2016. november 22., kedd

Dr. Pötörke Zoltán: "A zenélés olyan kreatív hobbim, amiben ki tudok teljesedni"



Talán tíz évvel ezelőtt volt az első koncertélményem a Salvus-szal. A zenekar frontembere, Pötörke Zoltán volt diákunk, épp joghallgató volt Szegeden, de már szívügyének tekintette, hogy évente hazalátogassanak koncertezni. Örömmel láttam, hogy közönségükben ott vannak gimiseink - ahogy N. is - és együtt éneklik a szövegeket, táncolnak... Idén novemberben ismét eljutottam a dallamos metált játszó banda kalocsai koncertjére. Az eltelt évek alatt Zoliból nyomozó lett, N. pedig elvégezve az egyetemet, s több éve dolgozik vidéken  - hangulat viszont a régi: közönség és zenész most is együtt mondták a szövegeket és buliztak. Zolit, a koncert előtt kérdeztem, arról, hogy Vele és a zenekarral kapcsolatban mi változott és mi nem.


- Hogyan kezdtél zenélni?
- A bátyám gitározott, a Tremors nevű zenekarban játszott, majd helyi csapatokban is játszott, és a Salvus-ban is megfordult. Otthon, "szobagitárosként" folytatta a zenekar feloszlása után. Nekem is eszembe jutott, hogy kipróbálom a basszusgitárt. 16 éves koromban vásároltam egyet, és elkezdtem "prüntyögni" rajta. Fél-egy év gyakorlás után éreztem, nagyjából el tudok játszani dalokat. Ekkor, 12 éves koromban már a metál, a Guns N' és Metallica  volt számomra a "legnagyobb isten" számomra - őket szólaltattam meg. 
- És az első zenekar?
- Még a gimiben beszéltünk össze Bálint Bekény barátommal, hogy kellene egy banda, hamarosan csatlakozott hozzánk Tóth Barna (ma a Korona Rádió munkatársa) is gitárosként, de nem találtunk dobost. Feldolgozásokat játszottunk. A próbaterem otthon volt, tojástartókat szegeltünk a falra, nem volt saját cuccunk... Kezdetleges volt, de élveztük!
- Nem gondoltál arra, hogy a zenélés legyen a munkád?
Tudatosan építem az életemet, és már akkor láttam, hogy ebben a kicsi országban, főleg abból a stílusból, ami engem érdekelt - hisz ez rétegzene - , nem lehet megélni. Ugyanakkor ezt szerettem volna csinálni, s nem adtam fel, komoly hobbi lett az életemben a zenélés. 
- Hogy választottál pályát, munkát?
- A gimiben a töri volt a kedvencem, Raffásnak (Raffai Sándor, egykori történelemtanárunk - a szerk.) sokat köszönhetek. Szegeden végeztem el a jogot, utána jelentkeztem a BRFK-ra nyomozónak. Az egyetemen szerettem meg a büntetőjogot és a büntetéseljárás jogot. Jogi tanulmányaimat a munka mellett is folytattam, 2 éve tettem le a jogi szakvizsgát. Jelenleg Budapesti-Rendőrfőkapitányság Nyomozó Főosztályán kiemelt főnyomozó vagyok. A nyomozói munkámban visszaköszön azt az alapszintű erkölcsi tartás, amit fontosnak tartok, és mindenkitől el is várok: tartsuk tiszteletben egymás "saját, privát szféráját", és senkinek a kárára se cselekedjünk. Másrészt azért is szeretem, mert soha nincs két egyforma ügy, a munkám változatos, nem egy "mókuskerékben dolgozom". 

Pötörke Zoltán – bass/ének, Szabó Dániel – gitár,
Zsákovics Gergely – dob, Erdélyi Péter – vokál/gitár


- Hogy született meg a Salvus?
-  Az alapító gitárossal, Varga Balázzsal az egyetemi gólyatáborban találkoztunk. Szegeden, egy hangszerboltban gitárokat próbáltunk, és közösen eljátszottunk egy Metallicát. Megjött a felismerés: jól tudunk együtt muzsikálni, így lettünk a zenekar magja. 
- Honnan a név?
- Az egyetemen latint is tanultunk, felütöttem a szótárt - nagyjából így (mosolyog)! A gyógyvízről akkor még nem hallottunk, később azonban rákontráztunk: saját sört csináltunk (nevet) ... Nem csapoltak sehol olyan sört, amely a mi szánk ízének való lett volna, összeültünk hát, és megbeszéltük a receptünket. A "Lélektartó" egy korianderes, szűretlen kézműves ír vörös sör. Kevés készül belőle, elsősorban Pesten, olykor a koncertjeinken, azért hozzá lehet jutni.
- Hogy indult a pályátok? Milyen stílusú zene mellett kötöttetek ki?
- Az elején feldolgozásokat játszottunk, hogy összeszokjunk. Haverság volt köztünk és hobbiból kezdtünk játszani. Az, hogy én lettem az énekes, kényszermegoldás volt, "nálam maradt a mikrofon". Majd koncertezni kezdtünk, és a zenénk tetszett az embereknek. Az első koncertünk Szegeden volt egy föcis bulin, ami egy tipikus egyetemi party volt (nevet), meglehetősen amatőrök voltunk még! Az évek során több tagcsere is volt a zenekarban, főleg gitáros poszton, a dobos meg én vagyunk az eredeti felállásból. Stílusunk a modern dallamos metálzene, melyet rockos, progresszív elemek is színesítenek. 
- Hogy alakult a zenekar felfedezése, sorsa?
Kezdetben magunkat menedzseltük, akkor még volt erre időnk. Ezt a zenét csak úgy lehetett csinálni, hogy "te tolod"! Az akkor itthon is egyre tömegesebbé váló internet sokat segített a népszerűsítésünkben: volt honlapunk és felvételeinket elküldtük különböző zenei portáloknak, melyektől kritikát kértünk, s ők, sok esetben, az oldalunkat is népszerűsítették. A Salvus-szal, a korai években sok tehetségkutatón (ha jól számolom, 18-on) vettünk részt, hogy visszajelzést kapjunk. 2006-ban, Balatonbogláron nyertünk egy zenei emlékversenyt, a legkomolyabb sikerünk pedig az utolsó versenyünkön, 2011-ben volt, amikor megnyertük az Unikum és Tankcsapda zenekar tehetségkutatóját. Az ajándék hangszerek mellett hat alkalommal léphettünk fel a klasszikus debreceni metálosok előtt. 


- Te írod a dalszövegeket és a zenét is. Már diákként is írtál, ill. tanultál zenét?
-  Nem: sosem írtam se naplót, se verset, nem is éreztem magamban "költői vénát"Nem tartom magam most se költőnek, és vannak a szövegeimben "gyermekbetegségek", inkább egy jó iparos munkás lennék... Úgy írok szöveget, hogy a zene ritmusa közben a fülemben van, a fejemben " egyben megy a kettő". Miután a zenei alapokat kitalálom, szoftverrel (kottázó programmal) kidolgozom. A többiek a hangszerelésben segítenek. A zeneszerzés sem tanultam, Kalocsán ugyan, az  ének-zenei általános iskolába jártam. Mindent ami kell, a gyakorlatban, autodidakta módon tanultam meg. 
- A szövegeid kifejezésmódjukban mégis irodalmiak, illetve irodalmi ihletettségűek. Az eredeti képiséget, elvontabb témákat hogy fogadja a közönség? 
- Lehet, hogy pont ez a "nagy áttörés" gátja! (mosolyog) Az igényes szövegvilágra koncentrálok, és a metaforák, többértelmű képek elsőre nem biztos, hogy befogadhatóak. Talán, magunk alatt vágjuk a fát, de mivel nekünk nem ez a megélhetésünk, mehetünk a magunk feje után. Ugyanakkor nem gondolom, hogy érthetetlenek a dalok, mindegyik szövegben található kapaszkodó, és jellemzően van egy vezérmotívum is a szerzeményekben. A témákat közül pedig előnyben részesítem azt, mely még nem lerágott csont, a szokásos szerelmes-bulizós témák távol állnak tőlem, inkább társadalomkritikus dalok születnek, gyakran nyakon öntve egy nagy adag cinizmussal.
- Milyen kell, hogy legyen szerinted a jó dalszöveg? Miben különbözik a verstől?
- Itt a zene ritmikájára születnek a szövegek, éppen ezért kötetlenebb a verselés, hiszen a zenét és a szöveget is lehet egymáshoz igazítani. Sokan mondják, hogy ehhez a modern rockzenei alaphoz jobban illik az angol szöveg, ami annyiban igaz, hogy ritmikailag valóban könnyebben ráültethetőek az angol szavak a zenére. A magyar nyelv viszont sokkal gazdagabb, egy gondolatot sokkal több eszközzel lehet kifejezni.
- Mennyit és hol játszotok? Hogy szervezitek a bulikat?
Most már kevesebb a fellépésünk, a munkánk miatt, de 5-6 éve még, egy évben átlagosan 50-60 koncertünk volt. A bulik szervezése nagy részt úgy zajlik, hogy - hasonló szintű -zenekarokkal cserekoncerteket csinálunk. Így keresztül-kasul bejártuk az országot, ahogy a határon túli magyar területekre is eljutottunk. Önszerveződő módon, a  lemezeink is magánkiadásban jennek meg. A kiadók ugyanis, mivel rétegzenét játszunk, nem vállalkoznak a megjelentetésre: kicsi példányszám és csekély a bevétel.
- Ki a közönségetek? Van - e valamilyen kapcsolatod velük?

- Közönségünk elsősorban a klubokban van. A másfél évtized alatt kiépült a törzsközönségünk, de mindig vannak új arcok is. 2002 óta minden évben fellépünk Kalocsán is. Fontosnak tartom, hogy hazajöjjek, és a szülővárosomban játsszunk. 
A rajongókkal, a koncertek előtt vagy után mindig beszélünk, de e-mailben is tartom velük a kapcsolatot. Kíváncsi is vagyok rájuk, hogy egy-egy dalomról mi a személyes véleményük. Kapok tőlük olyan leveleket, melyek nagy örömmel, elégedettséggel töltenek el: ezekben arról számolnak be, hogy egy-egy dalszövegem egy adott élethelyzetben hogyan segített nekik döntéseikben vagy a helyzet megoldásában. Például ilyen a "Ketten egyedül",  amire sokan hivatkoznak, hogy megerősítette őket abban, nem kell együtt maradniuk, "egymással, de egymásnak háttal élniük", abba kell hagyni a kiüresedett kapcsolatot. A kérésekkel, kérdésekkel sosem zaklatnak, nincsenek visszatérő levelezők. Így teljesen rendben lévőnek érzem a "dolgot", és örülök, ha segíthettem!
- Hogy és miért készítetek videoklipeket? 
- Leginkább promóciós célból, mivel nagyon sokan követik a közösségi oldalakat és online csatornákat, így is próbálunk minél több emberhez eljutni. Ezek alacsony költségvetésű videók,  elkészítésük jellemzően baráti alapon szerveződik. Gitárosunk, Peti (Erdélyi Péter - a szerk.) is készített már néhány videót élő koncertek felvételeiből. Érdekesség, hogy a legutóbbit - ami a Világra szóló című dalra készült - kalocsai helyszíneken forgattuk.
- Mit szóltak - szólnak szüleid a jogász fiuk metálos karrierjéhez?
- Szüleim mindig feltétlenül támogatták zenélésemet, látták, örömömet lelem benne, illetve, hogy azt egyensúlyban tartom a tanulással, munkával. Én pedig nagyon szeretem, olyan kreatív hobbinak tartom, amiben ki tudok teljesedni, és egy-egy buli, próba számomra a legjobb kikapcsolódás, kitűnő formája a munkahelyi stressz levezetésének is. 
- Hová akartok eljutni? Meddig lehet a zenekart csinálni?
- Megtapasztaltuk, hogy miként működik itthon a zeneipar, ezért nagy elvárásaink nincsenek. Számunkra elsődlegesen ez egy kikapcsolódási forma, amiben nagyon jól érezzük magunkat, ezért, ameddig időnk engedi, és ameddig élvezzük – függetlenül attól, hogy éppen milyen intenzitással –, írjuk és játsszuk a dalokat a továbbiakban is.

A cikk elkészítésében közreműködött Szigeti Nikolett és Szigeti Viktória.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése