2017. január 6., péntek

A gyengédségtől a brutalitásig - Berta Gréta grafikái tükrében





Milyen út vezet a plüssökkel való játéktól a varacskos ork digitális grafikájáig? Mivel foglalkozik egy concept artist, és mi a munka a Walt Disney-nél? Vajon, megnyilvánulhat-e a művészi (szobrász) szenvedély a cukrászatban is? Kérdéseinkre, 12-esünk, Berta Gréta válaszol. Interjúnkban egy fiatal alkotó izgalmas világa tárul fel.

- Mikor, hogyan kezdtél rajzolni?
- Az óvodában már sokat rajzoltam: nagy lázban égtem, ha ceruzát foghattam a kezembe - és akár pár vonalból is -, de lerajzolhattam egy lovat. Pár évesen annyira imádtam a lovakat, hogy elterveztem, ha nagy leszek, biztosan lesz egy farmom, és ott majd tucatnyi négylábút fogok tartani. Mint kislány "rózsaszín - lázban" égtem, és nem a gyönyörű fekete szőrű lovakért voltam megveszve, de nem is a fehérekért, barnákért - a szürkékért pláne nem -, hanem a meleg színben pompázó rózsaszín, piros, ill. narancs színű állatokért. Ezeket mind műanyagfigurák után rajzolgattam, hiszem rengeteg (na jó, inkább úgy mondom), hogy sok póni-játékom volt, melyeket, egyszerűen, imádtam!


- Hogyan találkoztál a virtuális világgal (grafikával)?
PlayStation 2
- A PlayStation nevezetű japán videójáték - konzolt 1994-ben dobták piacra, és az ezredfordulón már a második generációs változata is megjelent. 10 éves bátyám pedig addig unszolta szüleinket, amíg tőlük azt meg nem kapta. Én, csupán 6 évesen is hatalmas érdeklődéssel és ámulattal bámultam, miként tevékenykedik testvérem a nagy, fekete, téglalap alakú dobozhoz kapcsolt, kézben tartandó eszközzel. Annak segítségével végzett ugyanis bizonyos műveleteket a képernyőn - és azok a nyilvánvalóan nem matematikai számítások voltak.
A  szórakoztatóelektronika hatalmas fellendülésének köszönhetően akkor több millió ember (a játékosok) lehetett a virtuális világ részese. Abban az időben ez a gépezet fantasztikus találmánynak számított, és egyszerűen megőrültek érte az emberek: nem véletlen, hogy a bátyám is annyira epekedett utána! A gyártók, a következő egy - két évben egyre több s változatos témájú játékot adtak ki, ami lehetővé tette, hogy lány létemre, én is belekóstoljak a videójátékosok világába.
Az adott fejlettségi szinten, még csak leegyszerűsített grafikája volt a játékoknak. Tizenöt éve még nem dolgoztak ezen a területen tapasztalattal bíró művészek, s a modern programok, eszközök sem álltak még rendelkezésre. A harmadik és negyedik generációs PlayStation-ök megjelenésével mind több játékkal ismerkedhettem meg. Mivel mindig vonzódtam az esztétikus dolgokhoz, nagy örömet okozott, ha a boltokban elemezgethettem az egyedi megjelenésű játék-tokokat: ekkor és így kezdődött mindaz, ami a mai szemléletmódomat és tervező munkámat megalapozta.



- Hogy és mit tanultál, hogy fejleszd a rajztudásod?
- 2014 tavaszán kezdtem járni egy jobb agyféltekés rajzolással foglalkozó szakkörbe, ahol megtanultam az alapvető lépéseket ahhoz, hogy egy strukturálisan jól felépített, arányos, az anatómiának megfelelő arcot tudjak kreálni. S képes lettem arra is, hogy külön-külön leképezzem az arc egyes részeit, és mindezek együttesét, különböző változatait. Egy évig jártam oda, mert számomra a képzés túl monotonná vált, nem tanultam újat...

2015 szeptemberétől tanultam a Kalocsai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában, ahol gimnáziumi tanárom, Lakatos Ervin oktatott tovább. Ott mélyítettem el geometriai tudásomat - vagy ahogy mi hívjuk: a "kockológiát".




Wacom Intuos Pro
- Mivel foglalkoztál, milyen segédeszközöket használsz a munkáidhoz?
- Kezdetben grafitrajzokat készítettem és a festést is kipróbáltam, de rájöttem, hogy a digitális formátum számomra az igazi, ezért a digitális festészettel kezdtem foglalkozni. Főként, az élőlények után modellezett karakterek küllemének megalkotása foglalkoztat, de a gyönyörű háttérerek felépítésével járó munkafolyamatok is éppúgy rabul ejtenek. Hogy ezzel elmélyültebben foglalkozhassak, egyszer, karácsonyi ajándékként egy digitális táblát kértem szüleimtől, mely egy bonyolult, speciálisan a rajzolásra kifejlesztett hardware.
Az eszköz egy „toll”-ból s egy táblából áll, melynek felülete nyomásra, ill. a toll dőlésszögének változására hiperérzékeny. Tökéletes ahhoz a munkákhoz, mellyel a jövőben is foglalatoskodni szeretnék: az álmom megvalósulásának egyik alapvető kiegészítője. Már közel egy éve trenírozom magam vele, hogy, a lehetőségeit minél jobban kihasználva, egyre precízebb és részletgazdagabb műveket készíthessek.



- Hogyan dolgozol, mi volt az első terved?
- Sokan úgy gondolják, hogy egy új "dolog" megismerését a könnyebb, egyszerűbb feladatokkal kell kezdeni, s haladni a nehezebbek, bonyolultabbak felé. Nálam ez éppenséggel fordítva történt! Talán azért, mert olyat akartam rajzolni, amit tisztelek és szeretek. A legbonyolultabb lehetőségek közül a haj, pontosabban a szőr megrajzolásával kezdtem a tapasztalatszerzést. Egy állatot, egy zsemleszínű angol cocker spánielt rajzoltam elsőnek. Nekünk is ilyen kutyánk van, s imádom őt - ez a fajta hihetetlenül gyönyörű, hűséges és alázatos! Úgy kezdtem dolgozni, hogy (véletlenszerűen) kiválasztottam egy képet az internetről, majd ez alapján elkezdtem skiccelgetni (felvázolni) egy "kutyafazont". Mivel nem alkalmaztam a művészek rutinszerű eljárását, a "copyzást", az arcszerkezet, pontosabban a kutya egyedi "pofikája" elillant az éterben ...

- Mennyi idő alatt készül el egy kép? 
- Egy grafittal rajzolt portréhoz képest, ami maximum 1 hétig tartott - rengeteg ideig! És borzasztó lassú, pepecselő ember vagyok - talán maximalistának is lehetne titulálni -, de több mint 2,5 hónapig készítettem ezt, az egyszerűnek tűnő képet.


- Mi és miért tart(ott) ennyi ideig? 
Varacskos ork folyamatban

- Mert a „digitális vásznon” minden részletnek ott kell lennie, és az adott helyen pont úgy szabad és kell szerepelniük, ahogy a referenciaképen is van! Persze, utólag belegondolva ámulok, és borzongok, hogy mekkora türelmem volt - de ehhez  nagy monotóniatűrés kell! Alkotás közben nem veszi észre az ember az idő múlását, bár nem mondom, hogy 4-5 óra rajzolás után nem untam. Például a szőrszálakat egyesével rajzoltam meg: szálról szálra, színről színre. Tónusoztam, majd színeztem. Részletesen szemcsésítettem az orrán lévő redőket, s megmutattam a kutya szemében megcsillanó tájat is, mely előtte terül el, vagyis a kutyust szemlélő egyén mögött.



Nikolaj Coster-Waldau folymatban
"Jaime Lannister"
- Milyen software-eket használsz?
- Persze, mindezt a "sokadalmat" nem lehetséges egy „vászonra” rakni, és fennáll a hibázás lehetősége is! A Photoshoppal viszont „layer”-eket, vagyis rétegeket tudunk használni. Ezek a arra valóak, hogy ha, például, a kutya bundájának megrajzolása után a szem kidolgozását, grafikáját véletlenül elrontanám, akkor ne kelljen kitörölnöm a bunda ott elhelyezkedő részletét. A rétegeket használatával kerüljük el tehát a "hajtépést"! A program hihetetlenül sok opciót ad meg számunkra. Ezekkel mind külön - külön ismerkedtem meg, úgy hogy kipróbáltam. A „layer”-ek mellett ebben az alkalmazásban a másik nagy kedvencem a festőecsetkészlet. Rengetegféle ecsetfazont találunk benne, és személyre szabottan tudjuk állítani az ecsetek dőlésszögét, ill. méretét is, attól függően, hogy éppen mekkora felületet, milyen irányú lefedettséggel szeretnénk befesteni. Rengeteg oktatóvideót lehet találni ezzel kapcsolatban az interneten, én azonban csak kísérleteztem. 


- Milyen projektek következtek ezután?
- Egy másik nagy kedvencemmel, egy sportautóval folytattam, ami - egy mechanikus struktúra. Ekkor már tudatosan gyűjtögettem a referenciaképeket a témáról, ugyanis itt nem tudtam az anatómiai tudásomra hagyatkozni, és "átláthatóságra" is szükségem volt, hogy a számomra sokkal ismeretlenebb felépítést megértsem. Főként a karosszériára gondolok, elemeinek kapcsolódási pontjaira, annak visszatükröződési képességére, textúrájára. Emellett az üveg mögött lévő műszerfalat, az üveg csillanását, a lámpák üvegében visszaverődő képet is figyelembe kellett vennem, és megfestenem. Ezt a fajta munkát kevésbé élveztem, és megerősödött bennem az a felismerés, hogy én organikus elemek elkészítésével szeretnék inkább foglalkozni.



- Hol lehet ebben a témában felsőfokú tanulmányokat folytatni, s hogyan készülsz a felvételire?

- A Budapesti Metropolitan Egyetem mellett  a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a VISART Művészeti Akadémia hirdet meg, a témába vágó képzéseket.
Két éve járok folyamatosan ezeknek az intézményeknek a nyílt napjaira, s közben, a lehető legnagyobb mértékben megbántam egykori döntésemet a középiskola-választással kapcsolatban. De 14 évesen, amikor a gimibe jöttem, persze még más céljaim voltak, és még nem láttam, hogy miben vagyok jó, vagy legalábbis jobb, mint a többség. Csak 10. körül kezdett bennem pontosabban körvonalazódni, mivel is akarok foglalkozni.
A nyílt napok mellett sok jelenlegi, ill. volt egyetemistával is beszélgettemolvasgattam, kutattam az interneten is, hogy mit, hol tanuljak, illetve, hogy mi szükséges ahhoz, hogy azzá válhassak, akivé szeretnék. Igazából azonban senki és semmi sem tudott határozott válaszokat adni, de a kérdéseimmel mégis folyamatosan informálódtam.
Ahhoz, hogy eredményesen készülhessek az egyetemre, szakkörökre járok, ill. egyénileg  is képzem magam. Hogy megismerkedjem a MOME-s tanárok mentalitásával, tanításával, jelentkeztem az egyetem által meghirdetett előkészítők egyikére, a  "szombati rajz kurzusra". A részvétel bár nyűggel jár, hisz fel kell utaznom Budapestre, de nagyon megéri! Rendszerint 3 órán át folynak az órák, melynek fele szakmai előadás. Magasan képzett tanár oktat minket, aki feladataival finomítja látásmódunkat, készségeinket is. Élő modellek után rajzolunk, ami hatalmas segítség az anatómia és a térlátás gyakorlásához!


- Mit szeretnél tanulni, és hogyan tervezed a jövődet?
- A Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakára adom be a jelentkezésemet. A kezdetektől concept artist szeretnék lenni, aki VFX-es filmek ill. videójátékok megalkotásában segédkezik, a munkafolyamat elején. Ő az, aki leskicceli, azaz felvázolja a koncepciót, a vázlatot, a vezető által megadott tervet. Főként karaktereket (szereplőket) szeretnék majd reprodukálni. Ehhez mérhetetlenül sok anatómiai gyakorlatot kell végeznem, és csakis rajzolni és rajzolni ... De érdekel még az animációs, ill. a 3D-s grafikák tervezése is.

Fázisképek
Legnagyobb vágyam az, hogy a leghíresebb animációs filmes cégek (DreamWorks, PixarThe Walt Disney) egyikében dolgozhassam huzamosabb ideig, de szívesen kipróbálnám magam a legjobb videójáték-készítő cégeknél (Ubisoft, a Bethesda, és a Naughty Dog) is.
Ezekben a munkakörökben az tetszik, hogy általában kellemes környezetben és csapatmunkában, érdekes emberekkel lehet dolgozni. Vonzanak a profi és híres cégek is, melyeknek irodái fantasztikus nagyvárosokban vannak. A már említett monotonitás, a napi 10-12 órában való rajzolás, azonban nagy nehézséget jelent.
További vágyam az is, hogy egyszer cukrász lehessek, mert érdekel a "szobrászat", és „grafikus cukrászként” szeretnék majd üzletet nyitni. Reményekkel nézek a jövőbe, és tudom, hogy egyszer minden álmom és célom valóra fog válni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése