő öncél. Egyrészről mintegy terápiás eszközként használom, így tudom, önreflexív módon az érzéseimet, összesűrűsödött élményanyagomat kiárasztani. Emellett ki tudom fejezni így azt, amit tettekkel, mozdulatokkal, tánccal, érintéssel már nem. Mindehhez azonban megfelelő lelkiállapot és nyugalom kell. Ugyanakkor írok másnak is: az élettársamnak, barátoknak, szülőknek. Ebben az esetben is öncélú, hogy kifejezhessem, átadhassam az érzéseimet, gondolataimat. Nagyközönségnek nem írok.


Közösségi tér a 200 éves Liva malomban

Köszönöm a beszélgetés elkészítésében nyújtott segítségét Decsák Petrának!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése