2017. április 20., csütörtök

#verslavina - Költészetnapi műsor Kalocsán

"A férfi...? Ez csak szó. Csak puszta ketrec. / A férfi: ember. Más törvénye nincs. / Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec, / hogy nem a pénisz teszi. A gerinc."Szabó T. Anna és Lackfi János, a negyvenes nőkről és férfiakról szóló, verscsatájához tucatnyi költő csatlakozott 2016-ban, a legnagyobb a közösségi oldalon.
Kezdődött azzal, hogy január első napjaiban Szabó T. Anna közölte saját Facebook-oldalán a pár évvel ezelőtt, Lackfi János 40. születésnapjára írt versét (l. fent). Lackfi verssel reagált a megjelenésre, melyre Szabó T. újabb verssel válaszolt. Játékos vetélkedésük aztán másokat is megihletett, s az oda-vissza, adok-kapok "hógolyózásból" pedig egész "lavina" kerekedett.
Verslavina alkotásai játékosak és komolyak. Legtöbbször vidámak, nevettetőek, de a mélabú és a szomorúság is megszólal bennük. Jó alaklom ez a vállalkozás  arra, hogy magunkra, szeretteinkre, a szomszédra vagy a barátokra ismerjünk ... Az előadás felvétele, három részben, itt és itt, valamint itt található. 

A kalocsai városi könyvtár költészetnapi műsorában,  a szövegek dramatikus előadásához olyan "játszótársakat" kerestem, akik partnerek voltak a könnyed  szembesülésben – szembesítésben. Lelkes műkedvelő csapatunk zömmel Istvánosokból került ki. Előadók: Balogh Csaba Zoltán, Farkasné Böjtös Beáta, Horváth László, Kállai Sándor, Lakatos Adél, Lakatos Andor, Lakatosné Jambrik Ibolya, Hajduné Dienes Szilvia, Pécsi Vivien és Rózsa Andrea, (zongorán) Szollár Rezső. Rendezte: Torgyik Tamás.

(Az antológia szövegeiből a következőkben részleteket közlünk, a teljes műveket olvasóink  a #verslavina hashtag alatt a Facebookon vagy Szabó T. Anna, illetve Lackfi János oldalán találják.)


"A férfi akkor férfi, hogyha lelkes, ha táncra kész, de rögtön nem rohan – előbb pár lépést a nőtől is elles, mert hasznát veszi egyszer biztosan.
     (Szabó T. Anna: A férfi akkor férfi...)


"a nő meg akkor nő, amikor játszik,
eszelős tyúkot, dívát, szemetet,
egy jó cipőért eladja a lelkét,
egy dolgot akar (vagy nem): gyereket." 
     (Lázár Júlia: Az ember akkor ember)



"A nőci, ha negyven, még beste a teste," 
     (Lackfi János: A nőci, ha negyven ...)
"Ne gügyögj, ne csalj, és ne csábíts:
a férfi ettől lesz gyerek.
Herceg…? Nem herceg. Nincs fehér ló.
Ő király lesz – ha engeded.
De ha szidod, hát ne csodálkozz,
ha előtted csak kisgyerek."
      (Szabó T. Anna: Felnőtt csak akkor lesz...)


"Ha negyvenéves elmúltál, a tested
egyszer csak elkezd magáról beszélni,
és minden rejtett minta, mit az évek
az emlékezetedre tetováltak,
átüt a bőrön. Mint mikor a függöny
rajzát a fény a padlóra vetíti.
Figyeled lassan az erek vonulását,
hogy bontakozik ki testedből egy másik,
leendő felszín. Fekszel nyitott szemekkel,
és eszedbe jut egy semmiség. Hogy álltál
a gyerekkel egy múzeumi tárló
előtt, és néztétek, az ellapított homokra
hogyan csöpög a lassú víz egy csőből.
Látod-, mondtad, szétbomlik sok kis ágra.
És azt kérdezte: jó, de hol a tenger?"
                                   (Tóth Krisztina: Delta)


               "Rettegek én is, ennyi volt, végem.
                    A sarokban felrémlik egy járókeret". 
                                    (Hartay Csaba: Harminckilenc, nyugi)

           "még elbeszélget néhány tervvel
  negyven felett az ember." 
                      (Jónás Tamás: Negyven felett)

"Bóbita, Bóbita negyven,
lankad a kezdeti bája,
már magas olykor a szerva,
pár tini, hopp, bedarálja."
      (Lackfi János: Bóbita negyven)



"A barim, ha negyven, vesz nekem Ájfónt.
A kezét, ha nézem, még sehol egy májfolt.

A barim, ha negyven, aput máris tegezi,
velem sem kellett dumcsiznia, szemezni."
     (Hartay Csaba: Új Nagyapám van)
 
"Vitézek, mi lehet
az széles föld felett
szebb dolog az negyvennél.
A harang megkondul,
az ember bolondul,
minden héten mással él.
Megunja, nagy dolog,
majd hazasompolyog,
az asszony is megbocsát.
Ha borul a bili,
ha rájön a dili,
megint felcsíp pár... csicsát."
       (Lackfi János: Negyvenes vitézség)

"Kit érdekel, hogy mit gondolok erről? 
Mert úgyis mindenki maga marad. 
Ekkorra nagyjából már minden eldől. 
Kávézom, s nézem a madarakat.

Még mindig jobb, mint ha köldököt néznék, 
vagy kapkodnék félve ide-oda, 
riadtan keresném, hogy hol a vészfék. 
Így meg jut minden napra egy csoda.
                              […] 
Na, megyek, mert dolgom azért akad még, 
sőt, bővebben, mint hogy kedvem szerint…" 
     (Molnár Krisztina Rita: Mindegymi-kor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése