2016. július 30., szombat

Iván Adri: "Nem fontos az, hogy ki vagyok, mennyire vagyok fáradt: amikor a függöny felgördül, már csak a karakterem van jelen"

Tavaly érettségizett diákunk, Iván Adrienn jelenleg a PTE ÁOK Gyógyszerésztudományi szak hallgatója.

"Mindig is érdekelt a színjátszás, és a színpadon való munka. Már általános iskolás koromban is többször szerepeltem ünnepi műsorokban, és ezt a tevékenységet folytattam a gimnáziumi éveim alatt is: csatlakoztam az iskola színjátszó köréhez, és három színdarabban - a Holdbéli csónakosban, a Szentivánéji álomban és A helység kalapácsában is - szerepeltem.
Tizenegyedikesként, osztályunkkal színpadra vittük saját írású karácsonyi műsoromat is. rendszeresen jelentem meg színpadon egy-egy darab, dal erejéig zongorával és gitárral is.

Részt vettem és veszek a „Beug-róka”, improvizációs dráma-szakkör életében is. Többször léptünk fel ezzel a társulattal szép sikerrel a gimnáziumban, Kalocsán, ill. a környékbeli iskolákban is, 
Végzős évemben hívtak meg a Kalocsai Thália Társulatba, mely akkor alakult újra, és szerepet kaptam az Acélmagnóliák című színdarabban. Ezt a művet már az első évben is sokszor és sok helyen bemutattuk, és reményeim szerint, még további előadások is lesznek.



Ha lehetőség lesz rá, még sokáig szeretnék színpadon tevékenykedni, mert nagyon szeretem: különleges kapcsolat alakul ki nézők és az előadók között a játék során. S nincs két egyforma pillanat, egyforma előadás! Nem fontos az, hogy ki vagyok, mennyire vagyok fáradt: amikor a függöny felgördül, már csak a karakterem van jelen. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni, hogy mit is jelent igazán azokon a bizonyos deszkákon állni! Nemcsák Károly mondja: „Egy előadás (...) nem arról szól, hogy a színészek bohóckodnak a színpadon; az egy kapcsolat a nézővel, egy közös játék, amit minden alkalommal tovább kell mélyíteni.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése