2016. április 4., hétfő

A színházi előadás lehetséges elemzési szempontjai (dramatizálás 2.)

1.        AZ ELŐADÁSRÓL ÁTFOGÓAN. A RENDEZÉS esztétikai elvei

- Miről szól számodra az előadás?
- Mi a rendezői elképzelés, koncepció (az elérni kívánt hatás, illetve a közvetíteni kívánt tartalmak) lényege szerinted?
- Realista vagy stilizált (egyszerűsített, a legjellemzőbb formákat megmutató ábrázolás) jeleket láttál?
- A nyelvi (szöveg), a vizuális (díszlet, világítás, kellékek, bútorok), vagy az akusztikai (zene, zaj, zörej) jelek voltak-e hangsúlyosak? Egyensúlyt alkottak, kiegészítették, hatásukban egymást erősítették?

2.        A SZÍNPADKÉP
2.1.1. TÉRSZERVEZÉS 
A nézőtér és a játéktér viszonya: a színpadformák.
- Dobozszínpad: a néző egyirányú rálátása miatt a rendező képekben gondolkodva komponálja a jeleneteket.
- Arénaszínpad (kör-nyitott-pódium-térszínpad): körbeveszi a nézőtér, színészeinek szüntelenül és folyamatosan mozogni kell a térben, minden egyes néző más-más szempontból figyeli. A térszínház kompozíciós törvénye a képsor.

2.1.2. A tér kiképzése, térszerkezete
A hangsúlyos térrész, ahova a rendező számára fontos epizódok komponálhatók a színpad elülső-középső területe. A színpadnyílásra merőleges mozgás erős, a színpadnyílással párhuzamos irányú gyenge feszültséget indukál a nézőben. A vertikális mozgás erősebb. A legerősebbek az átlós irányú mozgások.

2.2. A DÍSZLET
A színpadi műcselekményének helyszínét jelölő, változtatható, mozgatható és cserélhető színpadberendezés.

- Naturalista, realista részletességű illúzió színpad, vagy stilizált, jelzett a díszlet? Absztrakt elemek használata?
- Milyen a térbeli elhelyezése? Hogyan módosítja, dinamizálja, jelöli ki a színpadi teret?
- Milyen korba helyezi az előadást?

2.3. A JELMEZEK
Öltözet, álöltözet, gazdag információkat tartalmaz a játék jellegéről, az ábrázolni kívánt korszakról, a játszott mű hangulatáról. Az arcfestéssel, maszkkal, kellékekkel kiegészítve néha a díszleteket is pótolja.

- A díszlet és a jelmezek stilárisan egységesek-e? Harmóniában, összhangban vannak-e egymással?
- A jelmez: korhű, realista, stilizált, jelzett, vagy modernizáló absztrakt?
- Meghatározó-e a jelmezek anyaga a szerepformálásban?

2.4. A KELLÉKEK
Az előadás során játékeszközzé váló természetes v. mesterségesen előállított tárgy. - Személyi (v. testi) kellék a színész által használt (pl. ruházat-kiegészítő) tárgy (szemüveg, újság, lornyon, kalap, pipa stb.) 
- Fogyókellék az előadásról előadásra pótolandó játékeszköz (étel, ital, stb.)

- Milyen fajtái vannak jelen?
-A színpadi történésekben mi a szerepük, jelentőségük?

2.5. SZÍNSZIMBOLIKA

      - Meghatározó-e az adott színek jelenléte,egyes színek dominanciája a díszletben a jelmezben? Van-e szimbolikus jelentése, üzenete?


2.6. A VILÁGOSÍTÁS rendszere

Teret képez, térbeli hangsúlyokat jelöl, dramaturgiai tagoló szerepet tölt be. Szereplők, gondolatok cselekedetek kiemelésének a leghatásosabb eszköze. Felhasználása szerint lehet:

- Illúzióvilágítás: realista, naturalista, drámánál használják; valamint napszakok évszakok, hangulatok érzékeltetésére-jelzésére szolgál. A színpad egésze általában többé-kevésbé azonos erősségű fényt kap.
- differenciált fényhatások: effekt- vagy hatásvilágítás, ami foltfényeket, pontfényeket, fejfényeket használ gyengített alapvilágítás mellett vagy anélkül, önmagában.

3A SZÍNÉSZI MEGJELENÍTÉS

3.1. Szereplőválasztás: karakterek, fő- és mellékszereplők, szereplőcsoportok.
3.2. Szereplők és a szerep: előadói stílus; karakterjegyek; ének és beszéd (hangszín, hangsúly, hanglejtés, szünettartás, beszédtempó); (mozgás, gesztus, mimika, testtartás)
3.3. Játékmód: az alakításnak a módja, ahogyan az együttes a darabot játssza.

- Milyen a színészi játék, a szerepalkotás folyamatában? (meggyőző, hiteles, árnyalt, eleven, lendületes, eredeti, izgalmas vagy szürke, színtelen, hatásvadász, vérszegény, gyenge…)
- A színészek és a többi játszó kapcsolata (összehangolt, egymást segítő?)
- A mozgás, a beszéd, a gesztus, a mimika kapcsolata

4. A ZENE, A ZAJOK, A CSEND funkciója, szerepe az előadásban
Színpadi zene: a színjátéknak a szerző által meghatározott és a cselekménnyel összefüggő, többnyire zeneszerző közreműködésével komponált zenéje, amelyet a színpadon, a zenekari árokban, vagy a színfalak mögött szólaltatnak meg. Típusai:
- a szerző által előírt illusztratív vagy hangulatkeltő zene, melynek dramaturgiai funkciója van (dalkíséret, tánc, induló)
- a színműhöz komponált keretzene: nyitány, közjáték, jelenetek kísérőzenéje, alárendelődik a cselekménynek
- a színjátéktól független, pusztán hangulatkeltő zene.

- Megjelenik az előadásban? Milyen módon valósul meg? Mi a szerepe?

Az előadás elemzési szempontjai irányadóak, sorrendjük természetesen változtatható, az adott előadáshoz igazítandó.

A darabelemzéshez szükséges dramaturgiai alapfogalmak

Tempó: az előadás/ jelenet irama, sebessége: a mozgás, a játék és a beszéd gyorsasága a mű stílusának, műfajának, tartalmának szemmel tartásával.

A ritmus: a színjáték bizonyos szerkezeti elemeinek szabályos ismétlődése, arányos időbeli haladása. Az egyes jelenetek, vagy a jeleneteken belüli epizódok tempójának változásából alakul ki.

Az idő: Az eseményeket gyakran sűríteni kell, ezt szolgálja az idő kitágítása, vagy sűrítése. A néző bármit be tud fogadni, ha a szerző megfelelően kezeli az idő múlásának érzékeltetését.

- cselekményidő: a cselekmény kezdetétől a végéig
- játékidő: az előadás kezdetétől a végéig- a kettő ritkán esik egybe pl. egy felvonásos

Mese-cselekmény: a cselekmény nem összetévesztendő a mesével, a dráma történetével. A mese azt tartalmazza, hogy mi történik az alakokkal, a cselekmény viszont azt, hogy az alakok (jellemek, figurák) mit tesznek, „azaz a cselekmény az eseményekre ható aktív cselekvéssorozat.”

Feszültség: A dráma lényegi meghatározója, fenntartja és előreviszi a cselekményt. Almási Miklós szerint a cél és a megvalósulás közötti távolság.
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése