2014. január 7., kedd

Huber Tamás: Gólyabáli műsor


A következő műsorszámban szereplő személyek nem valódi eseményeket mutatnak be. Kérjük, ne próbálják ki az életben!
***
- 2013. november 8. Már harmadik hónapja járunk iskolába. Megint. Évről évre, újra és újra elkezdődik, majd befejeződik egy tanév: diákok jönnek, diákok mennek, de a tanárok maradnak. Ó, a tanárok! Vajon milyen lenne nélkülük a világ?! Mi lenne akkor, ha egy napon egyikőjük sem tudná, hogy ki ő, mi a foglalkozása? Nos, a 9. C osztály, egy nagyszünetben, így képzelte el azt a napot:
***
(diákok az iskola előtt)
- Jól van srácok, menjünk be a gimibe!
- Utat! Vigyázzatok gyerekek az útból!
- Mégis mi folyik itt, uram?!
- Természetesen a városi könyvtár felújítási a munkálatai. Nem kéne itt lábatlankodnotok, menjetek innen!
- Hihetetlen! Mi történhetett a gimivel, srácok?
- Nem tudom, nézzünk körül az utcán, hátha valaki el tudja magyarázni!
***
(egy tanár közeledik kerékpáron, odaszaladnak)
- Professor!!!
- Ah, schönen guten Tag, Kinder! (majdnem elesik) Jaj! Na de gyerekek, azért odafigyelhetnétek már! Ah, Gott! Ezek a mai fiatalok... (távozik)
***
(egy újabb tanár tűnik fel a láthatáron)
- Nézzétek, ott van Szőke tanár úr! Tanár úr!
- Tanár?! Az meg mi, kiskutya vagy kisnyúl, eszik-e vagy isszák?
- Tanár úr, hát nem tetszik tudni, hogy mi a munkája?
- Kérem szépen, én már rég nem dolgozom! Azelőtt feltaláló voltam, én fedeztem fel a villanyalmát, tetszik tudni? És ha most megbocsátotok, el kell mennem a boltba. Most gyorsabban kell mennem, hogy ezt az utat ugyanannyi idő alatt tudjam megtenni...
***
(ismét egy …)
- Tanárnő!
- Hm, tanárnő?! Összetévesztetek valakivel kiscsillagocskáim! Azt sem tudom, mi az a tanárnő, én alkímista vagyok.
- Nem tetszik emlékezni a tegnap leadott anyagra sem?
- De, ezüstből és rézből próbáltam aranyat csinálni. Ma a szénnel fogok próbálkozni. Annak olyan érdekes szerkezete van...
- Kristályszerkezet!
- Hah, jó vicc! Bár jobban belegondolva... Ezt meg kell vizsgálnom! További szép napot aranyoskáim!
***
- A kilencedikesek így elindultak, hogy megkeressék azokat, akik tanítanák őket. Vándorlásuk során mind több pedagógussal találkoztak, de ők – nem-tanár életükben – inkább a hobbijuknak hódoltak:
***
- Hányszor mondjam még Gábor, hogy az olasz foci százszor, plusz kétszer jobb, mint bármelyik a világon?
- Rudolf, kérlek, a Bayern Münchent egyszerűen nem tudja leverni egy csapat sem! Hány gólt is rúgtak múltkor a Juventusnak?
- Hármat... De a Juventus is rúgott egyet, szóval csak 2 gól különbség volt a meccs végére.
- De ők nyertek! Úgyhogy igazam van: Bayern 4ever!
***
- A diákok csak keresték tovább azokat az embereket, akik tudhatnak valamit erről a hirtelen átváltozásról, amikor az egyik padon egy nagyon ismerős arcot pillantottak meg:
***
- Petróczki tanárnő!
- Tanárnő?!
- Hát maga sem tudja, mi az?
- Honnan kéne nekem ilyeneket tudnom? Biztos valami újfajta becenév, amit a mai fiatalok találtak ki a náluk idősebbekre. Mellesleg azt sem tudom, hogy Ti kik vagytok!
- Mi vagyunk az osztálya, maga az osztályfőnökünk! Tényleg nem emlékszik?
- Ha nem hagytok békén, mindjárt az intenzív osztályon lesztek!
- És maga mégis mivel foglalkozik?
- Londonban vagyok szerkesztő a New Times Pergamennél. Csak eljöttem Kalocsára, mert itt nincs akkora nyüzsgés.
- Na és hogyan tett szert az ehhez szükséges angoltudásra? Vagy írni, olvasni hogyan tanult meg?
- Természetesen úgy, mint mindenki más! Az írást, olvasást ellestem azoktól, akik tudtak, és a többi tudást sok olvasással és kereséssel szereztem meg. Na, hagyjatok, hadd olvassam végig az Odüsszeiát!
***
(a diákok magukban, tanácstalanul)
- Most mit tegyünk? A tanárok nélkül nehezebb az élet, mint hittük: nincs aki tanítson.
- De így szabadok vagyunk!
- Jó, nézd meg, mi az ára ennek! Az általuk felhalmozott sok tudás számunkra elvész: semmit sem fogunk tudni!
- Igaz...
***
(megszólal a csengő éles hangja, a diákok hirtelen feleszmélnek a fantáziálásból))
- Mit csináltok itt gyerekek, már rég becsöngettek?!. Na, sipirc az órára!
- Milyen óránk is lesz?
- Asszem matek... Kész a leckéd?
- Úgy ismersz?
- Nem.
***
(a Barátok közt főcímzenéjére közös ének)

Új anyag vár,
ne felejts el mindent,
semmit, ami kell,
Adok pár leckét,
jól tudod,
régóta rájöttél,
sok tanulás vár,
míg létezik: a tanáááááár!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése