2015. december 4., péntek

A képregény műfaji jellemzői

A képregény fogalma

A legegyszerűbb definíció: történet, rajzolt állóképekben elbeszélve (általában 1-20 kocka)
A kilencedik művészetként is ismert képregény alapvetően vizuális elemekből álló médium, ahol legfőképp szekvenciális képek segítségével történik az elbeszélés, melyeket szükség szerint szöveg is kísérhet. A szöveg a képek alatt, de a képekbe írva, úgynevezett szövegbuborékok és -dobozok segítségével is helyet kaphat. Innen származik a magyar név is: képekből álló regény.

A képregény eszköztárának sajátosságai

1. A képkockák
A képregény talán legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy különálló képkockákból, más néven panelekből épül fel, amelyek szavakat és képeket ötvöznek. 

2. A képkeretek szerepe
A képregény minden műfajánál a keretezés segítségével olvasunk. Ez annyit jelent, hogy az információt - legyen az kép vagy szöveg - összekapcsolva, a képkockák közötti átmenetet kiegészítve olvassuk. Így áll össze az olvasó számára érthető történetté. Az átmeneteknek főbb típusai:

1.   Pillanatról pillanatra történő átmenet: Egy cselekményt pillanatonként jelenít meg.
2.   Cselekményről cselekményre: A lényeges mozzanatokat jeleníti meg. Segíti a lendületes tempót az eseménydús történeteknél.
3.   Szereplőről szereplőre: Párbeszédeknél használt.
4.   Jelenetről jelenetre: Térben és időben nagyobb ugrás megy végbe.
5.   Nézőpontról nézőpontra: A helyszín hangulatának érzékeltetésére használják elsősorban Japánban. A keleti történetekben ugyanis régóta épp annyi szerep jut az ottlétnek, mint a megtett útnak.

A leggyakoribbak a téglalap alakú keretek. 

3. A képregények szövegfelépítése
A képregénynek nemcsak képi felépítése, de szövegfelépítése és szókincse is csak rá jellemző. Csakúgy mint a képek esetében, a képregény szövege esetén is beszélhetünk elvont, bonyolultabb nyelvezetről, valamint közvetlenebb, egyszerűbb szövegstílusról. Bármilyen legyen is a szöveg stílusa, a képregényeket olvasva gyakran találkozhatunk a műfaj egyik gyakori elemével, a hangfestő szavakkal. A képregény szöveges részének legfontosabb jellemzője az úgynevezett „szóbuborék” , amely a párbeszédek, gondolatok és hangfestő szavak elhelyezésére szolgál. Formájuknak csak az alkotói fantázia szabhat határt, leggyakoribb azonban a kerek vagy négyszögletes forma a dialógusok esetében, míg a gondolatokat hagyományosan hullámos keretezésű buborék, „gondolatfelhő” foglalja magába. 

4. a kép és szöveg viszonya
A képregényt leginkább narratív műfajnak tekintik, mivel a kép és szöveg együttese hatékonyan tud történeteket elmesélni. A kép és a szöveg azonban sokszor nem teljesen ugyanazt, akár teljesen eltérő információkat is közölhet velünk. Egyes esetekben a szöveg közöl velünk minden információt, ilyenkor a kép csupán illusztratív. Létezik ennek az ellentéte is, amikor a kép mond el mindent, ezt csak kevés szöveg, egy-egy hang kíséri. A leggyakoribb kép-szöveg kapcsolati forma mégis az úgynevezett „összefüggő” típus, amikor a kép és a szöveg együttesen, összeolvadva fejezi ki azt, amire külön-külön egyik sem lenne képes. 


Felhasznált szakirodalom:
McCloud, Scott: A képregény felfedezése. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2007
McCloud, Scott: A képregény mestersége. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008
Koós István: A-képregény mint sajátos kifejezési forma. 
http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2004/XIII.-evf.-2004.-februar/A-kepregeny-mint-sajatos-kifejezesi-forma
Kalapáti Ferenc: A képregény történetéről.
http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=_1903
Holokauszt a művészetben.
http://www.holocomics.net/kepregeny_eszkoztar.html 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése