2017. április 20., csütörtök

Eperjesi György: "A hecc, a poén: hajtóerő"


Kántor, tanár és fegyőr ... Ezek a foglalkozások első hallásra talán messze állnak egymástól, pedig egy fontos dolog összeköti őket: a zene! Eperjesi György életében a zene mindig jelen volt, csak más-más formában: kántorként az orgona sípjait szólaltatja meg, általános iskolában tanított és tanít ma is éneket, az elmúlt közel egy évtizedben pedig mint nevelőtiszt, a rácsok mögött ülő nőknek tartott énekkari próbákat. 
Egykori diákunk (ahogy barátai, ismerői nevezik), George-dzsal a Kalocsai Nebuló EGYMI és a Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola tanárával, a "jezsuita" és a "zárda" templomok kántorával fiatal életének érdekes fordulatairól Gillich Pannának és Korsós Nórinak beszélt.


Illusztráció. Forrás: commons.wikimedia.org
"Orgonán játszani annyi, mint az örökkévalóság megérzéséből és megértéséből fakadó erőt kinyilvánítani." (Charles-Marie Widor)

- Hogyan kezdtél orgonálni?
- Ének - zenei általános iskolába jártam, ott kezdtem el zongorázni. Egyszer, eljutottunk  a családdal egy karácsonyi orgonahangversenyre.  Az élmény meghatározó volt: utána azonnal jelentkeztem a kántoriskolába, amit a gimnázium mellett végeztem el. Mint közben kiderült, nagypapám is kántor volt, a kottáit örökölhettem is ...


Kalocsa, Szent István király út, szemben a 
Szent István király templom. 
Forrás: Fortepan.hu
- Húsz éve a Szent István király (jezsuita vagy Jézus Szíve), tizenöt éve a Szent József (zárda) templom orgonáján játszol. Egy picit elrugaszkodva a valóságtól, hol orgonálnál még szívesen?
- Kipróbálnám egyszer a világ legnagyobb orgonáját, de csak a hecc kedvéért, hogy "mekkorát szólhat"  Nagyon szeretek azon a hangszeren játszani, "amin felnőttem", ismerem minden zegét-zugát. Egy időben szerettem volna nagyobb templomban is játszani, de ahhoz nagyobb tudás is kellene.

- Talán, nem hiszel magadban eléggé?
- A határaimmal képben vagyok, mindenből tudok egy kicsit, de nagy hangszert megszólaltatni nehéz feladat, napi nyolc óra gyakorlás kell, de legalább négy, ami munka mellett lehetetlen.

- Adódik a kérdés: vallásos vagy?
- Igen, "a magam módján" az vagyok: a hit végigkíséri az életemet. Egy-egy nagyobb megpróbáltatás előtt el-elmormolom a fohászt: „Most figyelj rám, megígérek mindent! Csak most az egyszer segíts!” És van még pár ehhez hasonló! (mosolyog). Akik csak az érem egyik oldalát látják, azok megdöbbennek, hogy egy Tankcsapda koncerten is nagyon jól érzem magam!

- Pályádat tanítással, általános iskolában kezdted. Miért tartod fontosnak az énekoktatást?
- Alsóban szerintem még minden gyerek szeret énekelni, az oviból hozott dalocskákat, mondókákat azután játékosan tovább lehet/ kell fejleszteni. Tanításunk célja mindig a zene megszerettetése! Az énekléssel, zenével jó hatással vagyunk a gyerekek lelki fejlődésére, és sok örömet, játékosságot tudunk adni nekik.

- Olyan igazi "tanító bácsi" voltál köztük annak idején?
- Csomó "bolondságot"csináltunk együtt: hógolyóztunk, ugráló köteleztünk, fociztunk ... De a rend és fegyelem kérdésében szigorú voltam. Azoknak pedig, aki nem viselkedtek jól, nem az ellenőrzőjébe írtam, hanem erősítő gyakorlatokat végeztünk (mosolyog).

Fotó: Kalocsai Fegyház és Börtön
- Nagy váltásnak tűnik, hogy ezután közel egy évtizedig a Kalocsai Fegyház és Börtönben dolgoztál nevelőtisztként. Hogyan kell elképzelni az ottani munkádat?
- Volt egy fogvatartott csoportom. Velük voltam, dolgoztam nyolc órában. Eléggé összetett feladat volt, az ő ügyes-bajos dolgaikat intézem: segítettem a kapcsolattartásukat, mindennapos életüket, ha problémájuk volt, meghallgattam őket, s igyekeztem segíteni is.

- Súlyos bűncselekmények elkövetőivel voltál együtt. Nem féltél közöttük?
- Persze, mindenki fél, de nem szoktam megfutamodni, hanem "bele állok a történetbe, mint a gerely" (mosolyog). Eléggé önállóan mozogtam közöttük, azt mondtam a lányoknak, "tőlem kell félni, senki mástól a világon" (nevet)!
Fotó: Apró Andrea / BvOP

- Korábban anyukád vezette a börtön énekkarát, tőle vetted át ezt a feladatot. Tehetségesek a fogvatartottak?
Ha azt mondom, hogy a csapat háromnegyed része kottát olvasni sem tudott?!  Talán, ezek után meglepő, de három szólamban énekeltünk, elég nehéz darabokat (persze, hallás után). Szerintem, igen: tehetségesek!

- Előítéletes voltál-e a "lányokkal"?
- Nem, ezen túl kellett lépni, másként nem lehetett volna dolgozni! Nem foglalkozhattam azzal, hogy ki mit követett el a múltban  rájuk sem bírtam volna nézni! Ugyanolyan emberek voltak a szememben, mint bárki más. Pálcát sem törhettem felettük: elgondolkoztam, mi lenne, ha egyszer én kerülnék ilyen helyzetbe – akarattal vagy akaratomon kívül , s úgy tartottam, nincs jogom ahhoz, hogy ítélkezzem felettük. Nem is tettem, úgy néztem rájuk, mint hétköznapi, civil emberekre.

- Milyen stílusú dalokat énekeltetek? 
- Főleg kalocsai népdalokat és egyházi énekeket (latinul és magyarul), de a könnyűzene klasszikusait is (Enya, Beatles, L. Armstrong stb.) Az egy, két vagy éppen három szólamban megszólaló repertoárunk tehát sokrétűnek volt mondható.

Fotó: magyarkurir.hu
- Hogyan készültél a próbákra?
- Annak megfelelően tervezem a programot, hogy a mi a cél: fellépésre készülés, vagy csak "zenével, énekkel való kikapcsolódás" – Igazából, a munka mellett, nem sok idő jutott az alaposságra.

- Miért fontos az elítélteknek, hogy a kórusban énekeljenek?
- Fontos számukra a társaság, ahogy az is, hogy az énekléssel "alkothatnak". Mind a próbákon, mind a szereplések alkalmával a megszokott napi rutinjukhoz képest más közegben mozoghatnak.

- Mit tapasztaltál, hogy élik meg a szerepléseket? 
- Úgy éreztem, a karéneklés nagy feltöltődés számukra, hisz "szépet alkothatnak saját hangjukkal", olyat csinálnak, amit előtte soha, és ezt az emberek (a társadalom) el is ismerik. Nagy élményt jelent nekik, hogy "jót tehetnek", széppé tehetnek egy-egy ünnepet, eseményt, s így néhány pillanatra függetlenedhetnek sorsuktól, kiléphetnek abból a szerepből, hogy kik ők, milyen bűnt követtek el a múltban.

Fotó: Kalocsai Fegyház és Börtön
- Mivel buzdítottad őket egy-egy fellépés előtt?
- Buzdítás?! Megverem mindet, ha nem azt csinálták, amit én akartam (nevet)! Azzal, hogy „tudom, ügyesek, és ezt meg kell mutatni”, s hogy „jót tehetünk”. Templomi fellépés előtt mondtam, ha „valaki szépen énekel: kétszeresen imádkozik”, civil alkalom előtt pedig: „a hallgatóság úgy élvezze az éneklést, ahogy mi élvezzük”, vagy azt, hogy „most az otthon maradottakért” éneklünk. George és a kórus fellépéseiről itt és itt olvashatnak bővebben.

- Te "vidámságot vittél"  a börtönbe?
- Persze, alaptermészetem a vidámság! Szoktam mondani, a hecc, a poén nem hátráltat, hanem hajtóerő, és ez teljesen jól működik a hétköznapok feszültségeinek oldásában. Megtanultam ugyanakkor, hogy becsüljem az életben a legkisebb dolgokat is. – Hogy miért voltam a börtönben vidám?  Arra gondoltam, ezt a napot is túléltem! (nevet) – Nem, azért ennyire nem volt életveszélyes! Ha például tíz emberből egynek sikerült segítenem, már elégedett voltam. Azután bezártam minden bajom az irodámba, és mentem haza, ahol teljesen más világ várt ...
Fotó: bv.gov.hu
- Változtatott-e rajtad ez a munka?
Talán felnőttem, de ez nem biztos! (nevet) Megtanultam megbecsülni az életemet, a dolgaimat. Ha csak öt perc szünetem van, amit a szeretteimmel tölthetek, az nagy kincs! A börtön mellett ott volt (mindig) a zene, ami feltölt és kikapcsol ... S gyerekes rácsodálkozással tudom nézni a csillagos eget is: az ilyen apróságokat előtte is megbecsültem, de azóta még jobban. Rájöttem, hiba mindig rohanni, elveszni a gondokban – néha megállok és rácsodálkozom a világra!






George főszereplésével, a kalocsai börtönben Énekfogytiglan címmel Kvalla Gábor és Polyák Péter egy dokumentumfilm forgatásába kezdett tavaly. A mozi elsősorban az énekkarról, a közös éneklésről, a nevelő és a fogvatartottak munkakapcsolatáról szól. Az alkotók munkájukat a filmszemlékre szánják.


Forrás: koronaradio.hu

George is tagja a „kék lovagok” motoros világszervezetének hazai egységéhez (Blue Knights LE MC Hungary) 2016-ban csatlakozott kalocsai csoportnak. A "két keréken száguldó" rendvédelmi dolgozók ingyenes motoros vezetéstechnikai napokat szerveznek, jótékonykodnak, legutóbb pl. magukra vállalták óvodások rollerjeinek helyrepofozását.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése