2017. március 3., péntek

Színészi (előadói) megjelenítés elemzése egy videoklipben - A 2015-2016. tanév legjobb dolgozataiból

  A házi dolgozat címe: A színészi (előadói) megjelenítés, testbeszéd elemzése egy magyar videoklipben – a zene és a szöveg összefüggésében volt.
    Az alább közölt dolgozatok, (illetve azokból részletek) alapos, a megadott szempontokat teljes körűen érvényesítő, szép munkák. Valamennyi írás megragadta a bemutatott klip lényegét, s helyesen elemezte a kifejezőeszközök legfontosabb sajátosságait. A szerzők gondolatai, értelmező megállapításai is találóak voltak, s olykor szubjektíven (és hitelesen) azokat tovább is gondolták, véleményezték. 
   Gratulálok Nektek: Csomány Csenge, Izsák Borbála, Sánta Barbara (12. A); Horváth Kamilla, Molnár Melánia Vivien, Túrú Laura (12. B); Katona Laura, Maros Kitti, Molnár Eszter, Schuszter Dóra (12. C)!



Izsák Borbála (12. A)

    Választásom, a 30y-tól az Egypár c. dalhoz megjelent videoklipre esett. A 30y 2000-ben alakult magyar banda, akik az alternatív rock jegyében alkotnak. Állandó tagjai a Beck-testvérek, Varga Ádám és Sárközy Zoltán. A bemutatandó videoklip 2012-ben jelent meg. 
     A hallottak és a látottak elemzése előtt muszáj beszélnünk a címről. Az „Egypár” kifejezés gondolatébresztő, számomra ez a játékos megnevezés – rögtön a dal elején, sejtetve a későbbi hangulatot és a témát – az összetartozás szimbóluma. Az általánosított „egy pár” (valahol, valamikor, valakik) mégiscsak és minden esetben egyek – erre utal az, hogy az egyébként külön írandó két szó eggyé válik, és lesz „egypár”. Ebből már nyilván gondolhatunk arra, hogy a szerelem és a párkapcsolat adja majd a zene mögött megbúvó témát, azt azonban (még) nem tudhatjuk, hogy az "igazival", vagy az ironikus megközelítéssel lesz-e dolgunk.


     A rendezői elv a klip indulásakor már az első pár másodperc alatt világossá válik: minimalista jegyek tömkelege (úgy értve, hogy nem egy nagy színpadi forgatás közepébe csöppenünk, arénaszínpadról pedig szó sem lehet); hangszerek, testrészek szimmetrikus elrendezésével találkozunk, amik véleményem szerint mind-mind a testi-lelki komplementaritást igyekszenek kifejezni. Már 0:00-nál, a gitárok elhelyezkedésével és az azokat pengető karokkal is alátámaszthatjuk ezt. Ha mélyebben szeretnénk megérteni a rendezést, megemlítésre kerülhet még az is, hogy például 0:07-nél, amikor elérünk a zongorás részhez, a két hangszer fordítottan jelenik meg, így az egyik kéz ujjai inkább lejjebb, míg a másiké inkább feljebb játszanak a billentyűkön. Talán ez értelmezhető úgy is, miszerint nem mindig „pendülünk egy húron”, azaz a párkapcsolatokban igenis vannak hullámvölgyek – ez a szerkesztési elv pedig pontosan ezt fejezi ki; fent és lent. 0:10-nél ugyanez jelenik meg a gitárok esetében is. A következő képsor (0:13, a dobok) is hasonló jelentést hordoz magában, mint az előző kettő. A szimmetrikus dobok és a kezek, amik ütik azokat, a tempójukban különböznek egymástól. Mindebből az vonható le, hogy még csak el sem kezdődött az ének, máris a képek, a cím és egy ritmikus alapzene összefonódásából rengeteg lényeges információt le lehet szűrni. Összegezve; a szimmetria az egymásra hangolódást, és a már említett „egy húron pendülést” jelzi, míg az ezekben rejlő apró fordítottságok pedig azt, hogy mégse vagyunk ugyanolyanok, és habár igyekszünk egymást kiegészíteni, igenis van, amiben nem értünk, vagy soha nem is fogunk egyet érteni.

    0:15, ez az ének elindulásának időpontja, és a megjelenített dolgok változása. Most már konkrét személyeket látunk feltűnni. Annyira kreatív megvalósítás! Egy internetes program segítségével egy kissé torzítják az arcokat. Folytatódik az az elv, miszerint szimmetrikusan, egyszerre két alak tűnik fel. Egy idő elteltével megfigyelhetjük, hogy az arcok nagyon hasonlítanak egymásra. Legtöbb esetben egy férfi és egy nő áll egymás mellett (ez néha változik, de ennek jelentésébe most ne menjünk bele), akiknek az arca mögött egy személy bújik meg. Ez az egy arc lehet nőé is és férfié is. De hogy közben miről is énekel Beck Zoltán?
     Rögtön az első mondat: „Annyi jó szagú nő van, és annyi jó szagú férfi”. Az első mondat már kapásból a „legbrutálisabb testi aspektust” említi; a szagot, amely kiválasztja azt, kihez is vonzódunk igazából. Tovább haladva: „és annyira vágynak arra, hogy együtt tudjanak élni”. Ezek szerint hiába minden szag és vonzerő, mégis van az úgy, hogy nem stimmel valami. Marad a vágy a jóra és a harmóniára, arra, hogy a szag teremtette alapok tökéletességet szüljenek, ne pedig diszharmóniát. Azonban ezt vezeti végig a második gondolatmenet is; "A szemükben nincsenek fények, a szívükben lakik a bánat, az ujjaik alkatrészek, amiket jól használnak”. Ez ismét biológiai funkciókat jelenít meg, a testiséget, ami sokszor pótolja a lelki intimitást, és felülkerekedik a problémákon, a kapcsolatba beálló ürességen.
    „Napfény akartam lenni, friss zápora a földnek”, erről pedig mindannyiunknak Shakespeare LXXV. szonettje jut eszünkbe („Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, S tavaszi zápor fűszere a földnek”).
     Az értelmezés szempontjából fontosak az „akartam lenni” és a „volnál” szavak használata, már csak a szonett hasonlata kapcsán is, miszerint ez a szerelmi vallomás fiktív. Szerintem ezek utalnak egyértelműen arra, hogy ez a szerelem nincs. Ezt alátámasztja az is, hogy „giccses reményként” említi meg a kapcsolatot, amit metaforáival mutatott nekünk.
     Lényegében egyértelműen megállapítható, hogy többféleképpen értelmezhető az egész. Zseniális az, ahogyan a két ember mozdulatai egyként jelennek meg (a szemek mozgása, az arcmimika, a rágózás és az egész testbeszéd), de a szöveg szerint mégse jó, mégse működik jól. Nem az előnyöket hangsúlyozza, hanem azt, hogy „a jó napok polca megtellett”, és hogy már kihunytak a fények, marad az, ami két idegen között is meglenne, a testiség hedonéja. Érdekes, hogy mindezek mellett az összes figura mosolyog és vidám, mintha örülnének, hogy a szerelemről énekelnek, és boldognak is tűnnek (szerintem erre utal a sok vidám szín használata is), habár az árnyoldalakról mesélnek. Ez az a diszharmónia és fordított ellentét (vagy nevezzük bárminek), amit már a klip elején is megfigyeltünk a hangszerek és a rendezői elv elemzése során. A klip egésze jól felépített és rengeteget mond, mesél nekünk. Habár a mai világban egyre inkább elvesznek a valódi kapcsolatok, mégiscsak van rá vágy és igény (ami mára már giccses!), hogy a fizikai tartalmat intimitással és lélektől-lélekig tartó kapcsokkal tegyük reálissá. Mégiscsak szükségünk van rá, és a sok fel-felbukkanó alak, akik mind más típusokat, rasszokat, személyiségeket testesítenek meg, ők mind egy érzésről vallanak, amit jó lenne elérni és a magukénak tudni. Elképesztő! 


Molnár Melánia Vivien, 12.B 

    Kevés olyan magyar együttes van, amely olyan meghatározó módon képes magával ragadni a hallgatót, mint a Vad Fruttik. A zenekar szövegei, hangzásvilága és képi megnyilvánulásai egyszerre tudnak a magasba emelni, s a teljes pesszimizmus mélyeire is ejteni. A zenekar nem alkalmaz megszokott toposzokat, mellőzi a közhelyeket: a dalok szívből jönnek, s szívbe is tartanak. Ott találnak el, ahol kell, úgy, hogy fájjon, úgy, hogy reptessen. Élethelyzeteket teremtenek, s ahhoz a pár dalhoz, melyekhez videoklip is készül, egy különleges atmoszférájú világ társul.
    A zenekar egyik legkarakteresebb dala, a tavaly megjelent Tudom milyen albumról a Szemben a nappal című. Mind a szöveg, mind a klip feszültséggel telik meg az ellentétek által.
   A cím alapján az emberi érzékszervek mozdulni vágynak - felidéződik a napba nézés pillanata, mely a hunyorgással társul, a fényben lapuló sötétség emlékével. 
    A dal dörmögős gitárral és a dob-basszus páros ritmikus aláfestésével indul, így teremtve borzongós atmoszférát. Képi szinten is ez kívánkozik megjelenítésre: elhomályosult kép, melyben a színek összemosódnak - éjszaka van, égnek a lámpák. Akár idilli kép is lehetne ez, azonban itt üres tér, magányos padok, megtört aszfalt van. Ebben az elmosódott világban rajzolódik ki előttünk a zenekar frontembere, az énekes-előadó.

     A képi megjelenítés és a szöveg között fel lehet fedezni érintkezéseket, azonban az, amit látunk nem feltétlenül a szöveg képi megjelenítése, hanem annak és a lélek világának különleges összemosása. A kezdő sorok pontos megjelenítést kapnak, a fő hangsúly a kezekre kerül, melyek fehér színű, ám fekete foltos fémbögrét tartanak. A kar laza tartása kényelmi helyzetet jelképez, a nyugtalanító környezet ellenére a színészi játék nem utal félelemre. A messzeségbe révedő szemek az elmélkedést hangsúlyozzák. Csak a külső burkát látjuk azonban így annak, amit a szöveg a belsőről tükröz (az elejétől kb. 24. másodpercig). 
    Az amúgy is nyugtalanító környezet groteszké/abszurddá válik, amikor, a 31. másodpercben, a fej ellentétes irányba fordul, s a tekintet sokkal inkább élettel telik meg, tükröződik belőle némi érdeklődés, várakozás, azonban az „érkező” - ő maga. A két alak megértően egymásra mosolyog. Ezekben a mosolyokban benne van minden, ugyanaz az együttérzés és megértés, ugyanaz a fájdalom. Az arcok hűen tükrözik a szöveg ambivalens érzéseit. A „gödröcskék” nélküli szájsarkak itt sokkal inkább ezt tükrözik, mint a műmosolyt. Míg a görcsös mozdulatok (erre utal a megfeszített kéztartás, amikor kinyitja a termoszt) eltompult, teljesen lelassult időt bizonyítanak, a belső mozgásról a szöveg árulkodik: „Míg vesztegel a pillanat, / idebent csak pörög / egy végtelen magnószalag / a szemhéjam mögött.” 
    A refrén ön- és helyzetértékelő, kétféleképpen értelmezhető. Vélhető úgy is, hogy az elbeszélő már vegetatív életmódot folytat a minden mindegy állapotában, képi síkon talán ehhez társulhat az alkohol, mint a test becsapására szánt tudatmódosító. Értelmezhető azonban abban a tekintetben is, hogy a tagadások, azt a felülemelkedést mutatják, mely próbálkozásokat bizonyít egy jobb, értelmesebb élet elérésében. Ezt bizonyíthatja a színpadra állás. Fontos ellentétet képez a „maradok – ott, ahol voltam – egyedül” gondolata is. Hiszen a színész önmaga társaságában cselekszik. Körülötte/körülöttük nincs más ember. A gondolatot a képi sík talán a legnagyszerűbben adja vissza, hiszen az ember minden pillanatban egyedül van, még akkor is, ha a tömegben áll. Egyedül születünk, élünk és halunk meg. Azonban vannak körülöttünk emberek, akiknek az életútját szintén ez határozza meg, s akikkel saját magányunkat képesek vagyunk a minimálisra csökkenteni. Ezeket az embereket jeleníti meg a szöveg „Beborítva sugarakkal” része, amely külső segítségről árulkodik, ebben a harcban, a nappal való szembenállásban. 
     Ennek ellenére az emberi kapcsolatok további negatív jelzéseket kapnak a szöveg által, a szavak hiábavalóságának fényében (1.30-tól). A koncert jelenet újra felidézi a „Beborítva sugarakkal” jelentőségét, azaz egy újabb próbálkozást, melyben a segítség az a tömeg, amely élteti a zenekart, amely olyan családot képez, amiért minden „nappal” érdemes megharcolni. 
     A klip végén továbbra is fennáll ez a kettős értelmezhetőség. A hallgató és néző végül saját maga kénytelen eldönteni, hogy a magára maradt elbeszélő melyik értelmezésben indul útnak egyedül. S hogy azonosulva vele, hangulati tényezők által befolyásolva önmaga milyen utat választ. 
    A Szemben a nappal kristálytiszta kifejezőeszközökkel és nyelvi megformáltsággal él az egyedüllét, a tanácstalanság, a megtorpanás állapotának kifejezésekor. Ambivalens érzések ezek, melyek könnyen tragédiába fulladhatnak, de melyek esetében ugyanakkora esély van arra is, hogy újra megmozduljon valami. Ez esetben a sóhajhoz hasonlított végső elillanás baljós, de a refrén mégis feloldja a feszültséget. Ennek köszönhetően a „maradok – ott, ahol voltam – egyedül” tapasztalata sem lesz egyértelműen negatív, hiszen újbóli próbálkozás előzi meg. Ebben pedig minden esetben benne van a siker lehetősége is. 


Sánta Barbara 12.A


    Azért választottam ezt a klipet mert számomra teljesen ismeretlen volt, viszont úgy éreztem életem ezen szakaszához tökéletesen illik. 
    Véleményem szerint a klip alapja, ill. ihletadója egy rosszul sikerült szerelmi románcból való kiábrándulás lehetett. A klip, már a kezdetén éles kritikát fogalmaz meg az együtt megöregedő házaspárról. Testbeszédükből észlelhető, hogy teljesen érdektelenek egymással szemben. Azzal sem foglalkoznak, mi folyik körülöttük, hiszen kiégtek, és az unokák is már csak nyűgöt jelentenek számukra.
    1:27-nél színt váltunk. Egy fiatal pár hétköznapi tevékenységét láthatjuk. Egy kis csavarral, hiszen a lány piros szalagon rángatja a fiút, mint egy marionettbabát. Én ebből arra tudok asszociálni, hogy a lányt mint domináns felet jeleníti meg, aki teljes mértékben uralja a fiút. A fiú kifejezéstelen arckifejezése is ezt támasztja alá. Mindez azt foglalja össze, hogy a szerelem olyan dolgokat művel az emberrel, amit a józan ésszel elutasítana. Vakká teszi az embert, és a rózsaszín ködben követi a párját bárhová.
    A következő jelenet az ifjú házasokat mutatja, akik libikókáznak. A libikóka értelmezhető az életben való állandó egyensúlyozás metaforájaként. Meg kell találni a tökéletes egyensúlyt önmagunk és a szeretett fél között. Mindkét szereplő mosolyog, tehát élvezik a jelen helyzetet. 
    Az utolsó szekcióban visszaköszön a második rész gondolata, vagyis, hogy a lány akármit megcsinálhat a fiúval, az utána is hűen követni fogja: gondolkodás nélkül felpattant a fiú és ment a lány után. 
     A libikókás jelenettől érdemes figyelni a háttérben lévő falat. Ebben a jelenetben két kutyát látunk és egy férfit a falra festve. Mindegyik figurából piros zsineg vezet fel a következő jelenetbe, ahol a falon egy boldogan kutyát sétáltató hölgyet látunk. 
     Az eddig elhangzottak alapján, számomra ez a klip egy szatíra a női uralomról egy/ a szerelemben: hogy mennyire hatalommániásak a nők és hogy a férfiak el vannak nyomva. Érdekesnek találom ezt a fajta álláspontot, hiszen véleményem szerint ez nem minden esetben van így, sőt az esetek nagy többségében a férfiak nyomják el a nőket.
    Számomra negatív végkicsengése van a klipnek, és úgy gondolom, még jó ideig gondolkodni fogok rajta. Azt hiszem besorolom a Requiem egy álomért című remek film "listájára", amit maximum három évente egyszer nézek meg. És nem azért teszem, mert nem tetszik, hanem mert olyan gondolatokat indít meg bennem, amit sokszor szeretném, ha nem is léteznének
    Mindezek ellenére szerintem ez a klip zseniális, a színészi játék kitűnő és van mondanivalója - ami nálam fontos: örülök, hogy megnéztem!


Túrú Laura (12. B)

    Az általam feldolgozandó klip egy történetet, s vele együtt a benne szereplő színész lelkiállapotának változását formálja meg. A videó két síkon mozog: az egyik szál az, amikor maga az előadó kerül velünk szembe, s a kamerán keresztül közli mondanivalóját. A másik szál maga a történet, ahol az előadó a színművészet eszközeit alkalmazva egy felbérelt orgyilkost alakít, akinek egy bizonyos R. monogramú személy adja az utasításokat, feladatokat.
     A videó 0:15-ig egy helyszínábrázolást fest le a néző elé. Általános képek sorozata, néhány jellemző épület és tér bemutatása. A hangsúlyosabb térrész 0:16-tól kezdődik, ahová a rendező a fontos epizódokat összpontosította. Ez nem más, mint a főszereplő nő lakása, ahol az előkészületek zajlanak. Ettől a jelenettől kezdve bontakozik ki a cselekmény 2 szála. Bepillantást nyerünk a díszletbe is, először egy előtérbe kerülünk, naturalista elemeket láthatunk, a modern világ elemei teljesednek ki, pl: elektronikai eszközök, absztrakt motívumok. Nem túl berendezett a lakás, amely előre sejteti a nézőben, hogy nem sokat tartózkodik otthon a színész. Egyértelműen a jelenkorban, napjainkban játszódik a történet, ezt a díszlet alkalmazása támasztja alá. A lakás néhány szegletének bemutatása mellet párhuzamosan a egy utcakép jelenet is forog, melyben az előadó esőben, elmosódott sminkkel és hajjal kerül a szemünk elé.
     Az öltözetét tekintve szembetűnő, hogy parókát és szemüveget visel, ezzel is elrejtve valódi kilétét, ami munkájához elengedhetetlen. Olyan ruhákat visel, amelyek takarják testét, csak arcának egyes részeit mutatja a külvilág felé.
      A legfontosabb jelenet a videóban 0:41-0:48-ig tart, amikor is a fürdőkádban feküdve elmélkedik, gondolkodik. Olyan mintha lemosná tettének nyomait, a lebuktató jegyeket. Mintha megtisztulna, újjáéledne a következő feladatra. Nem is kétség, hogy a fehér szín dominál, amely a tisztaságot, a lélek győzelmét sugallja. A szöveg tükrözi a lány lelkiállapotát: ez csak egy „játék” ami nem könnyű, uralkodó érzelem a félelem és a kiúttalanság. Felhívja a figyelmet az álmok jelentőségére, de egyben olyan passzusok is megjelennek, amelyek az elengedés gátlását, a magány elkerülését kívánják megtartani. („.. várj, ne engedj még el..”).
     0:50-nél egy sebezhető epizód következik, ahol a legyőzhetetlen egyszerre legyőzhetővé „válhat”. Arca az elkeseredést mutatja. Azonban egy hirtelen üzenet megváltoztatja a statikus képet. Küldetést kap a következő napra, így a cselekmény másnap reggel folytatódik. Felébredése után felöltözik, de valódi külsejével lép ki a külvilágba. Fontos kelléke a fegyver, melyet állandóan magával hord. A kamera követí, minden lépéséről tud a néző.2:02-nél megérkezik a találkozási pontra, ahol felveszi a csomagját, melynek segítségével konkrétabb információt tud meg „áldozatáról”. A légkör feszült de egyben zavaros is. Ezután egy internetkávézóba megy, ahol kielemzi a fontosabb elemeket. Párhuzamosan ezzel a szállal, az utcaképen jelenete is (a másik szál) statikus, ugyan úgy marad az elkeserítő környezet, ami magához láncolja a lányt.
    2:42-től újra a fő mozgástérbe kerül a figyelem központja, a lakásba. A lány hazaérkezve átöltözik, az álcázás kellékei alkalmazva, elindul áldozatának lakására. 3:00-nál látjuk meg a célszemélyt, hirtelen elmosódik a tiszta kép, majd a másik pillanatban a lányt látjuk, s egy lövéshez hasonló képvillanás következik be. Ezután következik be a cselekmény tetőpontja, 3:11-nél ugyanis, hazaérkezve a célszeméllyel kerül szembe. 3:15-től derül fény a történet lényegére, a cselekmény mondanivalójára, ekkor nyer értelmet a cím. Kiderül a néző számára, hogy tényleg,”játék az egész”.3:25-nél egymást fog egymásra a két szereplő, ekkor kerül ki a perspektíva a való életbe. Értelmet nyer a szöveg, s a klip végén az áldozat és a „gyilkos” egymás mellet ülve, együtt nevetve néz egymásra. Párhuzamosan a az utcakép cselekményszála is megáll, nincs séta, csak áll egy helyben a lány. Mindkét jelenet véget ér.
   Véleményem szerint érdekes megoldás a történetben levő történet cselekményének megoldása. Figyelemfelkeltő, nem hétköznapi megoldás. Az előadás és a történet összhangban van, bár értelmet a szöveg címe csak a cselekmény végén kap. Egyöntetűen elérte a célját, mivel elgondolkodtató üzenetet is tartalmaz: Vajon tényleg egy játékként fogjuk fel az életünket, vagy ez csak egy illúzió? S az álarcok mögé bújás mennyiben rejt el?


Horváth Kamilla 12. B

    A videoklip (a szöveggel együtt értelmezve) férfi–női, romantikus kapcsolatokat mutat be. Kétféle karakter megjelenítése jellemző a színészi játék során: az egyik a fiatal, csábító férfi, aki fizikai adottságait kihasználva sorra bolondítja meg a körülötte lévő nőket; valamint a meghódított, majd faképnél hagyott lányok, akik mind az 1940-es és 1950-es években teret hódító pin-up stílust képviselik öltözetükben.
    Az első hölgy már 0:02-nél megjelenik, ahogyan a tengerparton heverészve észreveszi a lezseren álldogáló, hanyagul a lábával doboló férfit. 0:06-ig a nő testbeszédével mindent elkövet, hogy felhívja magára kiszemeltje figyelmét: először azt látjuk, hogy minél jobban meg akarja nézni őt magának, kezét a szeme fölé tartja, hogy a tűző napfényben árnyékot képezzen magának és tisztábban lásson, ez a póz tipikusan a leskelődést mutatja be. Miután biztosra veszi, hogy a férfi is észrevette őt, flörtölni kezd: elmosolyodik, majd hajtincseivel babrál, lapos oldalpillantásokat vet rá, kezével az álla és az ajkai körül simítja végig a saját arcát. A férfi erre napszemüvegét lejjebb csúsztatja az orrára, ezzel is kifejezve érdeklődését és viszonzott flörtölési szándékát. Mikor 0:27-nél a férfi odalép a pokrócon heverő nőhöz, ő mintha igyekezne minél lejjebbről tekinteni fel udvarlójára. Ezzel nemcsak nyílt flörtölésre kerül sor (a férfi betekintést nyerhet a dekoltázsába, amit mellkasának forgatásával még inkább hangsúlyoz), hanem a férfiben, aki felülről tekint le egy nőre, törődni és védelmezni akarás érzése alakul ki. Hódolatának jeléül 0:32-nél kezet csókol a lánynak. Ezután beszélgetésük során sűrű gesztikulálással fejezik ki, hogy jól érzik magukat egymás társaságában, a lány sokat kacag. 0:39-nél már nyíltabb az erotika megjelenítése, mikor a férfi lágyan végigsimítja a nő nyakának vonalát. Hiába eteti kedvesét 0:47-nél szőlővel, ami szintén romantikus és enyhén erotikus (a nő kirúzsozott szája kelti ezt az érzetet), 0:54-nél a férfi egy új nőt pillant meg, aki nyomban felkelti az érdeklődését.
    Az új hölgy szintén flörtölni kezd: 0:56-nál a napszemüvegének szárát harapdálja, szájának feltűnő mozdulataival kifejezetten szexuális vonzerejét hangsúlyozza. A férfi feláll, és faképnél hagyja szerelmét (miközben arról énekel, hogy képtelen beérni egyetlen nő birtoklásával), az egyedül maradt nő még nem ereszti le karját, visszavárná kedvesét, aki azonban vissza sem néz, beszélgetésbe kezd az újabb hölggyel. Ő továbbra is flörtöl, szabadon hagyott vállai vonogatásával emeli ki nőies vonalait, szemüvegét harapdálja ezután is, sokat mosolyog. A férfi elővesz egy mikrofont, mintha ennek felmutatásával akarná elnyerni a hölgy kegyeit. 1:30-nál már azt láthatjuk, hogy az autóban ülve a férfi átkarolja a lány vállát, ő pedig szorosan hozzábújik az új hódolójához. 1:35-nél a pár felszabadultan beszélget, mosolyaik és fesztelen gesztikulálásuk alapján következtethetünk erre. 1:47-nél vált a történet enyhe erotikába: a nő a férfi nyakkendőjével játszik, ajkaik közelednek egymáshoz, de nem érintik egymást, táncszerű mozdulatokat tesznek, de a csók még itt sem csattan el, ezáltal is érzékelhető a kettejük közötti erős szexuális feszültség. 
    [ ... ]
    3:20-nál a férfi új hölgyet pillant meg, aki a korábbiaktól eltérően már nem a pin-up stílust képviseli, sokkal inkább a mai divatnak felel meg. Testbeszéde ugyan nem zárkózottságra utal, de nem is flörtöl az előzőekhez hasonló nyíltsággal. Mindössze a szája sarkában megbúvó halvány mosoly miatt hagyja ott a férfi az aktuális párját is, aki hiába bökdösi a vállát, süket fülekre talál. Azonban 3:44-nél az új hölgyet, mikor feláll, egy másik férfi kíséri el, így ezúttal a klip főszereplője magára marad. Ő viszont csak vállának megrántásával jelzi, sebaj, ez alkalommal nem sikerült, majd jön másik. 
    A videoklip tehát azt a férfi magatartásformát ábrázolja, aminek manapság sokan már-már megszállottjai lettek: képtelenek egyetlen, hosszú távú kapcsolatba beleélni magukat, a nőkre trófeaként tekintenek, emiatt pedig megpróbálnak minél rövidebb idő alatt minél több hölgyet meghódítani. Ez a viselkedés főként a fiatalabb korosztályra jellemző. Természetesen ahhoz, hogy ezt sokáig művelhessék, szükség van a másik nem elfogadására is, és mint a videóban láthatjuk, a nők közül csak kevesen képesek nemet mondani a hirtelen érkező, megnyerő fellépésű férfiaknak. Azt pedig mindenki döntse el magának, kedvező-e számára ez a fajta párkapcsolat.


Katona Laura 12. C

   V-tech: Ha megtehetném… című számát szeretném részletesen elemezni. Nagy gondot okozott, hogy melyik zenét és klipet válasszam, mivel többnyire csak a dalt hallgatom, a videó mellékes számomra. Nálam egy zene akkor jó, ha mindenféle animációs és képi elemek nélkül, csak a szöveget és dallamot hallgatva is hat, esetleg meghatódottságot, emlékeket vagy örömöt vált ki belőlem.
    Ez a videóklip egy történetet mesél el, de úgy gondolom a mögöttes tartalma sem egyedi eset a mai világban. A történet szerint egy fiatal és csinos lány együtt van egy idősebb, vonzónak nem mondható ám annál inkább tehetősebb férfival, aki nem figyel rá, nem foglalkozik vele, a munkája az első, és ráadásul csalja is. A lány közben találkozik egy másik férfivel is, aki megismerteti vele milyen, ha a férfi szerelmes, és oda van érte, nem az érdek irányítja. A lány őrlődik a biztos, megszokott, de elhanyagolt kapcsolat és az igazi vonzalom között, míg kiderül, hogy két választottja ismeri egymást.
   A rendezői elképzelés és az előadó célja szerintem az volt, hogy megmutassa egy konkrét történeten keresztül, hányan és hogyan élhetnek titkos életet, és nem mindenki boldog, aki annak mutatja magát. Nagyon sok párkapcsolatot csak összetart valami, ami miatt nem vetnek véget, legyen ez egy gyerek vagy csak a megszokás. A sok esetben már nem boldogok együtt, testi kapcsolat sem működik vagy teljesen megszűnt közöttük és inkább másnál keresik a boldogságot. A titokban folytatott viszonyok újra izgalmat hoznak az életükbe, és ha tudják is, hogy boldogabbak lennének szeretőjük oldalán, mégsem vetnek véget kapcsolatuknak/ házasságuknak és maradnak a bujkálás mellett. 
   Ez a klip rávilágít arra is, hogy nem a pénz tesz boldoggá. A történetben szereplő férfi mellett nincs oka panaszra párjának, de a szeretetét, figyelmét és idejét még pénzen se tudja megvenni. Párját luxus körülmények között ugyan, de szinte kalitkába zárva hagyja, hogy foglalja le magát. (1:48) Ellentétben titkos szerelmével, akivel tömegközlekedésen (3:50), egy robogón utazva (2:24) vagy egy sziklán ülve is boldognak érezte magát.
   Az előadó ebben a klipben a naiv, „másodhegedűst” játssza, így a jó (jobb) fiú szerepe jutott rá. Bár szerepe szerint kapcsolattörő, véleményem szerint nem derül ki teljesen a klipből, hogy tud-e a lány másik párjáról. Viszont a zene szövegéből egyértelműen megtudjuk, tisztában van a helyzettel, és ő az, aki már feladná ezt a titkolózást, felvállalná kapcsolatukat. („Titokban kell lássalak, ez így meddig mehet?/ Ez a gondolat itt legbelül úgy nyomja lelkemet./ Mondd miért van, hogy neked ennyi is elég?/ Mondd, amit én szeretnék te miért nem szeretnéd?” )
   Imidzsére ezzel jó hatást gyakorol, mert a szöveg szerint nyomja a lelkét a titkolózás, vagyis a helyes útra térne, de ez szerelmén múlik, aki marad egyelőre a titkos viszonynál.
   A vizuális elemekre elég nagy hangsúlyt fektettek, hiszen a videó Thaiföldön lett forgatva. Szerintem ez kicsit túlzás, mert egy magyar énekes, magyar dalszöveggel énekel, és a történet, amit megcéloz benne, magyar körülmények között is ugyanúgy átadható, mert ez a világon bárhol elő probléma. A díszletet, a lakásokat elég nagy luxusban mutatják, kicsit elnyomja a mondanivalót, elég lett volna csak az adott szereplőknél. 
   A szereplőválogatás számomra nem sikerült teljesen jól. A lányon látszódik, hogy nem magyar nemzetiségű, valószínű a forgatás helyszínéről származik, de a két férfi viszont nem, így nem egyértelmű a megismerkedés története. 
   Utolsó vizsgált szempontnak elmondhatom, hogy a kívánt hatást nálam a zene elérte, ha nem is feltétlen a videó miatt, de a szöveg és a mögöttes jelentéstartalom miatt igen, mert sajnos a környezetemben is ismerek hasonló helyzetben lévő párokat. 


Maros Kitti, 12. C 

    Az általam választott videoklip cselekménye meglehetősen egyszerű. Két főszereplője van: Tarcsi Zoltán és Kozák László, vagyis Jolly és a Kis Grófo
    Ez a két előadóművész igen ismert a mulatós zene világában, ami most éli újra virágkorát. A zene és a videoklip megjelenése után elmaradhatatlan kellékévé vált valamennyi belföldi házibulinak a komolyabb műfajt kedvelők „örömére”.
    A kisfilm nyomon követi a két főszereplő kalandozásait Monte Carlóban, amiről utólag kiderül, hogy csak egy álom volt, amiért a túlzott alkoholfogyasztás a felelős. Ebben kulcsfontosságú szerepet kap az a kis vendéglő vagy kocsma, ahonnan a film cselekménye elindul és véget ér, ezzel keretbe foglalva a történetet. 
    A forgatás költségvetését leginkább a csodálatos panoráma és az egyéb luxuscikkek tömkelege adja, és nem az igényes snitt váltások, bár ezt betudható a műfaj sajátosságának is. 
    A videoklip mellékszereplői –a nők, akik a férfiakat kiszolgálják és szórakoztatják−igencsak stilizáltak. Nőiességűk hangsúlyozása érdekében feltűnő, túlzottan színes és hivalkodó öltözéket illetve sminket viselnek, ami szerintem nem megfelelő színben tünteti fel a „gyengébbik” nemet. (Ez az első másodpercekben és 1:31-től látható) Jolly és Kis Grófo pedig végig a férfiasságukat demonstrálják. Szinte az összes snittben együtt láthatóak, és ezek nagy részében végig táncolnak, ami végül is teljesen érthető, mert ez szintén a műfaj sajátossága. (pl: 0:25-től) A két férfi folyton egymás felé fordulva énekel és táncol, így remekül kiegészítik egymást, ez egyfajta természetességet is ad a videónak, hogy nem néznek bele a kamerába, csak igen ritkán. Bár ez lehet a lámpaláznak tudható be, mondjuk a tartalmat tekintve ez igencsak ironikus lenne. 
    Az alkotás egyik legjobb megoldása, hogy a két főszereplő egymásról énekel, ami által a karakterek sokkal szimpatikusabbá válnak, mert így nem a saját tehetősségüket és felsőbbségüket hirdetik, hanem egymásét. (Ilyen rész például: 2:10-től) Kifinomultságukat az öltözetük is tükrözi, hiszen öltönyt viselnek. A kiegészítők is fontos szerepet kapnak. A napszemüveg, amely elszigetel és egyfajta titokzatos eleganciával ruház fel, annyira elengedhetetlen, hogy még éjszaka a zárt helyiségben is szükségét érzik a szereplők.( 2:23)
    Az ital, mint fogyókellék is nagyon hangsúlyos. Visszatérő elemnek számít a klipben. A főszereplők folyton a legdrágább szeszesitalokat és koktélokat kortyolgatják, ami szintén az anyagi jóllétüket kívánja demonstrálni. Az alkoholfogyasztás férfias jelleget is kölcsönöz a szereplőknek, bár szerintem ez a színes koktélokra nem vonatkozik, főleg szívószállal fogyasztva (2:32).
    Fontos megemlíteni még a két férfi testbeszédét is. Jolly és Kis Grofó állandó kézmozdulatokat tesz a klipben, amelyek annyira jellemzik a zene műfaját, stílusvilágát, hogy akár a videót hang nélkül megtekintve is ráismerünk, hogy ez bizony mulatószene. (3:05, 1:13)
    A szereplők mimikája mindvégig derűs és boldog. Ami szerethetővé és maradandóvá teszi a klipet és ezáltal a zenét is. A karakterek végig boldognak látszanak, így a nézőt is boldogabb, önfeledtebb lelkiállapotba juttatják.
    Továbbá a helyszín, Monte Carlo is sugallja, hogy az előadóművészek milyen anyagi jóllétnek örvendnek. Monte Carlo a pénzt, a tehetősséget és a szórakozást jelképezi, ami összhangban van a tartalommal. Ezt egészítik ki a luxusautók (Mercedes, Ferrari stb.). Az abszolút fényűzés további jele pedig a tűzijáték (0:52).
    A videoklip színvilága –nem meglepően−elég harsány, hivalkodó. A két főszereplő öltözete mindig kiegészíti egymást, és ugyanazok a színek dominálnak. Leginkább a fekete, fehér és a piros. A piros, pedig már önmagában figyelemfelkeltő, és merész, tehát viselőjének rengeteg önbizalommal kell rendelkeznie. De itt is megtalálhatóak a szórakoztatószene jellemző elemei: elálló gallér, nem begombolt kézelő, fekete lencsés napszemüveg, túlzottan zselés haj, túlzottan hegyes orrú cipő, arany karóra, kantár. 
    A zene üteme, tempója nagyon gyors, ezért nagyszerűen megalapozza a hangulatát egy-egy összejövetelnek. 2:38-nál pedig tempóváltás következik, ami elmaradhatatlan eleme a mulatószenének. Ezzel a szereplők mozdulatai is tökéletesen összhangban vannak, a lányok tánca is lelassul.
    A klip végén, két nő ébreszti fel Jollyékat álmukból rosszul megjátszott, nem őszinte aggodalommal. (4:10) Sajnos, ez a túljátszás életszerűtlenebbé teszi a már amúgy sem túl reális történetet. De nem hinném, hogy ez bárkit is el fog tántorítani a jövőben a zene hallhatásától, hiszen a célját elérte, vagyis szórakoztat.


Schuszter Dóra, 12.C 

    A megtekintett felvétel  "2015 legjobb magyar klipje" címet kapta.
    Ha a történést és a szöveget párhuzamba állítom, számomra a mű arról szól, hogy egy fiatal társaság –buliból – indul el hajnalban, amikor még a villamos sem jár. Hogy hova indulnak, nem derül ki a szövegből, valószínűleg csak csoportosan őgyelegnek. A klip végére pedig az elfogyasztott alkohol hatására teljesen kifordulnak önmagukból, hemperegnek a város aszfaltján, illetve a lányok félmeztelen mutogatják magukat.
     A klip célja a meghökkentés, polgárpukkasztás, ami sikerült is – ez a szellemiség vonul végig a filmen. A helyszínre a rendező csak utal, valószínűleg a főváros, vagy egy nagyobb város. A graffitis falak, az omladozó vakolat is az igénytelenségre utal. Innen indulnak el, majd jutnak beljebb a város közepébe. A határozott, gyors gyaloglás valamilyen célra utal, de az, hogy mi, nem derül ki: egy csoport fiatal van mozgásban, fiúk , lányok, fehér és színes bőrűek is.
     Ruházatuk, a környezet, a szöveg, a viselkedésük a magyar társadalom lecsúszott rétegét jelképezi. Aki énekel, a többiektől eltérő színű, piros-lila ruhát visel, így őt a rendező kiemeli. Ez vonzza a tekintetet (hasonlót véltem felfedezni a Schindler listája című filmben is, ahol a piros ruhás kislányt a rendező kiemeli a néző számára). Majdnem minden fiatalnál van egy műanyag táska (egyen-táska), amiben sört visznek (az egyik táska kilyukad, így láthatóvá válik a tartalma.) A fiatalok kezében is ott a sör, az utcán isszák, és eltörik az üveget, ami szintén az igénytelenségre utal. Feltűnik a néző számára, hogy a legtöbb fiún fehér zokni van. Véleményem szerint ezzel is a letűnt divatra utal a rendező. A csoport folyamatosan együtt halad, hol szorosabban, hol lazább alakulatban.          Ezek a fiatalok a pillanatnak élnek, az elvárt magatartási normákat nem akarják betartani, nem kívánnak megfelelni másoknakA dal (szövegének) lényege a részegség. Euforikus állapotban haladnak, ha elfáradnak, leülnek, a dolgukat ott végzik el, ahol éppen vannak ( polgárpukkasztás: 1:40). A csoporthoz tartozik egy kutya, akit hol egyikük, hol a másikuk vezet pórázon - felelősek érte. A névtelen utcán, mivel még hajnal van, csak két kívülálló jelenik meg, egy hölgy, aki autóvezetés közben döbbenten figyeli a fiatalokat, és talán, a fejében az a gondolat fogalmazódik meg: "Remélem, az én gyerekem nincs köztük!" (1:38).A másik egy fiatal fiú, aki velük szemben jön, talán dolgozni megy, és döbbenet ül ki az arcára őket látván (1:43).
    Felmerül bennem a kérdés, vajon ezek a fiatalok tudnak-e, akarnak-e integrálódni a normális, "józan" életbe. Van-e jövőképük, van-e olyan családjuk, ahova hazatérhetnek. Képesek lesznek-e másért felelősséget vállalni. [ ... ]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése