2016. december 23., péntek

Gubányi Barbara: Karácsonyi műsor, 2016

Ebben a tanévben osztályunk, a 11. A készítette a karácsonyi megemlékezést, melyet a téli szünet előtti utolsó tanítási napon mutattunk be. Új, eredeti műsort szerettünk volna, melyre közönségünk emlékezni fog! Így született meg az ötlet: egy modern családi jelenet - Gubányi Barbara tollából -, mellyel jól keretezhettük az osztályfőnökünk, Farkasné Bekes Rita által ajánlott árnyjátékot, Fekete István Roráté című művéhez. A próbák mindig jó hangulatban teltek, s bár akadtak kisebb gondok az előadáson, végül minden az elképzelésünk szerint alakult - jobban, mint bármikor! 

A műsort Maruzsenszki Éva köszöntője nyitotta meg, utána Wass Albert egyik karácsonyi verse következett Vén Bíborka előadásában. Ezután következett a kerettörténet Kákonyi Otília, Gyuris Bence, Dobos Nóra, Baczúr Annamária, Katona Dávid, Gubányi Barbara és Nagypál László főszereplésével. Hangosítás és vizuális effektek: Magony Martin és Dusnoki Csaba.

A szinopszis: Összegyűlik a család, hogy megünnepelje a karácsonyt. Nagy a felhajtás, készülődés, és a családtagok - a sok munka és stressz miatt - elvesztve a fejüket veszekedni kezdenek - feledve azt, miről is szól az ünnep. Egyedül a kisgyerek és a nagypapa maradnak nyugodtak, s szemlélik szomorúan az eseményeket. A nézők a családbeli nagypapa meséjeként tekintik meg az árnyjátékot, mely a kibékülésről szól. A történet felnyitja a rokonság szemét, és, a példát követve, kiengesztelődnek, s valóban ünnepelni kezdenek. Az előadást közös énekléssel és a - hagyományos - szaloncukor osztásával zártuk. Reméljük, hogy műsorunk elgondolkodtatott az ünnep előtt, és azt is, hogy tetszett!



Gubányi Barbara: Karácsonyi műsor (forgatókönyv) 


1. (Zene. Férj és Nagypapa bejön, leül és olvasgatni kezd. Feleség jön, kapkodva söpröget, majd
elhalkul a zene.)

Feleség: (Férjhez, ingerülten) - Légy szíves, legalább a lábadat vidd arrébb, ha már megint semmit nem segítesz! 
Férj: (értetlenül, de nyugodtan ) - És mégis - mit kellene csinálnom?! Főzni nem tudok, és a takarításhoz te értesz jobban! 
Feleség: (indulattal, gúnyosan) - Ó, igen?! Pedig, szerintem a törölgetés neked is menne, biztosan jól állna a rongy a kezedben! 
Gyerek: (odaszalad) - Apa, apa! Mikor állítjuk fel a karácsonyfát? 
Feleség: (gúnyosan) - Még hogy nincs dolgod - talán a fenyőfát is nekem kellene befaragnom?! 
Férj: (kelletlenül feláll) - Jól van már, megyek is! (halkan, félre) Hogy egy percre sincs nyugta az embernek! 

2. (Férj befaragja a fenyőfát, Feleség főzést. Érkezik az Anyós.) 
Gyerek: (vidáman szalad elé) - Nagyi, de jó, hogy megjöttél! Gyere be! Anya a konyhában van... 
Anyós: (kurtán üdvözli menyét) - Szervusz! Látom nagy sürgés-forgásban vagy! (érdeklődve az edény fölé hajol, elfintorodik) Csak nem a halászlét főzöd?! 
Feleség: - De igen, anyuka! Hogy tetszik lenni? 

Anyós: - Köszönöm jól, és ti? ... (hirtelen élesen) Jaj, biztos így akarod ezt csinálni?! 
Feleség: (ingerülten) - Persze, hiszen én mindig is így főztem a halászlét! Mi nem tetszik? 
Anyós: (tudálékosan) - Több hagyma kellene bele! (kóstolgatva) És kevesebb só… (felháborodva) Nem hiszem el, hogy a fiam eddig még nem mondta neked, hogy kell csinálni! (ellágyulva, majd ismét fennhangon) Mindig is úgy szerette, ahogy én főzöm. Csodálkozom, hogy ez (kis szünetet tart) … a tiéd - teljesen más! Már húsvétkor is bebizonyosodott… 
Feleség: (szavába vágva, élesen) - Az lehet, anyuka, de még sosem érkezett rá panasz! Még húsvérkor sem …, persze, anyuka kivételével! (határozottan) Mivel idén nálunk tölti a család a szentestét, a mi szokásainkhoz igazodunk! 
Gyerek: (átölelve őket) - Szerintem mindketten finomat főztök, ne vitatkozzatok ezen! 
Feleség: - Kicsim, te most ebbe ne szólj bele! 
Anyós: (élesen) - Miért ne szólhatna bele?! Ugyanannyi joga van hozzá! (Gyerekhez kedvesen) Semmi baj, drágám, a nagyit érdekli a véleményed! 
Feleség: (dühösen)- Nehogy már megint ott kössünk ki, hogy a gyereket is rosszul nevelem! 
Anyós: (visszafogottabban) - Te mondtad, nem én…És ne vedd már annyira zokon, csak a legjobbat szeretném a családomnak! 
Feleség: (továbbra is ingerülten) - Már hogy ne venném zokon, amikor folyton ezzel jössz nekem? Már a fiad is utalt rá, hogy fejezd be, de nem hallgattál rá se! Most akkor ki nem figyel a gyerekére?! 


3. (Megjönnek Nagynéniék, magukkal hoznak egy kisbabát is. Gyerek nyit ajtót és köszönti őket.)
Nagynéni: (örömmel) - De jó látni titeket, nagyon örülünk! 
Anyós: (gúnyosan - a lánya karján lévő babára értve) - Mi is nagyon ... drágám - és a gyereknek is! 
Nagynéni: (zavartan) - Anyu, kérlek, ne kezdd! Beszélhetnénk négyszemközt? 
(Nagynéni, anyós elvonulnak. Feleség a konyhában tevékenykedik, nagybácsi, gyerek játszanak.)
Nagynéni: (dingerülten) - Anya, kérlek, legalább karácsonykor hagyj békén bennünket, ha máskor nem is! Tudod, hogy már (kimutat) Laci is a család része! 
Anyós: - Az én családomnak ugyan nem! Tudod, hogy sosem helyeseltem a válást. Ez a gyerekeknek sem tesz jót!
Nagynéni: - Lehet, hogy te nem helyeselted, de mindenkinek így a legjobb! Én is boldog vagyok, és a kicsiknek sem kell elszenvedniük egy megromlott házasságot. Neked is el kellene fogadnod ezt már! 
Anyós: - Nem lehet - egyszerűen nem tudok ezzel az egésszel megbarátkozni... 
Nagynéni: (idegesen) - Anyu, fogd már fel végre: ez a helyzet! 
Anyós: (fenyegetően) - Meg fogod te ezt még bánni!  És majd akkor jössz, hogy… 
Nagynéni: (szavába vágva dühösen) - Tudod, mit?! Ne is szólj hozzám, hagyjuk egymást békén! Erre nem vagyok kíváncsi! Igazán viselkedhetnél felnőttként, főleg, hogy te vagy az én anyám!
Anyós: (méltatlankodva) - Még hogy… és - hogy én?! (Nagynéni legyint, anyós feldúlva kimegy.)

4. (Férj visszajön kezében a fenyőfával.) 

Férj: - Gyertek, nagy nehezen sikerült megbirkóznom ezzel! Díszítsük fel inkább a fát, ne egymást öljétek! (Zene alatt némajáték: a díszítés közben látványos civakodás, a Gyerekkel senki sem foglalkozik. Lacit megsérti az Anyós, s kimegy. Feleség és Nagynéni ekkor az Anyóst kezdi szapulni, aki háborog.) 

5. (Gyerek otthagyva őket, Nagyapához megy)
Gyerek: - Nagypapa, miért csinálják ezt? A karácsonynak a szeretetről és a családról kellene szólnia. Ez nem lehet így! (sírva fakad) 
Nagypapa: (barátságosan magához inti) - Gyere, fiam! Elmesélek neked egy történetet!

6. (Zene.Elhangzik Fekete István: Rorátéja. A mesélés alatt a családtagok egyesével, lassan visszajönnek és bekapcsolódnak, ők is hallgatják a történetet.) 
Feleség (mikor vége a vetítésnek): - Ó, hogy én milyen bolond is voltam! Bocsássatok meg! Anyuka, néha valóban meg kellene fogadnom a tanácsait, tényleg csak jót akar vele! 
Anyós: (menyéhez, majd lányához) - Ugyan, drágám, mindenki elveszti néha a fejét, főleg ilyen nagy stresszben! Bocsássatok meg nekem is, nem viselkedtem helyesen: nem szabadna mindig téged kritizálnom, hagynom kellene, hogy a saját meglátásod szerint cselekedj. És te, kislányom, drága kislányom - a te családod a mi családunk is, természetesen! Isten hozott, Laci! 
Fotók : Timár Bence
Férj: (Feleséghez) - Édesem, ne haragudj rám, nem szabadott volna 
hagynom, hogy mindent egyedül csinálj - nem szakadhatsz százfelé ... (Kölcsönös bocsánatkérés, ölelkezés. Nagypapa lassan közelít hozzájuk.)  

7. Nagypapa: (először a családnak, majd a közönségnek) - A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz, és halomban áll a fa alatt az ajándék! Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába - hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz, főzöl, takarítasz, vásárolsz! A készülődés lehet az ünnep része, de nem attól lesz tökéletes, hanem, hogy együtt vagyunk, tiszteljük és szeretjük egymást! 

8. (Zene, ének: Happy Gang: Szent karácsony eljött)



Blogunk minden Olvasójának boldog karácsonyt kívánok! (a szerk.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése