2017. április 4., kedd

"A jövő titokzatossága ..., szerelmek és barátságok, az összekapaszkodás élménye ..." - A Képzelt riport az István Napokon

Az idei István Napokra különleges előadással készülnek színjátszóink, Dr. Deákné Tóth Veronika tanárnő vezetésével. Témájuk, a musicalnek, ennek a 20. századi amerikai zenés színházi műfajnak egyik első magyarországi klasszikusa, Presser Gábor és Adamis Anna darabja, melynek alaptörténete Déry Tibor kisregényéből készült. 
A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról egy disszidált magyar házaspár történetét meséli el. József és Eszter szeretik egymást, de a lány, hogy nyomasztó szorongását oldja, kábítószerekhez nyúl, s meg is szökik férjétől. Montanában, egy hatalmas popfesztiválon akar elvegyülni a "hippik" közt. József itt, ebben, a veszélyeket is rejtő világban akarja megtalálni a feleségét
Iskolánk táncosai a történetet táncképekben idézik fel a tehetséges, fiatal koreográfus táncművész, Réz Adrienn alkotó fantáziája révén. 
"Belestem" a csapat egy-két próbájára, s mondhatom, hatalmas szorgalommal, lelkesedéssel és magas szintű technikai tudással készül az előadás, melynek színpadi megvalósulási formáját az István történetében eleddig én még nem láttam ... 
Összeállításomban először a rendező, majd pedig a táncosok közül Baczúr Annamária (11. A), Vén Bíborka (11. A) és Szentesi Dániel (9. C) szólal meg, hogy megosszák a darabbal kapcsolatos élményeiket, gondolataikat, és, hogy kedvet csináljanak előadásukhoz. A fotókat a próbákon Magony Martin készítette.
A bejegyzés végén a Kalocsa Tv tudósítása az előadásról közvetlenül indítható.

- Miért választottad a Képzelt riportot az előadáshoz?
- Több szempont vezérelt a darabválasztásban. Az egyik, hogy valami olyan produkcióval álljunk elő, ami még nem volt az utóbbi időkben az iskola színpadán. A másik, hogy valami dinamikus, a mai gyerekekhez közel álló, látványos előadás jöjjön létre, továbbá szerettem volna kihasználni azt a lehetőséget, hogy sok diákunknak van több éves táncos gyakorlata. Erre az értékes művészeti ágra akartam ráirányítani a figyelmet, megmutatni a mozdulatokban rejlő kifejezőerőt, a szavak nélküli közlés katartikus erejét.

- Milyen élményeid, emlékeid vannak vele kapcsolatban?
- Az eredeti darabbal keletkezésének évében, 1973-ban gimnazistaként találkoztam legelőször a Madách színházban, az első, nagy hírű előadóművészekkel: Tahi-Tóth László, Ernyei Béla, Balázs Péter, Almási Éva, Kútvölgyi Erzsébet, Béres Ilona stb.. Alakításuk magával ragadott, de mindenek előtt Presser zenéje, az LGT élő zenélése. A dalokon egy generáció nőtt fel, kívülről tudtuk mindegyiket.

A hangfelvétel idekattintva indul. 
Hallgasd közben! :-)

- Hogy gondolkodsz róla? Mit, s miért szeretnél megmutatni a közönségnek?
- Nem a kisregény eredeti története az, amit meg akartam jeleníteni. A keret persze ez, de leginkább az a párhuzam izgatott, amit az útkereső, sokszor lázadozó, a hétköznapok mókuskerekéből kiszakadni akaró mai fiatalok is megélnek. A fesztiválok hangulata ma sem más. Az érzések, a kérdések, a jövő titokzatossága, a veszélyek, a szerelmek, a barátságok, az összekapaszkodás élménye ugyanúgy jelen van a középiskolások életében, mint elődeiknél. Erre az életérzésre, és a jövőjükért való felelősségvállalásra szeretném irányítani a figyelmet.



- Hogyan választottad ki a táncosaitokat?
- Megszólítottuk mindazokat a diákokat, akikről tudtuk, hogy valamilyen táncegyesületben dolgoznak. Örömteli, hogy meglepően sokan vannak a gimnazisták között. Vártuk azokat a jó mozgású fiúkat és lányokat is, akiket kollégáim javasoltak. Elmondtam nekik, mire készülnénk, milyen szigorú tanulási és próbafolyamat vár rájuk, majd dönthettek, ki áll be a munkába.

- Ki és miben segítette a koreográfusi munkád?
- Egykori néptáncosként és együttesvezetőként magam is készítettem koreográfiákat, de tudtam, hogy ez a feladat másfajta színpadi mozgást igényel. A táncművészettel hivatásosan foglalkozó barátaimon keresztül jutottam el az Operett Színház fiatal táncművész- koreográfusához, Réz Adriennhez, aki igent mondott felkérésemre. A gyerekeket egyből megnyerte kedves, közvetlen egyéniségével, és tudásával kivívta azt a figyelmet és fegyelmet, ami egy színvonalas munkához szükséges. Többféle táncstílusból ötvözte össze a koreográfiát, melyben a néptáncelemek is megjelennek. Utóbbiak beépítését én vállaltam magamra. A koncepciót megbeszéltük, folyamatosan egyeztettünk. Így állt össze a tíz képet megjelenítő táncképsor.

- Milyenek a próbák? Hogy tudtok együtt dolgozni?
- A próbák fárasztóak, kemények voltak, de a táncosaink "a profik" fegyelmével és kitartásával dolgoztak. A rendszeres pénteki gyakorlás mellett többször volt egész napos próbánk, a vasárnapok és az ünnepnapok is a közös munka jegyében teltek. Ezért köszönet jár a családoknak is, akik zokszó nélkül álltak a gyerekek elfoglaltsága mellé. Remélem, nagy örömmel és büszkeséggel nézik majd gyerekeiket! (Mosolyog.) Ezúton is szeretném megköszönni az iskolavezetésnek és kollégáimnak, hogy lehetővé tették, hogy létrejöjjön ez az előadás!

- Miért érdemes, szerinted, megnézni a darabot? 
- Egy kitartó gyerekcsapat tehetsége, akarata és táncszeretete létrehozott egy különleges előadást, amely megérdemli, hogy telt ház előtt kerüljön bemutatásra! (Mosolyog.)

- Hallottatok-e korábban is a Képzelt riportról, s ha igen, mit gondoltatok róla?
Szentesi Dániel: - Az előadás előtt nem hallottam róla, de örülök, hogy megismertem, mert egy fantasztikus musical, aminek a zenéit a csapatból mostanra már mindenki kívülről fújja, annyira fülbemászó! (Nevet.)
Vén Bíborka: - Néhány zeneszámot már ismertem korábban is a musicalből, melyek azonban,  első hallásra, nem igazán tetszettek. Mivel nem ismertem a "mögöttük lévő" történetet sem, ezért, számomra azok "érthetetlenek" is voltak. Amikor viszont elkezdtünk dolgozni a darabon, mindegyik tétel értelmet nyert, az egész történetet a zenével együtt nagyon megszerettem, és remélem ezzel a közönség is így lesz majd! (Mosolyog.)


- Hogyan kerültetek az előadásba?
Szentesi Dániel: - Deákné tanárnő kutatta fel az iskola táncos vagy zenei múlttal rendelkező diákjait, így verődött össze a csapat. Nagyon jól lettünk kiválogatva, így örülök, hogy a tagja lehetek.
Vén Bíborka: - Az első megbeszélésre, amit Deákné tanárnő hívott össze, még meglehetősen sokan eljöttek, a későbbiekben viszont, amikor kiderül, hogy milyen sok munkával jár majd, sokan úgy döntöttek, hogy inkább nem akarnak benne részt venni ... (Mosolyog.)

- Nektek van-e táncos múltatok? Ha igen, segítette-e az a koreográfia tanulását? 
Baczúr Annamária: - Én óvodás korom óta néptáncolok, más balettezik vagy modern táncot tanul ... Ezek a tapasztalatok sokat segítettek nekünk a betanulásban, illetve egymástól is tanulhattunk.
Szentesi Dániel: - A csoport minden tagjának van táncos múltja, így a koreográfiákkal viszonylag gyorsan tudtunk haladni. Mivel a csapat nagy része néptáncosokból áll, így nehézséget talán egy-egy hip-hopos figura jelentett csak, amiknek a lényege, hogy lazának kell lenni és el kell engedni magunkat, ami nem volt megszokott a szigorú keretek között táncolt néptánc után.
Vén Bíborka: - Igen, mindnyájunknak van táncos múltja, ezért könnyen tanultunk, szerencsére! Ami nehézséget okozott, az egyértelműen az említett néhány hip-hopos rész .... Néha sok türelemre volt szükség és még több folyamatos gyakorlásra, hogy egy-egy mozdulatot rendesen be tudjunk tanulni.

- Mi a szereped az előadásban? Mi a kedvenc jeleneted a darabból, s miért?
Szentesi Dániel: - Én játszom Józsefet, aki elveszíti a feleségét, Esztert, a montanai rockfesztiválon. A szerep nagyon tetszik, talán a legjobban sikerült része Eszter és József történetének az, amikor a lány eltűnik férje mellől, szomorú az, hogy, elválnak útjaik. Ezt a részt Deákné tanárnő nagyon "eltalálta", ez a kedvenc részem. Szinte szorosan "mögötte áll ebben a versenyben” az a jelenet, mikor József megpillantja még egyszer, utoljára, Esztert a tömegben, s aztán nem soha látja többé ...
Vén Bíborka: - Konkrét szerepe és neve igazából csak a két főszereplőnek, Daninak és Eleki Grétának van, de mindenki ugyanúgy látszik a színpadon, és kiveszi a részét a „nagy egészből”.
Az egész darab mondanivalója az, ami nagyon tetszik, talán a kedvenc tételem is, a „Ringasd el magad” című, ahol földi elemek is vannak a mozdulatsorban. Ez nagyon új volt nekem, és igazi kihívás is, talán ezért is tetszett meg annyira.
Baczúr Annamária: - A "Menni kéne" és a "Arra születtünk", mert ezekben a jelenetekben mindenki részt vesz!

- Milyenek a próbák? 
Szentesi Dániel: -  A társaság miatt nagyon jó hangulatú próbák vannak, így az együttműködés sem okozott gondot senkinek. A próbák nagy részén vidámak (néha túl vidámak) voltunk, amit a tanárnő a "komoly részeknél" nem igen díjazott. Talán, az egyik legnehezebb feladata volt a csoportnak (ez) a "megkomolyodás" a komor és bús tételeknél.
Vén Bíborka: - A próbák mindig jó hangulatban telnek, persze nagyon sokat dolgozunk, és így általában elfáradunk, de nagyon jó kis csapat kovácsolódott össze a próbák alatt. Néha, szerintem is, túl sokat is bolondozunk, s nem figyelünk oda kellőképpen, de szerencsére ezt a rendezőnk és a koreográfusunk is jól kezelte. Összességében, ha vége ennek az egésznek, nekem nagyon fog hiányozni a közös munka, és mindenki, aki részt vett abban, hogy ez a darab megszülethessen! (Mosolyog.)
Baczúr Annamária: - Nagyon jól éreztük magunkat, s közben, egy összetartó kis csapat lettünk, akik gördülékenyen tudtak egymással dolgozni. Persze, kellett ehhez még Réz Adrienn türelme, segítőkészsége is!

- Hogyan ajánlanád másoknak, miért érdemes, szerinted, megnézni a darabotokat? 
Szentesi Dániel: - Ajánlom, mert egy rendkívül energikus és pörgős darabról van szó, ahol az ember egy percig nem fog unatkozni. Deákné tanárnő és Réz Adrienn, aki segédkezett a koreográfia jó részének összeállításában, szerintem, remek munkát végeztek, s remélem, hogy befektetett munkájukat nekünk is sikerül majd "visszaadni" - elkápráztatni a közönséget! (Mosolyog.)
Vén Bíborka: - Úgy gondolom, hogy az a lelki világ, amit a mű tükröz, mindenkihez valamilyen szinten közel áll, hiszen a fiatalos lázadást, a szerelem elvesztését, a kétségbeesést, „amikor már eleged van a világból” érzést mindenki átélte már legalább egyszer, vagy éppen abban a korban van, mikor átéli ezeket a dolgokat. Egy ilyen darabnál fontos, hogy megérintse és bevonja azt, aki nézi és ez a produkció éppen ilyen élményt biztosít annak, akit ez érdekel/hajlandó ezt befogadni...
Baczúr Annamária: - Mert életszerű a téma, a produkció pedig lendületes és látványos!

Minden kedves Olvasónkat szeretettel várjuk előadásainkra: 2017. április 6-án, csütörtökön, (a diákokat) 12.30-kor, (a felnőtteket) 17 órakor a Kalocsai Színházba, valamint május 1-én az Érseki kertben!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése