2013. december 2., hétfő

Kopasz Erik: Fif(a)ikás fizika

2013. október 25., 13:29


Félidőben vagyunk, üdvözlök mindenkit!
Eddig a filozófusok vezetnek – félre majdnem mindenkit.
De szóljon most a témázgatás a másik bandáról,
a fizikusok bátor, és relatíve erős csapatáról.
Nyilván Pascalon lehet a legnagyobb a nyomás,
elvégre a kapus kell a legjobb legyen, nem más.
De a hátvédekre sem lehet egyelőre panaszunk,
át is térünk egyből rájuk, pár jelzőt rájuk akasztunk.
Nyilván a legnagyobb ellenállást Ohm tanúsította,
de vele együtt Maxwell is rendre utasította 
a támadókat. De Coulomb se volt különb,
Szinte feltöltődve játszik, és Leó Szilárd, mint egy kőtömb.
Bár a védelemben Volta miatt néha nagy a feszültség,
Heisenberg határozottsága miatt, marad a felkészültség.
A védelem után tekintsük a középpályát,
ahol a második játékrészben az energikus Joule váltja
a csúnyán felrúgott Galileit, kivel talán még forog a Föld.
No meg Joule pályára hozásával Watt teljesítménye is nőtt!
Fontos még említeni Bequerrel sugárzó arcát:
talán miatta nem bomlik meg az egység. És a harcát
folytató csapat támadópontja a mágneses táblán Newton,
akit az edző, Tesla taslival jutalmaz. Vagy a nyújtón
végzi majd szegény, hiszen az ellentett vektor 
ha úgy tetszik-, ellenerő, épp a bíró, Kassai Viktor
miatt tudja megállítani. A másik csapatról
sokat nem tudok mondani, nem ismerem olyan jól!
Annyit tudok, hogy a nyári átigazolás sztárja,
Voltaire optimista, s a győzelmüket várja.
Így áll hát a meccs, eddig: 1-0. De lehetne ez több is,
ha nem merülne fel a kérdés: vajon van-e labda ott Túl
A Vonalon? És ha ott van, az biztos hogy gól értékű?

Filozófusok.... Asszem, a gond náluk nagy mértékű!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése