2017. április 29., szombat

Tóth Tamással a külföldi diákmunkáról - Életvitel 2.


Tóth Tamás és barátja, Péter voltak gimnáziumunkból az "első fecskék", akik 2012-ben úgy döntöttek, hogy gépészmérnöki tanulmányaikat nem Magyarországon kezdik meg. Kitaposatlan úton indultak, számos ismeretlen nehézséggel kellett megküzdeniük, melyből az egyik legfontosabb a megélhetésük biztosítása volt. 
Katona Zita és Maár Boglárka (12. A) arról kérdezte az egykori István plakettesünket, hogyan szerezhetünk állást/pénzt reális, emberséges feltételek közt külföldi továbbtanulás esetén, ill. hogyan alakult az ő személyes sorsa Dániában
Tomiék példáját azóta minden évfolyamból követik, s most is tervezik néhányan, hogy Európában tanulnak tovább. Az "életvitel" tantárgy tanulásához kapcsolódó posztommal szeretném végzőseiket segíteni.

- Gimnáziumi éveid alatt is dolgoztál? Miért és milyen (diák)munkát vállaltál? 
-  Nem kaptam otthonról külön zsebpénzt. Ha kértem valamit, kaptam, de fontosnak éreztem (már akkor is), hogy a szüleimről levegyem ennek a terhét. Ezenkívül szerettem volna valami megtakarítást, amit bármikor felhasználhatok, és, ami később, jól is jött. 
Először a  9. utáni nyári szünetben vállaltam munkát, a földeken. Nem vagyok és nem is voltam nagy/erőteljes fizikumú ember, de dolgozni akartam. Ezen a nyáron megtanultam korán kelni, megismertem a fizikai munkát. 
Azután - amióta az eszemet tudom, szerettem focizni, de őszintén megvallva, nem voltam jó benne, csak futni tudtam. A sporthíreket böngészve a neten, láttam, hogy már 14 éves kortól lehet jelentkezni játékvezetőnek. Felhívtam őket, elmentem a felkészítő kurzusra, amit a spórolt pénzemből fizettem, és néhány hónapon belül már a felnőttek meccsére jártam (elsődlegesen játékvezető asszisztensként). Ezt a középiskola végéig, heti rendszerességgel csináltam. Kellett hozzá elhivatottság, és hogy tudjam kezelni a nyomást. Szerencsére sok jó „tanárom” volt, aki segített. És középiskolásként a heti nettó 5.000 Ft-t, alig 3-4 óra munkáért, jó ajánlat volt (mosolyog!)

Illusztráció. pinterest. com
 - Miért döntöttél úgy, hogy az István után külföldön, és pont Dániában folytatod tanulmányaidat?
- Ezt a kérdést sokszor hallottam már (mosolyog!) Egy ideig megvolt a válaszom, ami inkább csak jól hangzott ... Valójában, mindig is biztos voltam benne, hogy előbb vagy utóbb, de külföldre szeretnék menni, csak nem volt semmi konkrétum. Aztán két dolog is jött egyszerre. Az első, hogy pont az érettségim előtt vezették be a tanulói szerződést. Arra gondoltam, hogy ha itthon tanulok, és rendes állást szeretnék, ahhoz mester diplomát is kell szereznem. És azután, ha nem akarok fizetni (az én időmben aktív verzió szerint), még 10 évet itthon kell dolgoznom, ami pedig azt jelentené, hogy leghamarabb 33 évesen tudnék csak külföldre menni. Akkorra viszont már családot, vagy legalább egy komoly kapcsolatot szerettem volna. A külföld, pedig így, könnyen lehet, hogy végül csak álom maradt volna. Ezért belevágtam akkor, tizennyolc évesen.
A másik konkrétum az volt, hogy a gimi folyosóján kiraktak egy plakátot, hogy ingyen lehet Dániában tanulni. Két héten belül volt erről egy bemutató Pesten, amire a legjobb barátommal elmentünk. Innentől magával ragadott minden, a tanulmányi rendszer, az iskola, a lehetőségek ...

Illusztráció. Forrás:
eurovisionobsession.wordpress.com
- Mit kell tudnunk egy diák kinti megélhetéséről?
- Dániában ingyenes az egyetem, de az albérlet, a fogyasztói árak, különösen a magyar pénztárcával mérve, jelentősen magasabbak. A szüleim ugyan mindent megtettek volna, de reálisan nézve, ésszerűbb volt elmenni dolgozni. Heti két napi munkával kerestem annyit, hogy kifizessek mindent, amit kellett, egyek, szórakozzak és még félre is tudtam rakni. (Ugyanezért otthon a szüleim 3-4 hetet dolgoztak.)

- Hogyan tájékozódtál a munkavállalásról? Segített-e neked valaki? 
- Itt nehezebb volt munkát találni, különösen külföldiként, a nyelvet nem beszélve, ami teljesen érthető. Először feliratkoztam annyi munkaközvetítő irodában, amennyinél csak tudtam. Természetesen, az interneten benne voltam minden Facebook-csoportban, ami a témához kapcsolódott, minden álláskereső honlapon regisztráltam magam, ahol esélyt láttam. Aztán rájöttem, hogy így, kapcsolatok nélkül nem nagyon fog hívni senki. Elkezdtem ismerkedni, emberekkel beszélni, és utánajárni, ki, hol dolgozik, mit csinál, mennyiért. Ez hozta meg az áttörést: találtam egy alkalmi takarítói munkát, ahol meglepetésemre, csak magyarok dolgoztak (mosolyog.) Kicsivel később, alkalmi munkásként eljutottam egy raktárba is, ahol a kemény munkám miatt kaptam rész-munkaidős szerződést az egyetem végéig. A legsikeresebb forrás tehát a kapcsolataim, ill. a barátok, ismerősök információi voltak!

-Hogy foglalnád össze a "közben" a szerzett tapasztalataidat?
- A "lényeg", hogy menni kell előre, és keresni, és soha meg nem állni - elutasítás után - sem! És természetesen, amennyire csak lehet, keveset válogatni (mosolyog).

A VIA University College Horsens Campus
V
itus Bering Innovation
(mérnöki, műszaki kar)
- Mikor kezdtél dolgozni? Milyen jellegű állásokat vállaltál? 
- Az első alkalmi munkáimat már az első szemeszter végén vállaltam. Viszont egészen a 3. szemeszter végéig ez, a főként takarítói meló, csak alkalmi jellegű volt, maximum havi 5-6 nappal.
Ezután, mivel a kereset nem volt elég, egy fél évre passziváltattam a tanulmányaimat, és teljes munkaidőben, heti 6 nap dolgoztam egy raktárban. A 2°C-os hűtőraktárban elsősorban dobozokat pakoltam raklapról, raklapra.
A munka nem mindig volt egyszerű, de mivel látták rajtam, hogy megbecsülöm a lehetőséget, ők is megbecsültek engem. S nekem ez a munka az egyetem alatti időkre megfelelt. (Ez az időszak ugyan kemény volt, de utólag ezt tartom az egyik legjobb döntésemnek itt, Dániában!)
Tehát a passzív félév után  folytattam a tanulmányaimat, de heti két napot továbbra is dolgoztam. Így a pénzem, az ösztöndíjjal együtt (amit külföldiként csak akkor kaphatsz, ha dolgozol, jegyektől függetlenül),  már elegendő volt.

- Milyen munkakörülmények között dolgoztál? Hogyan bántak veled?
- A körülmények mindig is jók voltak, és ahogyan "haladtam előrébb" egyre jobbak lettek. Az első takarítós munkám körülményei hagytak még kívánnivalót maguk után, de a raktárban kimondottan jól bántak velünk: (nem teljesen) fizetett szünet, meleg védőfelszerelés (kesztyűk, munkavédelmi cipő), túlóra esetén pedig enni is hozattak azoknak, akik maradtak.

Illusztráció. Niels Bohr Nobel-díjas
fizikus portréja az 500 koronás bankjegyen. 
(Ő az atomi szerkezet vizsgálatának
 és a kvantummechanikának a megalapítója.) 
Forrás: pnterest.com
- Mennyit kerestél? Milyen hosszú munkaidővel?
- Dániában egy munkahét 37 órányi munkát jelent. Ez 7,5 órát jelent egy átlagos munkanap (változó, hogy melyik nap a rövidebb). Én is ennyit dolgoztam. A dán minimálbér pedig olyan bruttó 4.200.- Ft/óra körül van (kicsit több), amiből még mindig marad nettó 3.000.- Ft (nem részletezve az adórendszert - az első megkeresett 1,6 millió Ft esetén meg 4.000.- Ft). Én ettől kicsit többet kaptam, mert délutános műszakban dolgoztam, általában 14.15 - 22.00-ig.

- Feketén dolgoztál, vagy kötöttél-e szerződést? S ha igen, miből állt, milyen kikötések voltak?
- Az a helyzet, hogy Dániában nagyon komolyan veszik a fekete munka tilalmát! Mind a cégek, mind az emberek. Szinte azonnal kiderülne, és hatalmas bírsággal járna mindkét félnek. Lehetőségem se volt rá, de ha igen, se érte volna meg, mert a fekete munkára, itt általában kevesebbet fizetnek. A szerződési feltételek az általánosak: kötelező szakszervezeti hozzájárulás, a munkaköri leírásom, a munkaidőmre, -béremre, stb. vonatkozó feltételek - mind a saját, mind a cég szempontjából.

- A szakmádhoz kötődően is dolgoztál?
- Mint említettem, eleinte nem. Az 5. félévem után viszont, a tanterv követelményei értelmében, egy teljes félévre gyakorlatra kellett mennem. Ez idő alatt kaptam fizetést, és még mindig tanulónak számítottam, szóval már akkor elmondhattam, hogy kerestem a szakmámmal is pénzt.
Ezután (már csak egy félévem volt hátra az egyetemből) pedig az cég, ahol gyakorlaton voltam, korlátlan időre, szerződést ajánlott - visszautasíthatatlan anyagiakért! (Mosolyog.)

- A munka mellett maradt-e elég időd a tanulásra?
- Ez elhivatottság, és szervezettség kérdése. Van, aki szerint lehetetlen, de nekem mindig volt időm rá. Volt olyan félévem, amikor heti 2 nap munka mellett, 50 kredit körül teljesítettem, csak két jegy nem lett a legjobb (a dán skála hétfokú), de azok is a második legjobb érdemjeggyel lettek meg. És emellett, természetesen, hétvégente eljártam szórakozni is, az itteni magyarokkal.
Illusztráció. Janina Nectara Nyhav., Koppenhága
Forrás: fashionavecpassion.com

- ?! :-) 
- És igen, még aludtam is! (Nevet.)

- Hogyan gazdálkodtál a pénzeddel? Mennyire volt elég? Kellett-e szülői támogatás?
- Szülői támogatás az alkalmi munkák elkezdéséig kellett. Ez elsősorban a lakbérre volt elég, és egy kis beosztással és odafigyeléssel arra is, hogy egyek eleget. Azután, az alkalmi munkák, körülbelül ugyanannyit segítettek. Viszont nagyban függtek a lehetőségektől: ha nem volt munka, kevesebb volt a pénz, és volt, hogy kellett ismét az otthoni segítség. Ezért is hagytam ki azt a félévet az egyetemen, amikor csak dolgoztam, és pénzt gyűjtöttem. Azután viszont, a tartalékaim, valamit az ösztöndíj és a munka mellett, nem volt semmiféle gondom és elkezdhettem szabadabban is költekezni. 

- Saját tapasztalatod alapján, miben különböznek a külföldi és magyar munkalehetőségek?
- A munkalehetőségek rengetek mindenben különböznek. Dánként könnyebb lenne munkát kapni, mint otthon magyarként, az biztos. Nagyon kell az emberi munkaerő Dániában, különösen a felsőfokú végzettséget igénylő munkakörökben, így külföldiként is jó lehetőségeket találni az elhelyezkedésre.
Ami szembetűnő különbség, az a munkásokkal való bánásmód, a munkához való hozzáállás, a légkör. Az emberek nem félelemben dolgoznak, attól tartva, hogy ha nem elég jók, vagy ha hibáznak, akkor kirúghatják őket, mert van helyettük más, aki majd megcsinálja a munkát. A munkások nem próbálják eltusolni, ha valamit elrontanak, hanem a főnök elé állnak, és megbeszélik. Úgy gondolják, mind emberek vagyunk, mind csinálunk hibákat!

Illusztráció. Fotó: Colourbox
Forrás: thelocal.dk
- Vannak-e valamilyen személyes tanácsaid nekünk, azoknak akik nem szeretnének diákhitelt felvenni/eladósodni, hanem az egyetem alatt dolgoznánk?
- Tudni kell, hogy "ez az út" elhivatottsággal, türelemmel és kemény munkával jár, amire nem mindenki áll készen!
Kitartónak, elszántnak kell lenni: az, ha valami nem sikerül, nem azt jelenti, hogy nem fog a következő vagy az azt követő alkalommal - legyen szó álláskeresésről, a következő vizsgáról az egyetemen vagy éppen a megfelelő albérlet, bútorok megtalálásáról. Azt tanácsolom nektek, hogy mindig, minden körülményben haladjatok a döntéseitek szerin céljaitok felé, és soha ne adjátok fel - mert bár  nem lesz egyszerű -, de megéri, azt garantálom!(Mosolyog.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése