2016. december 16., péntek

Dr. Békési Imre

Fotó: www.jgypk.u-szeged.hu

    Sokan tanítottak általános,  közép- és felsőfokú tanulmányaim során, de tanárom  kevés volt. Egyikőjük a kitűnő nyelvész: Dr. Békési Imre professor emeritus. Jó sorsom, az akkori nevén Juhász Gyula Tanárképző Főiskola nyelvészeti tanszékén hozott össze vele, s példája egy életre meghatározta számomra "a tudós" és "a tanár" fogalmát.  Tanított tárgyából, a logikai megközelítésű "mondattanból" ugyan   a magyar szakos hallgatók többségéhez hasonlóan  én sem jeleskedtem, de előadásain, szemináriumain lenyűgözött szigorú, tényekre épülő, logikára támaszkodó gondolkodásmódja. Az ő neve (munkássága) fémjelezte tanszék jelentős hírnévre tett szert szerte az országban: amikor egyetemi tanulmányaim során, Pécsett, ismét előkerült a "generatív grammatika", s tanárom, megtudva, hogy a szegedi iskolában diplomáztam  jegyet ajánlott meg számomra... 
    
    Nyílt, barátságos egyénisége nem különben megfogott! Történt, az említett, "nem túl fényesre sikerült" mondattan vizsgám után, hogy derűsen odafordult hozzám, és közvetlen hangon így búcsúzott: "Ne aggódjon, Tamás! Magából, ettől még, jó magyar tanár lesz!" Tanár úr - itt is, most is -, köszönöm a bizalmát


    Mindezek miatt tekintettem annak idején nagy megtiszteltetésnek, hogy az Istvánban taníthatok - abban a gimnáziumban, melyben egykor Ő is tanult, s óraadó tanárként tanított is. Az idén 80. életévét betöltő Békési Imrét szeretettel ajánlom olvasóim figyelmébe, s a későbbiekben pedagógusként, nyelvészként, egykori kalocsaiként is  bemutatom.  




    "… közösen föléhajolni egy életrevaló vagy éppen beteg nyelvi jelenségnek; eszmét cserélni róla mint életünk fontos tényéről; aztán leírni s már a tudomány nyelvén megvitatni, rögzíteni, továbbadni, nos ez az a magatartás, amelyet az előttem járó generációtól …  tanultam. És ez a szemlélet jelenik meg első komolyabb munkáimban. Szövegszerkezeti alapvizsgálatok (Akadémiai, 1982) című könyvemet a MUOSZ Újságíróiskola növendékeivel, A gondolkodás grammatikája (Tankönyvkiadó, 1986) címűt főiskolai hallgatóimmal konzultálva írtam meg." (1)

    A nyelvész, "szakmájáról" munkatársával, Petőfi S. Jánossal így vall: "A nyelvet kutatni nem más, mint az ember emberi mibenlétét kutatni. S ennél kevesebbre is föltették már sokan az életüket." (2) Alapkutatása: az argumentatív szövegtípus szemantikai-pragmatikai eszközei és szabályszerűségei; az értelem-szemantikai viszonyítás ellentétes, valamint oki-okozati területe; alkalmazott kutatásai: a szövegalkotás és a szövegértés analitikus, valamint kreatív-produktív vizsgálata. Szakmai önéletrajza ittönvallomása nyelvészi pályájáról pedig ide kattintva olvasható.

    Tudósi magatartásáról, kollégája Rozgonyiné Molnár Emma (3) így fogalmaz: "... gondolkodás-módját racionális, logikus rend uralja, ha tudományos tényekről van szó, és humánum, ha az emberek megítéléséről ... Miközben a tényeket tiszteli, valójában a dolgok mozgató rugói tartják fogva kíváncsiságát. Ezek feltárásához rendeli hozzá, vagy éppen hívja létre a kutatási módszert, szaktudományi feladványaihoz teremti meg a kódokat. Az emberek melléfogásait jobbító szándékkal teszi mérlegre. Az elmarasztalás elsőként kínálkozó reflexe helyett a személyből és elgondolásból az értékes, a hasznosítható progresszív parányával is tud/hajlandó mit kezdeni. Ezt megragadva, a továbbfejlődés érdekében ad tanácsot, hoz döntést, lendíti ki az ügyeket a holtpontról.”




Életpályája (4)

    Békési Imre szövegnyelvész, az MTA doktora, a Nyitrai Konštantin Filozófus Egyetem díszdoktora, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának nyugalmazott egyetemi tanára, 2006-tól professzor emeritusa.
    Az elemi iskola osztályait a tanítóképző gyakorló iskolájában végezte, onnan a jezsuita gimnázium első osztályába került, bár 1946 szeptemberétől az iskola a Jézus Társasága Általános Iskolája név alatt működött 1948-ig. Akkor ezt a nagy hagyományú intézményt – miként az ország többi egyházi intézményét – államosították. Kedves magyartanára, páter Lukács – társaival együtt – ekkor kénytelen volt elhagyni az országot.
    Általános iskolai tanulmányai végeztével 1950-ben felvételi kérelmét az I. István Gimnáziumban – „egyéb” származása miatt – elutasították. („A kisipar szüli a kapitalizmust.”)
    1954-ben a helyi tanítóképző intézetben érettségizett, majd – gyakorló évének letöltése, valamint főiskolai tanulmányai után – 1959-től 1963-ig kollégiumi nevelőtanárként és gimnáziumi óraadó tanárként szülővárosában dolgozott. (5)
A Juhász Gyula Pedagógusképző Karának főépülete.
Fotó: www.jgypk.hu
   
 Felsőfokú tanulmányai: tanítói oklevelét 1955-ben a kalocsai tanítóképző intézetben, általános iskolai tanári diplomáját, 1958-ban a szegedi pedagógiai főiskolán  szerezte. 1962-ben végzett az ELTE BTK magyar -történelem szakán, 1966-ban pedig  a JATE BTK pedagógia szakát végezte el. 
   
  Pályafutását 1963-tól a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, Szegeden folytatta. A főiskolai tanszéken 1968-ban adjunktus, 1972-ben docens, 1976-ban főiskolai tanár, 1982-től 2000-ig tanszékvezető. 1987–1990 és 1995–1998 között a főiskola főigazgatója, az 1987/1988-as tanévben a Szegedi Universitas soros elnöke volt.

     Kutatóként szövegelméleti kutatásai eredményeként 1976-ban kandidátusi, 1993-ban MTA doktori fokozatot nyert el, 1995-ben a JATE-n habilitált: 1996-ban egyetemi tanári kinevezést vehetett át. 1990-től 2014-ig tagja volt az MTA Nyelvtudományi Bizottságának és 2016-ig  a Magyar Nyelvtudományi Társaság Választmányának. 
Szövegelméleti tárgykörben 5 monográfiát és tanulmánykötetet, valamint 263 tanulmánykötetet-fejezetet és önálló tanulmányt jelentetett meg. (Szövegszerkezeti alapvizsgálatok, 1982.; A gondolkodás grammatikája, 1986.; Jelentésszerkezetek interpretációs megközelítése, 1993.; Osztatlan filológia, 2001.; A kettős szillogizmus értelmezése és alkalmazásai, 2010.; The interpretation and applications of the double syllogism. Semiotic Textology 19 (2010), 263–308. Idézett munkáinak száma az MTMT-n: 318. 

    Oktatóként és vezetőként anyaintézményért sokat tett: "Tanszékét a nyelvészeti kutatás egyik fontos műhelyévé tette "személyes példájával és a kollégáinak ösztönzésével. Főigazgatóként a minőség megbecsülésén őrködött 1987 és 1990 között; majd 1994 és 1998 között is főigazgatóként vállalta az intézmény stabilitásának és az értékek megőrzésének feladatait. 1999-ben kezdeményező s irányító szerepe volt a nagy múltú, de 1963-ban megszüntetett szegedi tanítóképzés újraindításában. A tanítóképzés, majd – ennek kibontakozó sikerét látva – az óvodapedagógus-képzés létesítése egyrészt segített életben maradni a Szegedi Tanárképző Főiskola utódjának, az SZTE Pedagógusképző Karának; másrészt növelte vonzását magának a SzTE-nek is. Békési Imre részt vett a hazai egyetemek minősítő fórumainak munkájában is: több mint száz nyelvész és filológus védhette meg kandidátusi, habilitációs, PhD- és nagydoktori értekezését bírálói közreműködésével." (6)

    Szakmai-közéleti tevékenysége is jelentős: "1989-ben alapító tagja (s elnöke) lett a határon kívüli magyar anyanyelvű intézmények munkáját segítő Juhász Gyula Alapítványnak, valamint ugyanakkor a Szegedért Alapítvány Tudományos Kuratóriumának (s kilenc évig az alapítvány elnökségének is). Egy évtizedig elnöke volt a Tiszatáj kuratórium ellenőrző bizottságának.1992-ben – miniszterelnöki felkérésre – alapító tagja lett a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak (1992–1996). 1990-től tagja a Magyar Nyelv c. folyóirat szerkesztőbizottságának, ugyancsak elnöke 1979-től 2006-ig a Magyar Nyelvtudományi Társaság szegedi csoportjának. Alapító tagja s társszerkesztője volt a Szemiotikai Szövegtan/Semiotic Textology periodikának, amelynek 1990-től 2012-ig 20 kötete jelent meg ...
2016-ban  munkatársai – 80. születésnapja köszöntésére – Nyelvész mestereim címmel saját tudománytörténeti írásaiból állítottak össze egy emlékező kötetet."(7)


     Szakmai elismerései: Magyar Felsőoktatási Emlékplakett (1993), Déry Tibor-jutalom (1996), Doctor Honoris Causa (Nyitra, 1996), Széchenyi professzori ösztöndíj (1989–1992), Pro Facultate (2004), Professor emeritus (2006), Klebelsberg Kunó-díj emeritus fokozata (2012). Kitüntetései: Magyar Köztársasági Érdemrend kis keresztje (1996), Pro Urbe (Szeged, 2006), Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje 
(2006).


Jegyzetek:
(1) Békési Imre. In: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 59. [online]. ELTE Fonetikai Tanszék. Bp.: 1999. [2016.12.03.]  http://bollakalman.hu/Kiadvanyok/NyPFuzetek/PkFuz_PDF/BekesiI.pdf
(2) id. Békési Imre: Nyelvész mestereim. SzEK, JGyFK, Szeged, 2016. 121 p.
(3) id. Dr. Galgóczi László:  Békési Imre 70 éves. [online] Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 2006. április 4-i felolvasó ülésén. [2016.12.03.] 
http://www.c3.hu/~magyarnyelv/07-3/galgoczi.pdf
Dr. Galgóczi László tanszékvezető egyetemi tanár és Rozgonyiné Dr. Molnár Emma magister emeritus, a nyelvtudomány kandidátusa (SzTE JGyPK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék).
(4) Összeállításom alapja: Nagy L. János: Békési Imre 80 éves (Rektori köszöntő). In Magyar Nyelv 112., 2016. 3. Köszönöm Békési Imrének, hogy a szöveget, megjelenése előtt, a rendelkezésemre bocsátotta, és személyes vonatkozásokkal kiegészítette!
 Dr. Nagy János egyetemi tanár, az MTA doktora (SzTE JGyPK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék).
(5) Uo.
(6) Uo.
(7) Uo.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése