2017. április 30., vasárnap

Füstös Éva, „az örök lázadó”

Gillich Panna és Korsós Nóri még egy őszi hétköznap kereste fel a Korona Rádió reggeli adásának népszerű műsorvezetőjét, Füstös Évát. Azon a napon épp nem volt adásban. A családanya általában hajnalban kel, hogy Németh Istvánnal ő ébressze Kalocsa és környéke még álmos hallgatóit. Ő az, akitől hallhatjuk az induló nap fontos információit, s a reggeli szürkeségben az ő vidám kedélye csal olykor-olykor mosolyt is az arcunkra. 
Éva, a szabadnapján tele energiával, divatosan, mondhatni „berobbant” a stúdióba, ahonnan riportereinkkel egy kávézóba sétáltak, hogy beszélgessenek arról, "ki is van a hang mögött". A volt istvános életútja több szempontból is rendhagyó: sokszor - mint mondja - "lázad" a sztereotípiák vagy a korlátoltság ellen. Más hogy csinálja, mint sokan mások, legyen szó akár a gyermekvállalásról, vagy az öltözködésről, de a fiatalkori álmok felnőttként való megvalósításáról!

- Gimisként mi/ ki ellen lázadtál? Hogy képzeljünk el mint kamaszt?
- Sosem szerettem azokat a szabályokat, amik az elnyomják az egyéniséget, vagy azt sugallják, hogy ne gondolkodj önállóan! Az igazságtalanságot meg egyáltalán nem tudom elviselni. Na, Persze kamaszként ezt az ember abszolút eltúlozza, a végletekig elmegy, s így kap néhány beírást, vagy felhívják az igazgatói irodába ... Ezek inkább csínytevések voltak, nem "halálosan komoly" dolgok, és valljuk be, nagy volt a szám is. (Mosolyog.) Aztán, jó esetben, mindenki megtalálja a saját útját: van aki előbb, van aki csak később.

- Színésznő szerettél volna lenni. Mit csináltál, hol szerepeltél?
- Már 3 éves koromban spray-s dobozba énekeltem, otthon, jelmezbe öltözve, saját magam által elképzelt történeteket játszottam el. Általános iskolában Hamupipőkét játszottam, egy komoly színpadi rendezésben (kölcsönzős jelmezekkel, díszletekkel), három előadásban is. Gimiben pedig, amelyik műsorban csak lehetett, szerepeltem és szavaltam.

- A reggeli műsorban (Korona CaféNémeth Istvánnal ébresztitek a hallgatókat, immár 17. éve!
- Azt szokták mondani, olyanok vagyunk, mint egy házaspár: nem értünk egyet és vitatkozunk, cikizzük egymást. Ez azonban nem "a forgatókönyv" miatt van így, hiszen mi egyébként sem vagyunk mindenben közös nevezőn. Természetesen, nem vagyunk meggyőzhetetlenek, de parázs vitákba tudunk keveredni. Ha viszont valami jó ügy mellé kell állni, azonnal vállvetve, a legnagyobb egyetértésben tesszük a dolgunkat. A segíteni akarás mindkettőnkben benne van.

- Élőben megy a reggeli adás: nincs hibázási lehetőség!
- Az élő adás varázsa … naná, hogy bakizik az ember, attól ember és nem egy gép! Pont ettől olyan izgalmas. És ennek a műfajnak is megvan a maga varázsa: nagyon gyorsan tudsz reagálni minden történésre. Első naptól kezdve tudtam, ez nekem való! A hangra a tévében nem figyelnek annyira az emberek, ott a külsőségek a fontosabbak, a rádióban viszont csak a hangoddal operálsz, nem számít ki hogyan néz ki.

- Hogy bírod a korán kelést? 
- Már hozzászoktam, hogy négy óra 10 perckor csörög az órám. És megvan a hajnali kelésnek is a hangulata! Általában a hallgatóink megkérdezik, hogyan tudunk már reggel hatkor röhögcsélni, hiszen más csak akkor nyitja ki a szemét. Azért kelek négy órakor, hogy mire kezdődik az adás, "teljes fordulatszámon pörögjek". És 10-kor már ebédelek ... (mosolyog).

- Egy reggeli műsorban a műsorvezetőkről sok információ kiderül. Szívesen beszélsz a magánéletedről, családodról?
- Nagyon vigyázok arra, mit mondok: van egy határ, amit nem lépek át! De ha tanulságos, vagy éppen vicces a dolog, akkor szívesen mesélek róla. Amikor egyszer elmondtam adásban, hogy véletlenül bevettem a cica tüzelés elleni gyógyszerét, még hetek múlva is visszakérdezték tőlem, hogy milyen hatással volt rám. Az állatorvos, azóta is rajtam nevet, mert felhívtam…(Nevet.)

- Nem rég vált valóra gyermekkori álmod, a színészet…
- Igen! Bneu László (a Kalocsai Thália Társulat rendezője - Szerk.) keresett meg, hogy segítsek neki egy rendezésben. Nem tudom, miért gondolta, hogy én ehhez értek, mert abszolút nem! Az Acélmagnóliákat szerették volna színpadra állítani, és meghívtak az egyik szerepre. Az olvasópróbán én olvastam fel Emily szerepét is, s a rendező végül úgy döntött, hogy ennek a szereplőnek a karaktere jobban illik hozzám. 

- Eljátszol a gondolattal, hogy a színpadon kinek a bőrébe bújnál szívesen?
- Amikor régen elmentem színházba, fájt a szívem, úgy eljátszottam volna egy-két szerepet! Most már nincs ilyen. A rendező pontosan tudja, hogy milyen karakterek illenek hozzám, úgyhogy izgatottan várom a következő feladatot is.

R: Harling: Acélmagnóliák. Kalocsai Thália Társulat
2016, rendező: Bneu László. (Füstös Éva/ Emily,
Iván Adrienn, Horváth Márta és Jambrik Ibolya)



Dunai Ferenc, „A nadrág”. Kalocsai Thália Társulat, 2016, rendező: Bneu László. 
(Füstös Éva/ BertaPóli Róbert, Mészáros Máté, Lakatosné Jambrik Ibolya)

- Mit gondolsz, milyen kép alakult ki rólad a hallgatókban, nézőkben?
- Csak remélni tudom, hogy sokan szeretnek! A megszólalásaid alapján mindig kiderül, hogy ki vagy, hosszútávon nem tudod megjátszani magad. A színházban az a jó, hogy rögtön kapok visszajelzést, a rádióban nem, ami néha nagyon hiányzik. Sokszor nem merem elhinni, ha jót mondanak, szkeptikus vagyok. A lányom véleményét viszont mindig teljesen elfogadom!
Ez ilyen szakma, bírni kell a kritikát, és tudni kell, hogy melyik az építő jellegű, s mi a fél információból táplálkozó "rosszindulatúság". Már Presser Gábor is megénekelte, hogy „nem szerethet mindenki”.

- Már közel két évtizede halljuk a hangodat nap mint nap. Nem gondoltál arra, hogy váltasz, és valami másba kezdesz?
-Van egy tök jó Konfuciusz idézetem: "Válassz olyan munkát, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod." Azt nem tudom még, meddig folytatom, de szerintem fogom érezni, mikor kell abbahagyni.
Annyi minden van a fejemben, amit nagyon régen le akartam írni, elképzelt történetek, szinte forgatókönyvszerű álom-élmények. Van egy 15 éves, még kézzel írott füzetem, amibe ezeket gyűjtöm. Azt mondtam mindig, ha majd lesz laptopom, meg időm, folytatom - van laptopom, de még mindig nem kezdtem hozzá. (Mosolyog.) Ez lustaság, semmi más!

- Lányodat fiatalon hoztad a világra, így tervezted?
- Gimisen azt mondtam, soha nem megyek férjhez, aztán én lettem az osztályból az első anyuka. Nem így terveztem, de egyáltalán nem bánom! Ő, Annamari, az első szülött gyermekem a legjobb barátom, a másik felem. Ha egyikünk elkezd egy mondatot, a másik be tudja fejezni. Közös kedvencünk a Szívek szállodája című sorozat, mert nálunk is hasonló az anya-lánya kapcsolat, mint a filmben, s a főszereplő is húsz évesen szült, mint én.

- Miért alakult így a történeted?
- Nagy csalódás volt, hogy nem sikerült a felvételim a Színművészetire. Megviselt a dolog, aztán azzal vigasztaltam magam, hogy ha olyan kiugróan tehetséges lennék, akkor fölvettek volna. Középszerű meg nem akartam lenni. Utána Szegeden, magyar-ének szakon, a sikeres írásbeli után dacból nem mentem el a szóbeli vizsgára. Aztán megismertem a gyermekem apját, és eldöntöttem, hogy férjhez megyek. Ez is lázadás volt a saját magam által kijelölt, korábbi életpályával szemben. Azután pedig egyből megszületett a lányom, Annamari.

Éva mellett Peti és Dani, valamint nővérük, Annamária
- Milyen volt 20 évesen és milyen most anyának lenni?
- Annamarinál nagyon fiatal voltam, nemcsak akkor, amikor született, még akkor is, amikor húsz éves lett. Igyekeztem jól csinálni, könyvekből olvasva, követve védőnő anyukám tanácsait. Jó anya akartam lenni - sokszor görcsösen, mert féltem, hogy elrontok valamit. Most már sokkal nyugodtabb vagyok, másképp élem meg az anyaságot, minden percét próbálom kiélvezni. De hát két kisfiú az teljesen más anyát kíván (nebet). Anno "babáztam", babaruhákat varrtam a Barbiknak, most focizok, párnacsatázok, szuperhős jelmezt készítek meg "gunyeszt" építek ... S a kedvükért megtanultam korcsolyázni is.

- Hogyan viseled a külvilág esetleges rosszalló megjegyzéseit döntéseid kapcsán?
- Minden csoda három napig tart csak! Ezek szirénhangok, ha jó pillanatban találtak meg, akkor simán túlléptem rajtuk, lazán, "meg sem hallottam", ha rosszabban, akkor is csak egy-két napig foglalkoztatott, aztán elfelejtkeztem róluk. Igyekszem a jelenre koncentrálni, meg a jó dolgokra, emberekre.

- Nagyon fiatalos, energikus vagy…
- Szerencsés vagyok, mert az anyukám is jóval fiatalabbnak néz ki a koránál! Lehet, hogy a titok az erős egyéniségünkben rejlik. Arról nem is beszélve, hogy két mozgékony 8 éves kisfiú energikus anyukát kíván. 
Ha nem lennék "lázadó", akkor valószínűleg nem is így öltöznék! Amikor látom az amerikai nyugdíjas turistákat Kalocsán, mindig megnyugszom: miért ne járhatna az ember nyolcvan évesen is farmerban, sportcipőben - lezseren? Hol van ez előírva, hogy az idősebbeknek visszafogott, unalmas cuccokat kell viselnie?! Nem szeretnék ugyanakkor görcsösen fiatal sem maradni! Látom a ráncaimat, teljesen megbarátkoztunk egymással! (nevet) Ha felveszek valamit, amiről nem tudom eldönteni, passzol-e hozzám vagy sem, akkor megkérdezem Annamarit, hogy "veterán bakfis" vagyok vagy sem? Ez az a kategória, ami már Too Much (nevet!)


- Ha lenne egy szabadnapod, mivel töltenéd?
- A nagylányommal lennék: csak mi ketten! Régebben csináltunk "csajos programot", felmentünk Pestre állatkertbe, moziba, színházba … Ő is olyan, mint én, lélekben sosem fogunk felnőni! Mai napig befejezzük egymás mondatát, idézünk mesékből, filmekből… Érdekes, hogy ő nem lázadó típus. Így könnyen átvészeltük a kamaszkorát, hozzám képest az öve „szláv karnevál” volt! Persze egyéniség Ő is, és a társaságában mindenki jobban érzi magát. A dédmamám azt az elvet vallotta: úgy kell gyereket nevelni, hogy mások is tudják szeretni Őket. Annamarinál, úgy látom, ez sikerült. Remélem, az ikreknél is így lesz! (Mosolyog.)


"A műsorvezetést nem tekintem munkának, mert ez olyan hivatás, amelynek során valamit adni lehet az embereknek, és ez a legfontosabb, nem az esetleges ismertség. Érzéseket, gondolatokat ébreszteni, sorsokat megismerni és bemutatni, szórakoztatni, segíteni, ez az értelme.” Forrás: La femme magazin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése