2017. március 26., vasárnap

Köteles Leander: "A születésem pillanatától csak a zenére és a zenével tudok jól működni!"

Köteles Leander zenész, zeneszerző és dalszövegíró iskolánk, az István volt diákja.  A zenészcsaládba születő fiatalember maga is hamar megmutatta tehetségét a hangszeres játékban, gimis korában pedig már megalapították első bandájukat is. 
Azóta több formációban zenélt, énekelt, de a nagyközönség előtt a legismertebb, -sikeresebb a Leander Kills-szel lett, mellyel az idei Eurovíziós Dalfesztiválon (A Dal 2017) bekerültek a legjobb nyolc előadó közé, és Leander vihette haza a  Legjobb Dalszövegért járó díjat is. 

Ranga Lilla még decemberben kezdte kérdezni a zenészt, a beszélgetés második részével azonban megvártuk az egyre ígéretesebben alakuló  euróvíziós dalverseny végeredményét.


Sikeresnek gondolod magad?
- Nem tartom magam sikeresnek, a kitűzött céljaimnak ugyanis csak nagyon kis részét sikerült eddig elérnem, de talán azt kijelenthetem, hogy az elmúlt 10 évben sikerült egyre jobban megismernem, illetve átlátnom azokat a dolgokat, melyek a sikerhez vezető utat jóval le tudják rövidíteni.
 
- Mióta érdeklődsz a zene iránt?
-
Gyakorlatilag születésem pillanatától csak a „zenével tudtam jól működni”! Betettek nekem valami zenét a lejátszóba, és ott lehetett hagyni – akár órákra is – a kiságyban: elvoltam, csak ráztam magam! (Mosolyog.) Azután 5 éves koromban megismerkedtem a zongorával, 12 évesen a basszusgitárral, majd, 18 körül, gitározni kezdtem, s körülbelül 20 éves korom óta énekelek is. Ezek a hangszerek az életem! A dalírást pedig azért szeretem, mert benne találom meg a lelki békém.

- Zavarba ejtő ez a sokoldalúság …
-
A zenélés minden szegmense mást jelent nekem. A dalírás egy zseniális dolog, egy adott impressziót gyorsan „áttolok magamon”, és a semmiből lesz egy megfoghatatlan létező, ami tele van érzelmekkel. Zongorázni azért szeretek, mert a harmóniákkal és az összhangzattannal zseniálisan lehet árnyalni az érzéseket. A gitár és a basszus nekem csak „sport”, megfogom a hangszert, és azt érzem, hogy „bele kell mindent döngölnöm a földbe” (Mosolyog) Az ének ennek az ellenkezője, ekkor szárnyalhatok, pont az a lényege, hogy közben „nem ér le a lábam a földre”.

- Hogyan sikerült elsajátítanod a "hörgés" technikáját?- Hörgésnek nem is tudom, hogy van-e technikája, egyszerűen éreztem, hogy erre szükségem van, hogy levezessem a feszültséget. Az első pár évben nagyon fájdalmas volt, és sokszor kerültem az ájulás közelébe, de ma már egyrészt megszoktam, másrészt megvan az az egyensúly, ahol még nagy erőt fejtek ki, de jól osztom be a tartalékot is.


Fotó: Debreceni Dávid. www. feol hu
- Kik a példaképeid? Milyen zenéket hallgatsz?
- Leginkább amerikai és skandináv metalzenéket hallgatok, néha egy kis népzenét, komolyzenét is.

- Milyen zenekaraid voltak, és mit játszottatok?
- Az első zenekaromat, a Gurut még istvánosként, 15 éves koromban csináltuk meg Baján, Fábri András barátommal.  Akkor még csak basszusgitároztam, rock – metal – funky népzenei elemekből állt össze a műsorunk. Ott tanultam meg mindent, amit egy zenésznek meg kell tanulnia, hogy a lelkesedés és az elvárás jóval a sikerek felett van. Szép időszak volt! (Mosolyog.)
2
0 évesen azután megalakítottuk Budapesten a Babylon zenekart, majd amikor az megszűnt, 2009-ben szóló karrierbe kezdtem, ezután hoztuk létre a Leander Rising zenekar. Tavaly ez a banda is feloszlott, és Leander Kills néven, egy új formációban folytatom a metálkodást. Emellett van még egy Amigod nevű zenekarom is, ahol a "gyerekkori fétisemet", a synth-pop-ot élem meg.

- Édesapád, Köteles István is ismert, sikeres zenész. Milyen hatással volt/van ő rád, illetve hogyan segített a zenei pályádon? 
- Apu a kezdetektől azt mondta, hogy ne legyek zenész! Közben vette magának a hangszereket, amiket aztán nekem adott: szóval, minden az Ő hibája! (Nevet.) A legtöbbet a közönségről/-ből úgy tanultam, hogy elkísértem a koncertjeire. A segítségével ismertem meg tehát a közönséget, a zenekaraimból pedig a „szakmát”, ami nagyon szerencsés dolog. 
Apu amúgy minden új dalom után felhív, és elmondja a tanácsait, ahogy én is neki.

- Mit gondol az általad művelt zenéről?
- Nem gondolkodunk műfajokban: a dal az dal, a műfaj csak megszólalás.

- A gimi után Pesten folytattad tanulmányaidat. Ekkor alakult a Babylon
- Mikor Pestre jöttem, talán, már ötödik alkalommal váltottam iskolát  az volt a mániám, ha úgy érzem, valamiből kihoztam a legtöbbet, tovább álltam, mindent otthagytam. (Nevet.)
Basszusgitárosként szálltam be a Babylonba, aztán valahogy énekes lettem. Borbély Csaba barátom írta a dalokat, de egy idő után leállt, szóval, kényszerből én kezdtem el a dalokat írni. Ha ez a zenekar nem lett volna, valószínűleg se nem énekelnék, se nem írnék dalokat… Épp kezdtek sikereink lenni, amikor azonban feloszlott a zenekar, mert nagyon elfáradtunk közben, a rengeteg próbálkozásban… Nekem viszont maradt pár ötletem, pl: a Csak Te, Viharom vagy a Tavaszom c. nóta. Ezek a dalok oda készültek, de mivel a zenekar megszűnt, így egyedül csináltam meg azokat.

- A szakmád közgazdász. Sosem gondoltár arra, hogy ez legyen a főállásod?
- Soha! (Mosolyog.) Vagyis reméltem, hogy nem kell majd használnom! Csak azért csináltam meg, hogy kipróbáljam magam. Végül is nem tudom, használom-e ezt a fajta tudásom bármire, de talán, segít abban, hogy gyorsan és jól tudjak dönteni.

- Fél évig New Yorkban éltél. Hogyan folytatódott kint a zenélés? Mit tapasztaltál az amerikai zenei életben?
- Lementem pár zenekar próbájára, sajnos azt kell mondjam, New Yorkban a metalzene nagyon fantáziátlan, hardcore van csak, minden zenekar ugyanazt játssza, meg sem lehet őket különböztetni. Mint kiderült, mindenki, aki rock- és metalzenében valamire akarja vinni, az átköltözött Los Angelesbe.

- Mi az, ami jobban, másképp működik (a menedzsmentben, show business-ben), mint itthon?  
- Nagyobb a piac, több a tehetség is, és igen, nagyobb a showbusiness is. Nem jobb ott sem a helyzet, nehéz befutni, viszont ha megismertek, akkor annál nagyobbat durran a siker. Az MTV-korszakban (a '80-as években), minden műfajban pár előadó volt csupán, most viszont minden műfajra több száz jut. Az igazság, a mennyiség és minőség közt valahol a kettő között lenne.

- A dalszövegeket mindig Te írod. Hogy jön az ihlet, miből merítesz?
- Igen, a szövegekért mindig én felelek. Általában jönnek villanások, amiket azonnal felírok, több száz ilyen ötletem van, és ha elkészül egy zenei alap, akkor addig „hallgatom azt körbe”, amíg össze nem áll a téma fejemben.

- Öt évig tartott a Leander Rising korszak. Milyen sikereket értetek el?
- Nagyon szép 5 év volt, megjelent a lemezünk Európában és Amerikában is. Voltunk Fonogram-díjasok, felléptünk Slash előtt az Arénában, és gyakorlatilag végig telt házas volt minden koncertünk. A produkció azonban elfáradt, amikor el kellett volna kezdenünk a 3. lemezünk megírását, addigra már teljesen máshogy gondoltunk dolgokat: nem lett volna meg benne az a nyers őszinteség, ezért beláttuk, hogy ez a projekt ennyit tudott, és mindenki folytatja valahol máshol.  


- Most a Leander Kills a bandád. Miért pont ez a zenekar neve? - Szerettem volna megtartani a Leander nevet, de semmi ötletem nem volt, hogy mit ragasszak mögé. A kiadóm is mondta, hogy "kell oda valami, kills vagy mi tudom én! Haha … "  Én pedig mondtam, hogy ne is agyaljunk, ennél jobb már nem lesz! (Mosolyog.)


- Mi az amit még elszeretnél érni a zenei karriered során?
- Valami olyat alkotni, amit évszázadok múlva is emlegetnek! (Mosolyog.)


- Hogyan és milyen reményekkel, célokkal neveztetek a dalversenyre?
- Remények nélkül indultunk … (Mosolyog.) Volt egy szabad estém, és elkészítettem egy demót, amit beküldtünk. A dalt azután dolgoztuk ki, hogy beszavazták a versenybe. Ez volt a harmadik alkalom, hogy részt vettem ebben a műsorban, azt gondoltam, ha sikerül egy hiteles és jó dallal bekerülni, akkor új emberekhez is el tudunk jutni. Ez volt a cél, amit sikerült is tökéletesen teljesítenünk. (Mosolyog.)

- Elégedett vagy az Eurovízión elért eredményetekkel?
- Tényleg csak az vezérelt minket, hogy olyan emberekhez jussunk el, akiket az eddigi „csatornáinkon” keresztül nem érünk el. A magyarországi média pedig még nem igazán vevő, és „érett meg” a rock- és metálzenére … (Mosolyog.) Tökéletesen elégedett lettünk volna azzal is, ha az első körben kiesünk, ezzel szemben a döntőig jutottunk, amiért nagyon hálásak vagyunk a közönségnek, mert ezt Ők tették lehetővé. Az, hogy nem mi nyertünk, nem baj, nem is lett volna ott a helyünk, szerintem, Kijevben.


- Hogyan született a dalotok? S miért ezzel indultatok?
- Az előző lemezünk (Túlélő) igazából szóló lemez volt. Akkor oszlott fel a Leander Rising zenekarom, és én már a búcsúkoncertek sorozata közben írtam az új dalokat, mert „nincs idő depizni”! (Nevet.) Általában zongorán vagy gitáron „hozom az ötleteket”, majd megírom hozzá a dobot és a teljes hangszerelést. Ezután a fiúk következnek, és „magukra formálják a gitárokat” (ahhoz sokkal jobban értenek, mint én)! Végül az ének és a szöveg alakul ki, és ha „feltoltam” azokat is, akkor kezdek hozzá a keverésnek és masternek.
És a dalunk? - Volt egy szabad estém. Nem éreztem, hogy dalt kellene írnom, de még nagyon mélyen bennem élt annak élménye, hogy egyik legjobb barátomat elvesztettem ..., és tudtam, hogyha leülök, úgyis kijön "valami" belőlem. Így is lett! Igen, sajnos, a dalt a barátom halála ihlette  haragudtam a generációnkra, mert úgy gondolom, hogy nagyon rossz döntéseket hoznak: mindig a könnyebb utat választják!


- Mit jelent Neked, hogy elnyerted a zsűritől a legjobb dalszövegért járó díjat?
- Szerintem nem vagyok jó szövegíró, viszont nagyon őszintén jön belőlem a gondolat, érzés ... Igazán sosem érdekeltek se a díjak, se az elismerések, persze, nem mondom, hogy nem esik jól! Ettől függetlenül én a közönségben hiszek!

- Hogy érezted magad a versenyen?
- Olyan volt, mint egy koncert általában, csak az volt a szörnyű, hogy tapsra kellett elkezdenem az éneket, és tudtam, hogy az élő adásban bármit is hibázok, azt több százezer ember hallja  meg az egész családom és az összes barátom (Nevet.) Szóval nem volt könnyű, de sikerült kizárnom a zavaró tényezőket, s élvezetem az előadást!

- Meglepett-e a zsűri és a nézők pozitív véleménye?
- A zsűrié igen, mert az az eddigi tapasztalatom, hogy itthon a közönség és szakma véleménye nem feltétlenül egyezik, mondhatni teljesen szemben áll egymással. De most mintha találkozott volna a két ízlés, és hogy ennek mi voltunk az alanyai, az nagy öröm!

- Mi az, amit a versenyből „elviszel magaddal” (élmények, felismerések)?
- Nem tudom, miközben ott vagyok valahol, már nem is vagyok ott, hanem a következő dolgon jár az agyam! (Mosolyog.)

- Gratulálunk a sikeredhez, sikeretekhez, és további sok örömet kívánunk a zenélésben!
- Köszi!

Ranga Lilla: "Ez az első dal, amit hallottam tőle, 
rögtön megfogott, azóta is ez a kedvencem. :-)"


Leander egyik leghíresebb feldolgozása
 a Szomorú Vasárnap című dal

(A dalért kattints a címre!)
                        Diszkográfia








Leander Rising 
2012- Szívidomár. Sony Magyarország
2014- Öngyötrő. Hear Hungary
 Leander Kills
2016 – Túlélő. Hear Hungary 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése