2016. november 30., szerda

Vörös István: „A munkának pedig akkor sincs vége, ha lecsuktam a gépet.”

2016 - Riport a készülő
Főszékesegyházról

Amikor az interjú időpontját beszéltük meg, Vörös István, a KORONAfm100 rádió szerkesztő - riportere épp egy fontos dolgot intézett. Ugyan „ezer és egy” feladata van munkájával, melyet szeret - rohan a hírek után, sebesen írja a cikkeket, (miközben) hallgatja a műsort, a zenét -, most kivételesen, mással volt elfoglalva… Hogy mitől volt akkor lelkes és izgatott? Ha valaki ismeri Isti zenei ízlését, egyáltalán nem lepődik meg: egy különleges Madonna-lemezt vett, így a gyűjteménye egy újabb értékes darabbal bővült. A popdíva iránti rajongása az istvános évek óta tart, de házasságával és kislánya érkezésével értékrendje megváltozott: a nők közül immár Ők vezetik nála a „toplistát”. 

A többek közt kétszeres Szalézi Szent Ferenc-díjas újságíróval Gillich Panna és Korsós Nóri beszélgetett.


2015 - Kislányommal
- Egy évvel ezelőtt egy csöppséggel, Lorival, bővült a családotok. Hogy vagy az apasággal?

- Nagyon vártuk a kicsit, és a kezdetektől éreztem, hogy lányom lesz! Szerintem, az apasághoz soha nem lehet eléggé felnőni, és tudatosan sem lehet rá felkészülni. Ahogy bejelentettük: „Jön a baba!”, elkezdtek ránk özönleni a fiatal, tapasztalt anyukák, akik ráadásul „piszok sokat" olvastak a témában, - aztán pedig jöttek az ismerősök a kórházi (rém)történeteikkel…(mosolyog)

- Mennyi időt tudsz a családoddal tölteni?
- Igyekszem kivenni a részem a Lori körüli teendőkből, a fürdetés például mindennap az enyém. Délután is mielőbb próbálok kiszakadni a melóból, ami mondjuk "tízből egyszer" már sikerül is, hogy tudjak játszani vele. A párommal a legkevesebb együtt töltött idő is ünnep! Legutóbb Hadházi László estjén voltunk, hogy kikapcsolódjunk – feleségem, a vak sötétben néha elővette táskájából a telefont, hogy megnézze, időközben jött-e üzenet vagy hívás a nagyitól …

- Hogy képzeljük el a szerkesztő-riporteri munkád?

- Egyfolytában „kattog az agyam”. A munkaidő elkezdődik valamikor, de soha nem ugyanakkor van vége. Mindennap emberek tömegével dolgozom együtt, akikhez alkalmazkodni kell. Az idő szűkében is minden emberre rá kell hangolódnom, ahhoz, hogy úgy tudjak kérdezni, hogy az adásba kerülő anyag érdekes és gördülékeny legyen. A munkának pedig akkor sincs vége, ha lecsuktam a gépet.
- Hogy találod meg a riportalanyaid?
2012 - Koronafm100
- Mivel főképp a helyi hírek, illetve térségi közéleti-kulturális magazin, ami a rádióban hozzám tartozik, a legtöbbször téma-specifikusan, célirányosan keresek meg egy-egy embert. Aztán van, hogy ők találnak meg engem, aminek azért örülök, mert jó új arcokkal, új történetekkel megismerkedni és beszámolni róluk. Rendkívül hálás terület, de ha jól akarod csinálni, némileg mégis bajos: helyi rádióban, a megosztó közéleti, vagy a mindennapokat érintő témát feldolgozni, abban illetékest megszólaltatni: nagyon nehéz! Hogy ne „blikkesen” - félinfókra és utcai szóbeszédre alapozva - tudósíts, vagy ne a magánvéleményed erőltesd a hallgatókra... És bármilyen alapos próbálsz is lenni, mindig vannak és lesznek, akik fogást találnak rajtad - főleg, ha keresnek is!
- Hogy csinálod azt, hogy szinte bárkivel könnyedén tudsz beszélgetni? 

- Nem tudom… nincs recept! Mivel napjában négy-öt (vagy több) riportot - interjút is készítek, az alanyaim többségével telefonon tartjuk a kapcsolatot és dolgozunk. A portré-jellegű felvételek kivételével előre nem "készülök az emberekből", a beszélgetés témájában mélyülök el. A másikra hangolódás általában az a néhány szó, az egyeztetés, ami megelőzi a felvétel gomb benyomását, de van, hogy erre sincs idő. Egyszer felhívtam Presser Gábort, hogy időpontot kérjek tőle, egy zenei magazinunkban szerettem volna megszólaltatni. Azt monda, csináljuk: most -két egész percem volt felkészülni, mielőtt visszahívtam. Az idővel való állandó versenyfutás számomra nagyon nehéz!
- Sosem vágytál arra, hogy (reggeli) műsort vezess?
- Nem, mert az nem nekem való! Októberben volt nyolc éve, hogy itt vagyok, és sok mindent láttam ez idő alatt. Megvannak azok az emberek, akik ezt akarják csinálni és elég ambiciózusok hozzá, én a jövőben inkább a reggeli műsor háttérmunkálataiból veszem majd ki a részem, a terveink szerint.

2015 - Szalézi díjátadó Budapesten
- Mivel érdemelted ki, s mit jelent számodra a szakma elismerése, a Szalézi Szent Ferenc-díj
- Megtiszteltetés volt, hogy ezt a díjat, pontosabban ezt az elnevezést viselő díjat kétszer is átvehettem: először 2014-ben, dr. Bábel Balázs érsek-metropolitától, amikor a főegyházmegye területén dolgozó újságírókat tüntette ki, majd rá egy évre, pedig magát, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által, az országban évente egy embernek adományozott sajtóösztöndíjat, amit „a keresztény értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítéséért", " a nem egyházi sajtóban” dolgozók számára ítélnek meg. Meglepett, hogy én mint egy kereskedelmi rádió munkatársa kaptam! Maga a díj nem változtatott meg, de jól esett, hogy ennyire elismerik a munkámat, amiről én egészen addig azt gondoltam, hogy teljesen átlagosan, a legjobb tudásom szerint végzem, semmivel sem jobban, vagy kevésbé jobban, mint kollégáim. Most sem tartom magam jobbnak senkinél, a saját, egyébként maximalista normámnak igyekszem megfelelni, de leírhatatlan érzés volt, hogy ilyen magas körökben így tekintenek arra, amit csinálok. Az élet külön ajándéka, hogy minkét elismerést néhány nappal a születésnapom után vehettem át, a második díj átvételére nem sokkal pedig kiderült, hogy a párom a gyermekünket várja. (mosolyog)
- Eredetileg magyartanár vagy, hogy lettél rádiós?
- 2008-ban Pécsett diplomáztam magyar szakon, felsőfokú angol nyelvvizsgám és idegenvezetői képesítésem is van. Baranyában azonban nem találtam munkát, ezért hazajöttem Kalocsára, ahol már hét-nyolc éve idegenvezető voltam. Felhívott egy ismerősöm, hogy a Korona Rádióból el fog menni egy szerkesztő-riporter, ha gondolom, adjam be az önéletrajzomat. A mostani főnököm, Németh István hívott már vissza, hogy az enyém a munka.
- A szüleid mit szóltak ehhez a munkához?
- Soha nem akartak "valamilyen irányba" lökdösni, és mindenben támogattak. Azt édesapámon láttam, hogy kezdetben nem igazán értette, mitől fáradok el: "Csak ott ül bent egész nap, és nyomkodja a számítógépet." - Persze, mert ő egész életében fizikai munkát végzett, nem ismerte belülről a munka világának ezt az oldalát. Én sem tudtam, mire vállalkoztam…
- Tegyük fel, a gimnázium megkeresne egy magyartanári állással, elfogadnád?
- Lehet, hogy elgondolkodnék rajta, a tanári szakma mindig nagyon érdekelt. Nekem nem is voltak soha rossz tanáraim. Kiegyensúlyozottabb és kiszámíthatóbb életformának tűnik, mint az, amit én csinálok, én viszont imádom a rádiózást.
- Gondolom, bölcsészként az olvasás fontos számodra.
- Így van, de borzasztóan szégyellem, hogy egyáltalán nincs időm olvasni. Egyszer összeszámoltam: egy évben összesen 3000-4000 oldalt írok meg, amiben benne van az összes műsorom, hírem, műsortükröm, cikkem… Sokszor már annak örülök, ha nem látok betűt! (mosolyog) Lassan egy film megnézése is – főleg, mióta a lányom megszületett - kivételes alkalom.

2008 - Első Madonna-koncert Berlinben 
- Mikor lettél Madonna-rajongó, s tart-e még a hobbid?
 - 1996-ban mutatták be az Evitát, s kíváncsi voltam, hogy a Magyarországon forgatott helyszínek hogyan alakultak át. Ott láttam először Madonnát szerepelni, énekelni, és piszkosul megtetszett. Nagymamámnak pedig volt több, az unokatesómnak ajándékba vett, de duplázás miatt megmaradt Madonna-kazettája. Azokat hallgattam, majd elkezdtem újabbakra spórolni. A gyűjtés így jött! Tegnap is, amikor egyeztettük az időpontot, pont „akcióban” voltam: épp egy nagyon ritka lemezét sikerült megszereznem! Most már több mint ötszáz bakelitlemezem, CD-m, kazettám és minden más kiadványom van tőle.


Gyűjteményem - bakelitek
- Többször tomboltál már végig Madonna-koncertet, miben rejlik produkcióinak varázsa?
- Nemrég olvastam, hogy Madonna volt az első, aki felismerte: a koncertkultúrának túl kell mutatnia azon, hogy az előadó kiáll a színpadra és énekel. Ha egy bulinak nincs dramaturgiája, látványa, története, akkor az egy felejthető produkció. Néztem egy belső felvételt egy próbáról, ott még az is látszik, hogy úgy gyakorolja az egész műsort, tánckarral, zenekarral, hogy előtte egy 30 méterrel egy nő végig csinálja a produkciót, Madonna pedig azt utánozza le. Valójában két Madonna próbál.

- Rendmániás vagy - azt hallottuk, kollégádtól, Gábor Janitól – ami egy ritka férfitulajdonság!
Mosogatni kifejezetten szeretek, de minden más házimunkát utálok, bár megcsinálom, ha kell. Ha Jani meghív magához pl. sörözni, és látom, hogy épp megúszott a csetressel, többnyire szó nélkül nekiállok… Sörözni megyek és - mosogatás lesz belőle, de a végén csak lecsúszik egy-két sör is!

2016 - Könyvheti beszélgetés
Kalocsán Vámos Miklóssal
 


Isti -
 a készítés élménye miatt - legkedvesebb riportjai, interjúi a címekre kattintva olvashatók, hallgathatók:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése